Egri Ujság - napilap 1918/2

1918-10-25 / 246. szám

XXV. évfolyam. 191S október 25 péntek, 245. szám Ara 12 fillér . Előfizetési irakt Helyben és'vidéken postán küldve egész évre 32 áorona, — fél évre 16 korona, — negyed évre 8 korona, — egy hóra 3 korona — Egyes szám ára vasárnap és ünnepnap is 12 f. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eger, ]őkal Mór-utca 6. — Megyei és helyközi telefon : t06, POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Dr. SETÉT SÁNDOR. Megjelenik hétfő él ünnep süni nép kivételével mindennap. Hirdetési árak: Soronként: Nyílttéri közlemény 2 K, bírósági ítéletek, köz­gazdasági közlemények, gyászjelentések 1 K. Jótékonycélu egyesületek, bálbizottságok értesítései, felülfizetések nyug­tázása í40 fill. Eljegyzések, házasságok, köszönetnyilváhi- tások 10 sorig s K. HIRDETÉSEK: egész oldalas 200 K, hasábonként és centiméterenként hatóságok, gazdasá­gok és hivataloknak 1 K, magáncégeknek 60 fillér, szallag- — — hirdetés szövegoldalon 80 ffllér. — — Az amerikai válasz. Budapest, okt. 24. W ilson válasza a monarchiá­nak egy kissé különös. Nem áll meg többé a január 8-iki pon- tozatok alapján, melyeket mo­narchiánk készséggel elfogadott. Azt sem mondja meg, mit kí­ván Amerika tőlünk. De hivat­kozik arra, hogy az Egyesült Államok kormánya elismerte a „csehszlovák nemzeti tanácsot“ hadviselő kormánynak ellenünk, valamint a jugoszlávok nemzeti szabadságra való törekvésének jogosultságát, ügy látszik tehát, mintha Wilson elnök e homá­lyos tényezők mögé vonulna, s velünk nem akarna tovább tár­gyalni, mert a változott helyzet — jelentette ki a jegyzék — „megváltoztatta az Egyesült Ál­lamok kormányának illetékessé­gét és felelősségét. Nyilvánvaló, hogy Wilson elnöknek e kitérő taktikája va­lószínűleg helytelen információk után indul. A mi kormányunk­nak és külképviseletünknek most az lesz a legsürgősebb feladata, hogy a Masarykék ál­tal rosszul informált Wilson helyett a mi általunk jobban informálandó Wilsonhoz for­duljon. Mert feltétlenül bizonyos, hogy tót honfitársaink rendít­hetetlenül megállanak a magyar szent koronához való hűségűk­nek s Lengyelországhoz ragasz­kodásukban. Bizonyság erre a tót vármegyék tiltakozása min­den elszakitási törekvés ellen. Aki Wilson elnököt ezekről más­kép informálta, rosszhiszeműen hazudott. Épugy bizonyos az is, hogy a lajthántuli cseh-morva népes­ség fölött a szuverén felségjo­gokat senki más nem gyakorol­hatja, mint a törvényes ural­kodó. Az a „cseh-szlovák“ nem­zeti tanács tehát, melyet Wilson jegyzéke e jogok gyakorlására autorizáltnak mond, csupán bi­torolja mindazt künn, amire senkitől soha nem nyert illeté­kesen felhatalmazást. A béke érdekeinek valóban most nagy ártalmára lenne, ha Wilson elnök engedne az ily homályos befolyásoknak és kedvűkért letér a megértés s az igazság útjáról. Mélyen fájlal­nék, ha az Egyesült Államok elnöke csupán azért juttatná j holt pontra a további tárgyalá- ■ sokat, mert nem tekinti magát * a békeszerzéshez elég illetékes­nek, holott ez esetben ő reá fog nehezedni a felelősség min­den további vérontásért! A Wekerle kormány lemondása. Gróf Andrássá külügyminiszter. A politika eseményei. — A király elfogadta a We- kerJe kormány lemondását. — Burián is lemondott. Andrássy a külügyminiszter. Budapest, okt. 24. Wekerle Sándor miniszter- elnök ma reggel 9 órakor ér­kezett ki Gödöllőre s velement Windischgraetz herceg is. Gö­döllőn a királynál előbb a ve­zérkari főnök volt s utána We­kerle Sándor majd később Win­dischgraetz herceg ment kihall­gatásra a királyhoz. Wekerle miniszterelnök a kihallgatáson benyújtotta a kabinet lemon­dását. Budapest, okt. 24. A Magyar Tudósitó jelenti : Ma délben a király elfogadta a Wekerle kormány lemondá­sát s ugyancs k elfogadta Bu­rján külügyminiszter lemondá­sát is, akinek utódjává nyom­ban kinevezte Andrássy Gyula grófot. Wtlson viszonválaszaNémetországjegyzékére Amerika hajlandó tovább tárgyalni a békéről. — Köve­teli a jelenlegi hatalmi tényezők eltávolítását. Budapest, okt. 25. Hágából sürgönyzik : A was­hingtoni külügyi hivatal a kö­vetkező jegyzéket adta át az amerikai svájci követnek: Miután Wilson elnök tudo­másul vette Németország azon nyilatkozatát, hogy elfogadja az elnök által megszabott bé­kefeltételeket és minthogy a német kormány meg akarja tenni a kezdő lépést emelfel- tételek végrehajtására és mint­hogy eme kívánság nem a Németország nevében eddig a háborút folytató tényezőktől indult ki, hanem olyan kor­mánytól, amely a birodalmi gyűlés többségét képviseli és a német nép nevében beszél és minthogy az elnök Ígéretet kapott arra nézve, hogy a né­met kormány az érvényes tör­vényeket az ellenséggel szem­ben szárazon, vizen és levegő­ben figyelembe fogja venni, — az elnök úgy érzi, hogy nem tagadhatja meg to­vábbra is, hogy az Ame­rikával szövetséges kor­mányokkal a fegyverszü­net kérdését megvitassa. De ismétli, hogy csak olyan fegyverszünetet indítványozhat, amely Amerikával és szövet­ségeseivel oly megállapodások megkötését teszi lehetővé, a mely az ellenségeskedés új­bóli megkezdését Németország részéről lehetetlenné teszi. Ezért Wilson Németország válaszjegyzékét közölte a szö­vetséges kormányokkal, egyben javasolta, hogy amennyiben az emlitett feltételek alapján haj­landók a békéről tárgyalni, szólítsák fel katonai tanácsadói­kat, valamint Amerika- katonai tanácsadóit, hogy az ellenséges kormányoknak az érdekelt né­pek érdekeit tökéletesen meg­védő és a béke részleteinek biztosításával való korlátlan jo­gát érvényesítő fegyverszünet feltételeiről előterjesztést tegye­nek, feltéve, hogy a szövetsé­ges kormányok a fegyverszü­netet lehetségesnek tartják. Az elnök szükségesnek tartja nyomatékosan kijelenteni mi­lyen okból keil biztosítékokat követelni. Dacára a német alkotmány­módosításoknak, amelyekről a német külügyi államtitkár jegy­zékében beszél, mégis úgy látszik, hogy nincs biztosíték arra, hogy ezen módosítások végrehajtása tartós lesz-e ? Azonkívül nem derült ki a jegyzékből világosan, hogy a jelenlegi bajok okozója meg­szűnt-e? Világos, hogy a né­met kormánynak nincs módjá­ban megparancsolni katonai hatóságainak, hogy a nép­akaratnak alávessék magn- kat és bizonyos, hogy a porosz királynak a birodalom politikájára gyakorolt ellenőr­zése még szilárdan fennáll. A döntő katonai hatalom még mindig azok kezében van, akik Németországban eddig ural­kodtak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom