Egri Ujság - napilap 1918/2
1918-10-25 / 246. szám
XXV. évfolyam. 191S október 25 péntek, 245. szám Ara 12 fillér . Előfizetési irakt Helyben és'vidéken postán küldve egész évre 32 áorona, — fél évre 16 korona, — negyed évre 8 korona, — egy hóra 3 korona — Egyes szám ára vasárnap és ünnepnap is 12 f. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eger, ]őkal Mór-utca 6. — Megyei és helyközi telefon : t06, POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Dr. SETÉT SÁNDOR. Megjelenik hétfő él ünnep süni nép kivételével mindennap. Hirdetési árak: Soronként: Nyílttéri közlemény 2 K, bírósági ítéletek, közgazdasági közlemények, gyászjelentések 1 K. Jótékonycélu egyesületek, bálbizottságok értesítései, felülfizetések nyugtázása í40 fill. Eljegyzések, házasságok, köszönetnyilváhi- tások 10 sorig s K. HIRDETÉSEK: egész oldalas 200 K, hasábonként és centiméterenként hatóságok, gazdaságok és hivataloknak 1 K, magáncégeknek 60 fillér, szallag- — — hirdetés szövegoldalon 80 ffllér. — — Az amerikai válasz. Budapest, okt. 24. W ilson válasza a monarchiának egy kissé különös. Nem áll meg többé a január 8-iki pon- tozatok alapján, melyeket monarchiánk készséggel elfogadott. Azt sem mondja meg, mit kíván Amerika tőlünk. De hivatkozik arra, hogy az Egyesült Államok kormánya elismerte a „csehszlovák nemzeti tanácsot“ hadviselő kormánynak ellenünk, valamint a jugoszlávok nemzeti szabadságra való törekvésének jogosultságát, ügy látszik tehát, mintha Wilson elnök e homályos tényezők mögé vonulna, s velünk nem akarna tovább tárgyalni, mert a változott helyzet — jelentette ki a jegyzék — „megváltoztatta az Egyesült Államok kormányának illetékességét és felelősségét. Nyilvánvaló, hogy Wilson elnöknek e kitérő taktikája valószínűleg helytelen információk után indul. A mi kormányunknak és külképviseletünknek most az lesz a legsürgősebb feladata, hogy a Masarykék által rosszul informált Wilson helyett a mi általunk jobban informálandó Wilsonhoz forduljon. Mert feltétlenül bizonyos, hogy tót honfitársaink rendíthetetlenül megállanak a magyar szent koronához való hűségűknek s Lengyelországhoz ragaszkodásukban. Bizonyság erre a tót vármegyék tiltakozása minden elszakitási törekvés ellen. Aki Wilson elnököt ezekről máskép informálta, rosszhiszeműen hazudott. Épugy bizonyos az is, hogy a lajthántuli cseh-morva népesség fölött a szuverén felségjogokat senki más nem gyakorolhatja, mint a törvényes uralkodó. Az a „cseh-szlovák“ nemzeti tanács tehát, melyet Wilson jegyzéke e jogok gyakorlására autorizáltnak mond, csupán bitorolja mindazt künn, amire senkitől soha nem nyert illetékesen felhatalmazást. A béke érdekeinek valóban most nagy ártalmára lenne, ha Wilson elnök engedne az ily homályos befolyásoknak és kedvűkért letér a megértés s az igazság útjáról. Mélyen fájlalnék, ha az Egyesült Államok elnöke csupán azért juttatná j holt pontra a további tárgyalá- ■ sokat, mert nem tekinti magát * a békeszerzéshez elég illetékesnek, holott ez esetben ő reá fog nehezedni a felelősség minden további vérontásért! A Wekerle kormány lemondása. Gróf Andrássá külügyminiszter. A politika eseményei. — A király elfogadta a We- kerJe kormány lemondását. — Burián is lemondott. Andrássy a külügyminiszter. Budapest, okt. 24. Wekerle Sándor miniszter- elnök ma reggel 9 órakor érkezett ki Gödöllőre s velement Windischgraetz herceg is. Gödöllőn a királynál előbb a vezérkari főnök volt s utána Wekerle Sándor majd később Windischgraetz herceg ment kihallgatásra a királyhoz. Wekerle miniszterelnök a kihallgatáson benyújtotta a kabinet lemondását. Budapest, okt. 24. A Magyar Tudósitó jelenti : Ma délben a király elfogadta a Wekerle kormány lemondását s ugyancs k elfogadta Burján külügyminiszter lemondását is, akinek utódjává nyomban kinevezte Andrássy Gyula grófot. Wtlson viszonválaszaNémetországjegyzékére Amerika hajlandó tovább tárgyalni a békéről. — Követeli a jelenlegi hatalmi tényezők eltávolítását. Budapest, okt. 25. Hágából sürgönyzik : A washingtoni külügyi hivatal a következő jegyzéket adta át az amerikai svájci követnek: Miután Wilson elnök tudomásul vette Németország azon nyilatkozatát, hogy elfogadja az elnök által megszabott békefeltételeket és minthogy a német kormány meg akarja tenni a kezdő lépést emelfel- tételek végrehajtására és minthogy eme kívánság nem a Németország nevében eddig a háborút folytató tényezőktől indult ki, hanem olyan kormánytól, amely a birodalmi gyűlés többségét képviseli és a német nép nevében beszél és minthogy az elnök Ígéretet kapott arra nézve, hogy a német kormány az érvényes törvényeket az ellenséggel szemben szárazon, vizen és levegőben figyelembe fogja venni, — az elnök úgy érzi, hogy nem tagadhatja meg továbbra is, hogy az Amerikával szövetséges kormányokkal a fegyverszünet kérdését megvitassa. De ismétli, hogy csak olyan fegyverszünetet indítványozhat, amely Amerikával és szövetségeseivel oly megállapodások megkötését teszi lehetővé, a mely az ellenségeskedés újbóli megkezdését Németország részéről lehetetlenné teszi. Ezért Wilson Németország válaszjegyzékét közölte a szövetséges kormányokkal, egyben javasolta, hogy amennyiben az emlitett feltételek alapján hajlandók a békéről tárgyalni, szólítsák fel katonai tanácsadóikat, valamint Amerika- katonai tanácsadóit, hogy az ellenséges kormányoknak az érdekelt népek érdekeit tökéletesen megvédő és a béke részleteinek biztosításával való korlátlan jogát érvényesítő fegyverszünet feltételeiről előterjesztést tegyenek, feltéve, hogy a szövetséges kormányok a fegyverszünetet lehetségesnek tartják. Az elnök szükségesnek tartja nyomatékosan kijelenteni milyen okból keil biztosítékokat követelni. Dacára a német alkotmánymódosításoknak, amelyekről a német külügyi államtitkár jegyzékében beszél, mégis úgy látszik, hogy nincs biztosíték arra, hogy ezen módosítások végrehajtása tartós lesz-e ? Azonkívül nem derült ki a jegyzékből világosan, hogy a jelenlegi bajok okozója megszűnt-e? Világos, hogy a német kormánynak nincs módjában megparancsolni katonai hatóságainak, hogy a népakaratnak alávessék magn- kat és bizonyos, hogy a porosz királynak a birodalom politikájára gyakorolt ellenőrzése még szilárdan fennáll. A döntő katonai hatalom még mindig azok kezében van, akik Németországban eddig uralkodtak.
