Egri Ujság - napilap 1918/2

1918-10-10 / 233. szám

1918. október 10 kancellár jegyzékének pontos értelme felől. Azt véli-e a birodalmi kancellár, hogy a cs. és kir. kormány azokat a feltételeket, amelyeket az Elnök az Egyesült- Államok kongresszusához intézett január nyolcadiki üzenetében s az azt követő üzenetekben lefektetett, — elfogadja s hogy a diskussióba való bocsájtkozásnak célja csak az, hogy alkalmazásuknak praktikus része felől megegyezést létesítsenek. Az Egyesült Államok Elnöke kötelezettnek érzi magát a fegyverszünetre vonatkozó javaslatra kije­lenteni, hogy nem érezné magát jogosultnak, hogy azoknak a kormányoknak, amelyekkel az Egyesült Ál­lamok kormánya a központi hatalmak ellen szövet­ségre lépett, fegyverszflaetet javasoljon mindaddig, mig ezeknek a hatalmaknak hadseregei saját földjükön ál­lanak. A jóhiszeműség minden diskussiónál természe­tesen a központi hatalmak hozzájárulásától függne, ha csapataikat a megszállott területekről mindenütt vissza­vonnák. Az Elnök azt hiszi, hogy joga van arra a kér­désre is, vájjon a kancellár csak a birodalom ama' hatalmai nevében beszél, amelyek eddig a háborút folytatták. A választ erre a kérdésre minden szempontból fontosnak tartja. Fogadja Uram nagyrabecsülésem ismételt biztosí­tását. Lansing Róbert Német hivatalos jelentés. Berlin, akt. 9. Cambrai és Szent Quentain között a csata ismét fellángelt. A Chateau felé vezető rémai országút két oldalán sikerült az ellenségnek mélyebben beha­tolni vonalainkba. A Champagneban az ameri­kaiak Suippe Oisse között nagy erők harcbevetésével megkezd­ték támadásaikat. A front többi részén arcvo­nalaink előtt vertük meg az ellenséget. Előkészületek ' a delegációra. Budapest, okt. 9. Wekerle miniszterelnök mi­előtt elutazott Bécsbe megkérte Szász Károlyt, a képviselőház elnökét a delegáció üléseivel kapcsolatos elnöki teendők megtételére s az iránt is intéz­kedett, hogy az elnök a kép­viselőházat ülésre hívja össze. A ház azonban csak akkor fog ülésezni, ha Bécsben lezajlot­tak a külpolitikával kapcsola­tos események s a delegáció befejezte üléseit. Mit mond Tisza Ma­gyarország önálló be­rendezkedéséről. i Eger, oki. 9. A magyar politikusokat pártkülönb­ség nélkül az a nagyjelentőségű jegy ­zék foglalkoztatja, amelyet külügy­miniszterünk, Burján" gróf intézett Wilsonhoz a fegyverszünet, illetőleg a béke érdekében. Mindenki előtt kétségtelen, hogy a béketárgyaláso- kon csak úgy képviselhetjük Ma­gyarország érdekeit nagy súllyal, ha az országban levő tehetséget. — eiöt és értéket egyesijük. Iiyen körülmények között károsan hai a Károlyi pártnak az a kísérlete, hogy a perszonális uniót, amely az egész nemzetnek a közkincse, a maga részére kortescélra használja ki. A* perszonális uniót, éppen úgy, mint a jó és t szteséges békét, min­denki akarja, fölösleges és káros te­hát úgy beállítani a dolgot, mintha ezt csupán a magyar parlament egy kis töredéke óhajtaná. Minden új­ságolvasó ember tudja, hogy Auszt­riában hosszú hónapok óta milyen állapotok vannak. Az osztrák állam szerkezetének alapjai inognak és oly bomlási folyamat mutatkozik, olyan erjedés, amelynek végét nem lehet látni. Különösen az október 2-án a Reichsratbsn elhangzott nyilatkoza­tok és az ott lefolyt jelenetek tárnak elénk megeöbbentő prespektivát. Úgy látszik, Auszria olyan belső ál­lapotok felé evez, hogy az 1867. évi 12. íörvénycikkbenf az úgyne­vezett kiegyezési törvényben kimon­dott kötelezettségének, így a közös védelem kötelezettségének sem képes megfelelni. A világesemények fejlődésének iránya előmozdítani látszik az auszt­riai bomlási folyamatot. Ilyen körül­mények között igen valószínű, hogy mihelyt meglesz a béke és véget ér a külpolitikai bonyodalom, olyan helyzet fog előállani, hogy Magyar- országnak foglalkoznia kell majd az önálló berendezkedés kérdésével. Ekkor pedig, úgyis felvetődik majd közjogi kapcsolatunknak minden vo­natkozása és mint azt a munkapárt­ban és más 67 es pártban elhang­zott nyilatkozatok mutatják, ebben a kérdésben nem lesz nézeteltérés ma­gyar és magyar ember között. Politikai körökben elterjedt hirfek szerint ez utóbbi, minden magyar embernek jéleső mondat Tisza Ist­ván gróf szájából hangzóit e! a nemzeti munkapárti körben tarlóit beszélgetés folyamán. A párt tegjai élénk helyesléssel fogadták a vezér­nek ezt a nagyjelentőségű nyilatko­zatát, mely bizonyára örömet fog kelteni az egész országban. Bármi lesz a sorsa annak a jegyzéknek, amelyet Wílsonhoz intéztünk, az bi­zonyos, hogy legfoniosabb reánk nézve a Magyarország területi épsé­gét biztosító tisztességes béke, amely pillanatra háttérbe szorítja az Auszt­riával szemben való közjogi viszo­nyunk rendezését is. Első a béke, de nyomban utána következzék Magyarország önálló berendezke­dése. A füzesabonyi biróné meg a német gyerek/1 Eger, október 9. Zakatol a tátrai gyors, majd egy nagyot fuj s megáll a füzesabonyi állomáson. Átszállás Eger felé. Meg­csap a pálriám levegője, ahogy ki­szállok a gyorsból az abonyi per- ronra. Érzem: itthon vagyok. Jön­nek régi, már-már csak emlékeim­ben élő meleg arcok, több mint egy decenniuma elhagyott kedves isme­rősök. Megered a szó, a tréfa, eg)ik is ezól egyet, másik is mond másat kedveset, jólesőt, de n.m közérde­kűt. Csak a sógor fog hozzá egy jóízű anekdotához, amit szóról szóra •) A Felvidéki Újságból vettük át ezt a jóizü históriát. iderögzíteni már mégis csak érde­mesnek tartok. így mesélt a sógor: —. Hát azt hallottátok-e ti kassai mindent iudók, hogy nálunk Füzes­abonyban szenzáció volt! ? Persze megnyugtattam, hogy a kassai riporterek nagyon rövidlátók nem ér el a fantáziájuk a jó füzes­abonyi kaszinó billiárd szobájáig. E megnyugtatás után folytatta a sógor az előadását. — Tudod, lelkem, úgy esett az eset, hogy nimöt magzatokat hoztak ide hozzánk. Vagy ahogy ti firkálja­tok, osztrák gyermekeket. De mi már csak a nevén nevezzük őket, azt mondjuk, hogy — nimőt! Egy ilyen nimőt Johannt kapott a mi kedves biró urunk is. Azaz nem hogy kap.a, hanem kikövetelte magának, hogy <5 is megmutassa a nimötnek, hogy kell amúgy magya­rosan vendéget fogadni. Megjött a kis Johann, B;rö ur hazavitte s átadta az ő deli, szép feleségének, hogy viselje ám gond­ját a kís nimöt emberkének, akinek még a szavát sem értik. Több sem kellett a biróné as­szonynak! Jobbról-balról egy cup­panós csókot nyomott a kis osztrák piros pozsgás képire, kézenfogia s vitte egyenesen be az éléskamrába, a — mi csürés csavarás — jó teli spaizba. A kis nimöt persze azt hitte hogy múzeumba került, olyan furcsa tárgyak voltak ott feíaggatva. Kóbász felfüstölve, sonsa, szalonna, meg egyéb ilyen, a bécsi szemnek ma kőkori leletek. A biróné nem éríve a nyelvet, a legbiztosabb esperantóhoz: a jelbe­szédhez fogott. Elővette a friss ke­nyeret szelne s rámutatott a kis ni­möt hasára, jelezvé, hogy töltse meg kenyérrel a kicsi bendőjét. Majd rámutatott a legnagyobb oldal szalonnára s sbből is mintha 1 vágott volna. Azután a fiúcska felé fordulva, a ; késsel a biróné a maga torkára mu- : látott, értésére adva a kis nimöt- nek, hogy a friss, puha kenyérből, meg a csemege szalonnából egye 1 torkig magát. A biróné asszony szentül meg­győződött, hogy a kis nimöt men­ten a nyakába ugrik örömébe. Mekkorát csalódott! A kis nimöt hirtelen feirántja az ajtót, kiugrik az udvarra s hangos jajveszékléssel elkezd ordítozni: — Hilfe! Hilfe! Hi fel Segítségért kiábált a tarka sza­kadtából, de úgy, hogy a fél falu összeszaladt erre. Persze egy tem beszélt németül, el se képzelhették: mi baja a nimöt gyereknek. Jön a Cirkusz Colosseum csak néhány napra Egerbe és október 10-én, csütörtökön este 8 órakor tartja első nagy megnyitó disz- - előadását verseuybirkozásokkal egybekötve. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom