Egri Ujság - napilap 1918/1

1918-04-03 / 76. szám

2 E 0 RÍ ü J S A 0 1918. április 3. 1 őy edeimi, de sok esetben gazdago­dást forrását képezik az tízleii válla­latok, — ép úgy feőseges jövedel­met biztosítanak a községi vállalatok a város háztartásának. Amint sok város, úgy Eger is belátta ezt s a villa mvilágitásnak községi üzemi hezelésbe vételével rálépett erre az útra. Hegy a háború kedvezőtlen hatással van erre az üzletünkre, ez még nenTok, hogy a háború után, amikor a kedvezőtlen körülmények megszűnnek, — ne haladjunk to­vább a megkezdett utón. Nem keil tartózkodnunk oly válla­latoktól, melyekkel közszükségletet elégíthettünk ki. Itt csak egy kor­látot ismerek el: ne csináljunk jo- gosulaílan konkurenciát a polgár­sággal szemben. Be kell hozni a további közvetett adókat: mint az vigalmi adót, kár­tyaadót stb,, amelyek hogy mily je­lentékeny jövedelmet hoznak, elég Ie9z rámuiatnunk arra, hogy Nyif- egyházán a mozijegy fillérek évi 30000 koronát juttatnak a városi pénztárnak. Három mozgóképház adja e jövedelmet s ez egy magá­ban is majdnem eiég az ott megépí­tendő nagy váresi-téri színház alp­jának előteremtésére. Állami támogatást! És itt ki kell még térnem. A vá­rosok az ország kultúrájának fejlesz­tői, útjelzői. A kultúra itt keletkezik s innen hat a vidékre. Aki valamely országot műveltté akar tenni, annak a városokat keil fejleszteni. Ennek a a felismerése hozta létre a városok fejlesztéséről szóló 1912 : LXV1II. törvénycikket. Sőt a törvényhozás már ebben a törvénybea utasítást adott a kormánynak, hogy uj városi törvényjavaslatot dolgozzon ki s terjesszen be a két év alatt. A há­ború 621 is megakadályozta. Az elv azonban fenáll. Ez elv egyelőre évi nyolc millió koronát juttatott a városok részére szubvencióképen. Ezzel a szubven­cióval még anaak ellenértékét sern adta az állam, amit a városi önkor- Hiányzát s tisztikar mint szorosan vett állatni feladatot végez. Csak vegyük a magusk esetét. Egernek ebből a nyolc millióból jut évi 35 000 korona. Még arra sem ele­gendő, hegy az 1912. év előtti s az 1912. évi fentebbi törvénnyel meg­állapított tisztviselői fizetések közötti bfilönbözetet fedezze. Pedig a tör­vényhozás nem erre gondot. Intéz­ményeknek, vízvezetéknek, esato ná- zásnak megépítésére, modern köz- világításra akart anyagi eszközt jut­tatni. Ez a törvényből megállapít­ható. Bizonyára meg fognak mozdulni a városok a háború után s könnyű szerrel, az egyszer eggyel ki fogják mutatni, hogy az állami szubvenció csak morzsa annak a célnak az el­érésér, amire a törvényhozás gondolt. A jövő feladatai között nem fog­lalkozom a háború okozta szüksé­gek enyhítésére, gyógyítására irá­nyuló kérdésekkel. A rekkanlügy, hadiözvegyek s árvák ügye állami feladat. A társadalommal karöltve megoldandó, de állami felrdat. A hadigordozó hivatal működési kö­rébe felvett eme problémák megol­dása egy külön tanulmány tárgya s oly nagy íeijedelmü, melyet az ön interjuvjénak keretébe nem tudok beilleszteni Erről tehát ez alkalom­mal — engedje meg — hogy ne tárgyaljunk. Véres husvét Egerszóiáton. Bajonéttal leszúrtak egy gazdát. Eger, április 2. Véres esemény tartja izgsloraban a hevesi járás egyik kis községét Egerszóiátet. Hétfőn este gyilkolt a katona fegyver, egy szabadságos ti­zedes leszúrta a falu egyik módos gazdáját, akit a feltámadás ünne­pin küldött a másvilágra. A faluban nagyban készültek az ünnepre, több szabadságos katona is hazajött husvétra köztük Vámos Kálmán 19 es henvédtizsdes. aki egyenesen a harctérről érkezett haza két heti szabadságra. A húsvéti ün­nep csendjébe és áhítatába zavaró lag hatott, hogy a Szövetkezet épen az ünnepekben látta jónak megnyitni az uj korcsmáját. Már szombaton este, a faltámadási szer ­tartás után tódult a nép a korcsma megnyitásra, vasárnap és hétfőn folytatták az ivást és mutatást, amely hétfőn este jegy emberélettel ért véget. A szabadságos tizedes és Nagy Hosszú István 30 éves gazda szin­tén ott mulattak hétfőn ette a szö­vetkezeti ivóban. Szóváltás támadt köztük, mire mindketten távoztak a kor smából. Éjjel 10 óra felé talál­koztak össze a haragosok a község utcáján, hogy ott mi történt előző­leg közöltük, arra még nem jelent­kezett tanú, da midőn a gazda se­gélykiáltásaira összefutottak,, ott ta­lálták őt, vérében .hevert Nagy Hosszú István az ut porában. Éleszt­getni kezdték, de már ekkor kiszen­vedett. A gyilkos tizedest elfogták és Egerbe szállították. A törvényszéki vizsgálóbíró kiszállt Egerszólátra, hogy megállapítsa a véres esetelőz­ményeit. Nagy István holttestét laká­sán tartják, mig a temetésre a ha­tóság engedélyt nem ad. & Ilon {«uradalom. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Stockholm, április. 2. Az Aftonbladed-aek jelentik Wasából: Tammerforst váro­sáért nagy elkeseredettséggel folyik a harc. A vörös gárdák megerősítéseket kaptak déli Finnországból. Leütöttek és kiraboltak egy egri városi tisztviselőt. Csőd előtt Eger közbiz- 1 tonsága, Eger, április 2. Tudiunkkal Eger legalább hivata­losan nem harctéri terület, de azért a lakosság élete, személy és vagyon­biztonsága majdnem olyan bizony­talan mint a harctéri körzet lakóinak. Eger közbiztonsága siralmas álla­potban van, annyira lezüliött itt a személy-és vagyonbiztonság, hogy szinte már megfélemlíti a közön­séget az éjjeli betörők, tolvajok és utonállók napról uapra ismétlődő gárázdálkodásainak puszta híre. Az alábbi eset szomorúan igazolja, mennyire nincs biztonságban az egri polgár élete. Sárközi Ignác 75 éve?, városi ár­vaszéki iktató hétfőn este fél 9 óra tájban a Molnár-féle vendéglőből ballagott haza Verbőczy utcai lakása felé. Midőn a törvényszék épülete mellett haladt e), két parasztsuhanc állt eléje és arra ajánlkoztak, hogy hazakisérik az öreg urat. Sárközi nem akaita igénybevenni a két su- hanc diszkiséretét, de alig mondta ezt ki, az egyik hátulról a kezében lévő bottal a fejebubjára vágott, a másik pillanatban pedig az előtte álló legény úgy vágta szájon és orron, hogy az orra vére elindult. Sárközi arra még emlékszik, hogy az elfő ütés után felemelte a kezé­ben lévő botját és a szembenálló támadójának vállára ütött, de a másik pillanatban teája zuduló üt- legck következtében elvesztette esz­méletét és végigvágódott az asz­falton. A két ufonálló azután kirabolta az öreg urat. Elvették tőle arany­óráját, láncát, bőrpémtárcáját 84 fillérrel és a belső zsebében borí­tékba elhelyezett 230 koronáját, to­vábbá két zsebkendőjét. A két rabló azt hihette, hogy a vérében fekvő tisztviselő meghalt, egész nyugodtan ; foszthatták ki a nép eién tájon. Éjjel 2 óráig féküdt Sárközi Ignáe a hideg kövezeten, addig senki rá nem akadt. Ekkor magához tért az öreg ur, fel tápász ke dott és hazament, ahol a véres tuháju, több helyen vérző áldozatot lefektették, sebeit kimosták. A fejebubján látszik egy \ hatalmas véres kék seb, amely tom­pa tirgygyal való ütéstől keletkezett. Az orron és szájon szintén meglát­szik az ütés nyoma, ököllel vághat­tak a képébe. A jobb szeme körül az egész hús feldagadt, az elvágó- daskor csapódott oda a homloka az aszfalthoz. A kirabolt tisztviselő jelentést tett az esetről a rendőrségnek, amely meginditolta nyomozást annak kide­rítése céljából, kik lehettek az alá­való rablótámadás tettesei. A rekvirálást ma kezdik Egerben. Katonaság kutatja fel a készleteket. Eger, április 2. Ma kezdődik meg Egerben és egy két nap múlva a járásokban is a harmadik rekvirálás. Ez lesz a legerősseb, de egyben az utolsó ez évben. A kormány úgy határozott, hogy az idén az uj termésév augusztus 1-én kezdődik, tehát a múlt rekvirá­lás alkalmával augu-ztus 15-ikéig meghagy olt két heti készletet is be keli szolgáltatni a közönségnek. Az uj rekvirálás különben nem olyan enyhe lesz, mint az első keltő, most egy kicsit szigorúbban belenéznek mindenbe. A bizottságot egy polgáii tisztviselő, Egerben Révász József rendőrfogalmazó fogja vezetni. Egy tiszt és hat katona — kettő fegyve­resen — fog a fölös készletek fel­tárásánál segédkezni. A készleteket, lisztet, terményeket ezután nem rzemmértékkel, hanem pontos má­zsával és ármértékkel fogják fel­mérni. Az egyes háztartásokban meg­hagyható fejadagokat így Írja elő a rendelet: Havonként egy személyre 9 kiló búzát vagy 7 ki ó 20 deka lisztet — egy lóra egy hónapra 12S kiót, csikóra 40 kilót hagynak zabból, — tenyészkannak egy hó­napra 50 kilót, anyakocának 60 kilót, szaporulatára 40 kilót szabad visz- 8zatartani kukoricából, baromfinak szemesjószágot nem hagynak vissza, az ecsut azonban nem viszik el. Velőmagnak se lehet eltenni, mer a jó gazda azt már elvetette. Ujitás a rendeletben, hogy elő­ször szépen megkérdezik minden háznál, van-e valami elvámolnf, helyesebben rekvirálni való. Ha a gazda igennel fele), akkor neki lát­nak a felmérésnek. Ha ridegen azt mondja, hogy nincs készlete, üres minden, akkor jön a felkutatás, ké- mtnymáfzás, udvarfelásás. Ajánlato­sabb tehát mindjárt igen t mondani. Ha olyan helyen találnak készletet, ahol a gazda letagadta, ott a lisztet, búzát, árpát, rozsot, kukoricát stb. egyszerűen elkobozzák, a termelő nem kap érte semmit és ráadásul még meg is büntetik. Legjobb te­hát az egyenes ut. A rekvirálásra azért van szükég, hogy a hadsereg zavartalan ellátását biztosíthassák. Éhes, gyönge hadse­reg még nem nyert csatát. Hazafias kötelesség tehát a fölös készletről lemondani, készséggel előadni, mert ha nem tesz igy a gazda, úgy is feikuaják. Reméljük, hogy Egerben minden zavaró incidens nélkül fog a harmadik és utolsó rekvirálás le­folyni. íz tgri isii Mm.

Next

/
Oldalképek
Tartalom