Egri Ujság - napilap 1916/3
1916-11-23 / 324. szám
1916* november 23csütörtök 324, srrm XXílf. $$XwÍáéi£ 6m£u 3»efe&&&9t«r«gflai «<srí *fi> — is* í# SowwMUr*' éw« 8 keretes), - ®g? IÁ* S SsWNíMt » t — S2&» ÉW W*«giraoo t» 8mmpzu& **•<.— Sew • -VAWMi&ateiteÜB^iíWíásá .• í<S3ss£ '*ík» € N?«. ftawS<«té*íJ á!?aJtej o «**"»>•* mr®>t*ns javam*. mé*&& W*"*•*- JÚnil »f^-V^ík ~Tift r- rkÍT TTTlir: ’-i ■•/•' -i i t rnl‘rv-r n n ifi «irf -« *>««*. fcawfefctfc **■*■«* *£. ÜJffiDf fiáSSISSyffc. rísüsss on****! « KAtLAV miKüdSv *** *-**^ mem& nnnaftMui»v»j£»* RgszyftjnvtaksasAcl 98**- Wl>Hf»<Más »!**»*«* «*. »—* «m*s, » SLi Meghalt a király. Eger, november 28. A világháború véres zivataraiba a hirtelen jött minapi téli fagy, jeges, havas téli zivatart iktatott be. Úgy éreztük, hogy megkezdődött a tél s a természet halódása a tél hideg, fagyos lehalletével befejeződött. k,m tegnapra kelve, (risa napsugaras levegő áradt körülöttünk s úgy éreztük, mintha kemény tél jegét tavaszi napsugár balzsamos fuvallata öntené olvadásba. Pedig ez a hétfői nap nem a tavasz volt, hanem a leggvönyörább Őszutói nap, a melyen még egyszer megfflrSsztött bennünket az ésxi napsugár simogató lágy melegében. Az ősz még egy íeilobbanása volt ez. Egy letűnő évszak utólsó bucsusugarát küldte ez a nap felénk. Még egyszer meg akarta mutatni a távozó ősz a maga szépséges, fényes, napsugara? ábrázatát, hogy aztán elmerüljön a természet rendjében, a ráhajló téli kimúlásban. Mintha csak a mi nagy királyunk halálát akarta volna szimbolizálni ez a téli viharba beilleszkedett fényes őszi nap. Kivételesen erre az egy napra bujt ki felhői közül a melegítő aap, hogy bearanyozza sugaraival azt s világot, a melytől ezen a napon vesz búcsút a királyok Nesztora, a természet rendje szerint szintén az élet telének küszöbén álló agg fejedelem. Koronás király életének utólsó óráit világította be ez a kivételes őszutó, hogy a maga fényes halódásával kisérje halódását annak a királynak, aki egy hosszú munkás élet fájdalmainak erős elviselése után tér meg a pátriárkák korában őseihez. Meghalt a király. Ahogy e megdöbbentő hir fut végig az országon, úgy viszi magával az őszinte fájdalom, az igazi mélységes gyász érzéseit. Hiszen vártuk, vámunk kellett már a természet rendjének ezen elmaradhatatlan bekövetkezését. Az utóbbi napok hivatalosan kiadott kortiiaetei teljesen előkészítettek bennünket a kérlelhetetlen következményekre. Mégis ngy szerettük magunkat azzal áltatni, hogy talán még sem! Úgy szerettük elhitetni magunkkal, hogy a Mindenható végtelen kegyelme még továbbra is megőrzi nekünk, a mi nagy királyunkat s ezért az előrelátható katasztrófa mégis megdöbbentett bennünket. S most, mikor már ravatalán fekszik Európa leg- tfezteítehb usalkedója, szinte hihetetlennek látszik, hogy éppen most, a mikor a világháború további borzadalmaiban a még inkább annak kibonyolitásában oíy nagy siükségünk lesz az ő uralkodói bölcsességére, tapasztalataira, sokszor kipróbált uralkodói talentumára — asost kelljen nekünk, most kelljen a világnak őt nélkülöznie. A gyász az országé, a gyász a monarchiáé, de a veszteség az egész «mberiségé. mert az elhunyt királyban a béke királya tűnt le a világ- történelem pódiumáról. Mit írjunk az életéről!? Banális frázisokat halmozzunk össze, a mivel csak értéktelen színt illesztenénk az ö nagy élete nemes patinájára!? Hiszen az első Ferenc József királyi élete Európa hetvenéves történelmet jelenti és a mi ebben a történelemben szép, nemes és emberi van, az mind az ő nevével volt kapcsolatban. Európa békéjének a-i őre volt 4, aki sok önmegtartóztatást, páratlan mérsékletet tudott tanúsítani az államok egymás iránti féltékenykedésének számos kitörőben volt jelenségednél s ho-,szu életének szomorú végzete, hogy egy világháború vérzivatarábaa kellett itthagynia hozzá ragaszkodó hűséges nemzetét. Ám ő távozhatott tiszta íelkiismerettel s azzal a megnyugtató öntudattal, hogy miként egész életében, úgy most is mindent elkövetett, hogy az emberiség feje felől elhárítsa ezt a rettenetes végzetet. N*m rajta múlt, ha a maga családi élete nagy drágái mellett, még egy ilyen nagy világtragédiát is meg kellett élnie. Bámulatos volt az a lelkierő, az a szi ós energia, Klikkel a Ea.>gpróbáUatá5okat elviselni tudta. A mága szörnyű családi tragédiái mintha egyfelől megedzették volna őt a csapások elvifelésére, másfdől módfelett érzékennyé tették lelkét az emberi szenvedések megértés® iráct. Az elsővel vihar edzetten állt szembe minden. veszedelemmel, a másodikkal mindig elsőnek sietett az emberi nyomorúságok, fájdalmak és bajok enyhítésére. De lelki erejének épségét ós eiientálló erejét hosszú uralkodása alatt talán soha sem kellett any- ayira igénybe vennie, mint az imént lezajlott utólsó két évs váltakozó harctéri eseményei alatt. Tudjuk, hogy kivált az 1914-ik év őszén és telén zudult reánk
