Egri Ujság - napilap 1916/3

1916-11-23 / 324. szám

E O R A 1916, november 23 a hírhedt orosz henger a maga ember-kolosszusával. Kis erők nehéz küzdelmet virtak a Kárpátok alatt a henger megállítás'ra. Feljegyezték ebből az időből, hogy a meg­rázkódtató események közepette sziklaszilárdne állt a mi ősz királynak, bízva Istenóbsa s bizva nagy ügye igazad- gában. ÜbbSl az időből származik az a sokggoro*itott kép, melynek a címe: a király imádkozik. Igen, a király imád­kozott s az Ur meghallgatta a tiszti (élekből felszállóit imát s győzelmet adott fegyvereinek. Most aztán utólsó imája után felszállóit maga a tiszta lélek is az ő nagy bírája elé, a kiben vetett hitét soha sem vesztette el. A király haláia A gyász Hevesmagyéhen. Eger, nov. 22. A király halálának híre Egerbe csak ma délelőtt érkezett. Az ismert telefon és távirati akadályok folytán az Egri Újság tudósítója sem tudta értesítését még az éj folyamán be­küldeni. Holott Budapesten és az erszág nagyobb, városaiban a hir már az éj folyamán megérkezett és mindenütt mozgalomba hozta a ha­tóságokat az országos gyász intéz­kedései tekintetében. Egerbe Miskolcon keresztül elő­ször a katonasághoz érkezet a hir. Hamarosan megjelentek a középü­leteken egymásután a gyászíobogók, amelyek azután hangosan hirdették az országos gyászt. Csakhamar el­terjedt azután a hir az egész vá­rosban s mindenki kereste az al kaimat, hogy a nagy esemény rész­leteiről értesítést kapjon. Az Egri Újság telefonja egész délelőtt csi­lingelt, azonban sajnos nem tudtunk a részletekhez jatni magunk sem, mert ha sikerült is telefon össze­köttetést kapni, ez olyan kerülő utón történt, hogy nem tudtuk meg­érteni a tudósítást. Intézkedtünk azonban, hogy még a mai délután és est folyamán megfelelő tudósi fásokat kapjunk. A főispánnál. Keglevich Gyula gróf főispán a tegnap délutáni vonattal utazott fel Budapestről pétervásári kastélyába. Elutazásakor még egyáltalán nem tudott és ne® is tudhatott a nagy eseményről és igy ő is innen Eger­ből ma értesült a király halálának megdöbbentő híréről a nyomban értesítette irodáját, hogy már a bora reggeli érákban beérkezik, hogy a megfelelő intézkedésekről gondoskodjék s utasítást adott a gyászlobogé azonnali kihelyezésére. Mindezideig (délután 5 éra) hiva­talos értesítés a féispáni hivatalba közvetlenül nem jött. Megjött azon­ban a hivatalos lap, amely a gyász- eseíetet közli. Minden percben vár­ják azonban a minisztérium hiva­talos rendelkezéseit. A vármegyén. Isaák Gyula alispán, bár még hi­vatalos értesítés hozzá nem érke ­zeit, tanácskozóit a vármegyei h. főjegyzővel és addig is mig a vár­megye főispánja székhelyére érke­zik, a. törvényhatósági bizottság gyász közgyűlésének meghívóját ál- iapifoíolta meg, továbbá a gyász- eseieí körrendeletüeg tudatja a vá­rosok és községek elöljáróival fel­hívja őket, hogy a képviselőtestüle­teket a gyászközgyülés tartásába hív­ják össze és azon az elhunyt kirá­lyunkról mondjanak gyászbeszédet, s a középü!etekre a gyászlobogót tűzessék ki. Egerben gondoskodott az alispán arról is, hogy a teme­tésre küldendő vármegyei küldött­ség tagtai kijelöltessenek s hogy a meghívó részükre idejében elküld­hető legyen. A részletes intézkedéseket az alis­pán a hivatalos értesítés és a bel* ügymiszter kiadandó rendeletének megérkezte után teszi meg. A városházán. Eger város polgármesteréhez sem érkezett mindezideig hivatalos érte­sítés. Ide is a délelőtt folyamán ér­kezett meg annak a híre, hogy a katonaság már megkapta az értesí­tést és hogy több középületen már lobog a fekete gyászzázló. Jankovics Dezső kir. tanácsos, polgármester is nyomban intézkedett, hogy a fekete gyászlobogót szerezzék be és he­lyezzék ki a város közházára. Á to­vábbi intézkedések tekintetében a polgármester a holnapi napra vár információt arról, hogy a miniszté- rinmok miképen intézkednek az or­szágos gyász és a temetési szertar­tásokra nézve. Az érsek udvarban. Szmrecsányi Lajos érsek délelőtt 9 óra után értesült a felséges ur haláláról. Melna Gyula posta-és távírda-főnök személyesen jelent meg az érseki udvarban s i kö­zölte a lesújtó hirt. Az érsek mély megrendüléssel értesült az erszág nagy gyászáról, amely igen várat­lanul érintette ét. Nagy kegyelettel és magasztalással emlegette a nagy halottat. Rövidesen meg fog jelenni az érsek körrendeleté, amely el fogja rendelni, hegy az egyház­megye valamennyi templomában három napon át gyászistentiszteletek tartassanak, amelyekre a hatóságok és tanintézetek meghívandók. A harmadik napon a főszékesegyház­ban ugynevezeit Gloriotum miié lesz. Az egyházi intézkedések ásta Iában ugyanazok lesznek, amelyek Csernoch hercegprímás nyilatkoza­tából ismeretesek. Az, hegy az érsek a temetésre elutazik-e a csá­szárvárosba, egyelőre még nem tudható. Hatósági intézkedések. Az országos gyász jeléül Buda­pesten már tegnap este beszüatet- tek minden zenét és nyilvános mu­latóhelyet. Htsonló intézkedéseket tettek az ország több városában. Egerben Fridi Gyula rendőrkapitány szintén kiadta a rendelhet, hogy további intézkedésig a kávéházakban a zenélés és a mozielőadás az or szágos gyász miatt szünetek A további hatósági intézkedések, valamint az iskoláknak a gyászban való részvétele a holnap megérke­zendő miniszteri értesítések szerint fog igazodni. & király holttá Az aj király. Az Est írja: 9 óra 5 perc volt, a mikor dr. Kerzl vezérfőtörzsorvos a várakozókhoz fordult és kijelentette, hogy a Felség kiszenvedett. Meg- gyujtották a dolgozószoba asztalán a gyertyákat és a jelenlévő udvari méltóságok jelenlétében dr. Kerzl és OríHer tanár újból az ágyhoz lépett. Ismételten megvizsgálták az élettelen testet, hogy konstatálják a szívműködés és érverés teljes meg­szűnését. Mikor ez megtörtént, a két orvos ünnepélyesen és egybe­hangzóan kijelentene a jelenlévők­nek, hogy a halál beállott. Ez idő alatt a főszartaríásmester vezetésével megtörténtek a ravatal© zás előkészületei. Az elhunyt király feje álá magas vánkosokat adtak, mellén keresztbe tették a kezét és ujjaira ráfüzték azt az ezüst gyön­gyökből készült olvasót, amely ima- zsámolyán a kereszten függött. Keb­lére egy gyöngyvirágokból és reze­dából kötött csokrot tettek. Ezek voltak kedvenc virágai. A fal mel­lett álló imazsámolyt az ágy lábához állították, jobbra és balra az ágytól két óriási ezüst kandelábert állítottak, melynek hatalmas viaszgyeriyáit meg- gyujtották. A szobát elsötétítették, az ágy takarójára virágokat szórtak, a tükröt eltakarták fekete lepellel ós minden fölösleges tárgyat a háló­szobából eltávolítottak. Most a hálószoba elsötétítve a nagy feszülettel és a két viaszfák­lyával halottas kápolnához veit ha­sonlatos. Fii órával a halál után megkez­dődtek a vigíliák. Elsőnek Mária Valéria főhercegnő és gyermekei léptek Ferenc ?Szalvá- tor főherceggel a halottas szobába. Még az éjjel a kiscsarnokban egybegyűlekeztek az udvari, állami és katonai méltóságok, a biesi vá­rosparancsnok és mások. Jelen vol­tak mindazok, akik idejekorán rrflg- érkezhettek. Miután félkörbe álltak fel, egyenruhában megjelent a trónörökös, a kinek a kabinetiroda igazgatója már előzetesen átnyújtotta a titkos kulcsokat. Főudvírmestere, gróf Berchtold Lipót állott a trónörökös mögött, a ki a terem közepén levő nagy asztal mellé lépett. Az asztalon égő gyertyák között a feszület állott. Ezután báró Barién külügymi­niszter, mint a császári és királyi ház minisztere megszólítást intézett a trónörököshöz; rövid szavakban tudatta vele az uralkodó halálát és tolmácsolta az udvari és állami méltóságok mély részvétét és alatt­valói hédolatleljea ragaszkodásét. A trónörökös fejhajtással és pár szóval válaszolt. Ezután a külügyminiszter újból előlépve, háromszor meghajtóba ma­gát és hódolva a trónörökös előtt azt a kérést iaiézte hozzá, hogy kegyeskedjék nyilatkozni, vájjon hajlandó-e a reá szár mázott trónt, melynek ő legjobb tudomása és lelkiisraerete szerint egyedüli jogos örököse, átvenni, illetőleg kormányra lépni. Ünnepélyes -csend uralkodott a teremben, a mikor jjezután Károly Farene József főherceg kijelentette, hogy miután a mindenható Istennek rendelkezése szerint nagyon tisztelt nagybátyja, a császár és király az élők sorából elhivatott, el van hatá­rozva a reá származott örökséget átvenni, a trónra lépni és a törvé­nyek érteimében őt megillető leg­főbb uralkodói hatalmat elfogadni. Jegyezzünk hadikölcsönt, Eger, nov. 22. Jól vésse eszébe mindenki, hogy a világtörténelem egyik legnagyobb fejezetét éljük mi most át. Olyan időket élünk, amikor minden örö- ffiüak, minden bajunk és gondunk kicsiség ahhoz az óriási célhoz ké­pest, amelyet ez a ránk erőszakolt világtusa tűzött elénk. Vajha a vérébe menne át az em­bereknek az a tudat, hogy ma mind­nyájan a világtörténelem katonái vagyunk a fronton és a front mö­gött, mert mindnyájunk legszentebb kötelessége minden eszközzei, az utólsó leheletéig, szolgálni a hazát és segíteni a nemzetet nagy céljának elérésében. És amint a jó katona sohasem számolja a támadó ellenséget, ne­künk sem arra legyen gondunk, hogy hányadik hadikölcsönt bo­csátja most ki az állam; ráérünk azt utólag megállapiiani, amikor ki­fogytunk belőlük. Elég legyen ne­künk az a tudat, hogy a hadiköl-

Next

/
Oldalképek
Tartalom