Egri Ujság - napilap 1916/2

1916-05-25 / 144. szám

^X'ISL £v?o?yam i9!6. május 25, csütörtök 144. szám Előfizetési árak: Helyben és vidéken postán küldve egész évre 18 korona, — fél évre 9 korona, — negyed évre 4 kor. 50 fii!., — egy hóra 1 kor. 50 f. — Egyes szám ára vasár- és ünnepnap is 4 f. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jókai Mór-utca 6. sz. Megyei és helyközi telefon szám •• 106. POLITIKAI NAPILAP ^szerkesztő i Dr. SETÉT SÁVROR KM«a szxrtmrtó: KÁLLAI MIKLÓS KfadMilaidmcM? VOBŐ I8VTÍH-NTOHBA BlBK VSH T-TA KS ABAO hirdetési arak: □ cm.-ként nyílttéri közlemények, birásági ítéletek, gyászjelentések hírek rovatában 20 fillér, hatóságok, részvénytársaságok, gazda­ságok, hivatalok hirdetményei, árverési hirde­tések 10 fillér, magánvállalatok hirdetményei 6 fillér. Eljegyzések, egybekelések, köszönet­nyilvánítások stb. 1—5 sorig 5 K. Egyesületek, bálbizottságek értesítései, köszönetnyilváni'- tásai, felülfizetések nyugtázása 20 sorig 5 K A tisztviselők. Eger, május 24. Pancsova képviselőtestüle­tét dicsérettel emlegették most az újságok, azért, mert nobilis határozatot hozott tisztviselői érdekében. A háború* éveket duplán íogja nekik beszámítani a nyugdíjba, ha a kormány megengedi. Egészen bizo­nyos, hogy meg fogja en­gedni, sőt azt hisszük, hogy Pancsova példáját az égés* ország követni fogja, maga az állam is, és az összes bankok, vállalatok és ma­gánhivatalok. A gondolat kézenfekvő, legföljebb azon csodálkozik az ember, hogy csak most hozták forgalomba. Az itthon való háborúnak a tisztviselő, elsősorban a köztisztviselő a hőse, az ál­dozata, a rokkantja, akinek fegyvertelenül kellott állni a legkonaiszabb oífcnzivák kereszttűzét. A termelőét, aki húsz fillérjével adta neki a tojást, hatvanéval a vizes­tejet, az iparosét, aki egy koronát kért azért, hogy egy gombos gyermekcipő hat gombját beljebb rakja s a társadalmi jótékonyságét, mely szintén a tisztviselőre vetette magát, mert a tanyai jómódot nem érte el, a vá­rosi gazdagot nem érte lel. Ha van igazság abban a közmondássá vált elvben, hogy a háborús éveket dup­lán kell számítani, akkor ennek az igazságnak a kö­veteléséhez legtöbb jussuk a tisztviselőknek van. Nem is szólva a pangó­val határozat legfőbb indo­káról, arról, hegy a tisztvi­selők dupla munkát végez­tek a háborúban, sőt né­melyik két három hadbavo rault kollégája helyett is dolgozott. Ezt az indokot külön választjuk a többitől, mert ebből egy nagyon fontos konzekvenciát akarunk le­vonni. A \ háborús évek kettős nyugdíjszámítása is szép dolog, de esetleg sokára lesz esedékessé. Élni addig is kell, ez már a háború előtt ia nagy probléma volt s utána se lesz kisebb. A háború véget fog érni, de a tisztviselő élet halál harca nem. Akik ellen ed* dig védekeznie kellett, azok ellenségei maradnak a há­ború után is, sőt közéjük áll maga az állam is, mely a kis jövedelmek hadiadó­jával máshová kancsalithat ugyan, de mégis csak a tisztviselőre emeli a taglót. Mert a szatócs is eltagad­hatja, mennyi a jövedelme, meg a szabó is, meg a pap­rikakofa is, mint ahogy el­tagadta a nagytőke, meg a nagybirtok, de a tisztviselő nem bujkálhat. Eszébe se j jut, mire már meg is har- j madolják a fizetését. A tisztviselőt tehát meg kell erősíteni és az állásán úgy kiépíteni, hogy a drá­gaság srapnelljei szét ne robbantsák. A pótlékos rendszar csak annyit ér, mint a vakondok- túrás az ágyúgolyó ellen. Mikor a vihar eraje meg- kétszázszorozódik, akkor húsz harminc százalékos pót­lékok pelyhébe nem lehet megfogódzani. Nem toldozás foltozás kell, hanem olyan fizetés, amelyből legalább olyan tisztességesen megél­hessen a tisztviselő, mint a háború előtt husz-harminc esztendővel. Ez nem valami vakmerő kívánság, mégis azt fogják rá mondani, hogy ennyi pénz a világon nincs. Nem a tisztviselők fizeté­sével. Hanem a tisztviselők számával keli lakarékos- kodni! Tessék tiszteletben tartani a már alkalmazásban levők érdekét, nem kell uj alkalmazottakat fölvenni a munka szaporodásának ará­nyában, hanem a meglevők munkaerejét kell jobb tize- tés eil nében teljesebben kihasználni. A háború megmutatta, hogy ez lehetséges s a bá­bám tanulságát föl kell hasz­nálni a békének. Több mint 300 négy­szög kilométer olasz terület Tan kezünkben. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Basel, május 24. Az osztrák-magyar had­erőnek napról-napra növe­kedő sikerei az olaszok el­len pár nap alatt a Déltirol- baa legutóbb még megtar­tott állásaik teljes kiürítésére lógja őket kényszeríteni. A rendkívül szigorú határzár mellett is kiszivárgott hírek szerint a Asiero-Asiago vo­nalat is fenyegetik már az osztrák-magyar haderők, a melyek eddig több mint 300 négyszög kilométer te­rületet tartanak kezükben. Olasz lapok a vissza­vonulásra készítik elő a hangulatot (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Basel, májas 24. A Baseler Anzeiger jelenti: Római lapok az olasz hadse­regnek esetleg szükségessé vál­ható visszavonulására ^készítik elő a közhangulatot. Különösen nyíltan ir erről a kérdésről a Giornale d‘ Itália. Csapataink bombázzák 1 isiagot (Saját tudósitónk ieíefonjelentése.) Lugano, május 24. A Corriera della Sera jelenti: Asiago polgári lakossága már elhagyta a várost. Tizen­hat kilométernyi távolságból az osztrák-magyar haderő legna- l gyobb ágyúinak mintegy 5 lö­vedéke 20 perces időközök­ben lecsapott a városba. Óri­ási tölcséreket vájt s ember életben is szedett áldozatot. 1 Ez annak megítélése szempont­jából is fontos, mily hatalmas ágyutüz vezette be az osztrák- | magyar csapatok támadását, mely minden olasz védelmi müvet szétmorzsolt. Két miliird a negyedik magyar hadikölcsöa eredménye (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Budapest, május 24. A most zárolt negyedik ha- dikölcsönre az eddigi össze­számítások szerint körülbelül 2 miliárdot jegyeztek. Ara 4 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom