Egri Ujság - napilap 1916/1

1916-02-26 / 57. szám

XXHL évfolyam. 1916. február 26, szombat. 57. szám. "ií>?iEC?é«? éfRfc, ífiaekiiQ Hdyfeen és postán küldve egész ♦ 18 korona, — tél évre 9 korona, — sassyíd évre 4 kor, 50 fi!!., — egy hóra I Sor. 50 f, — Egyes szám árs vasár- ifi ünnepnap is 4 f. — Szerkesztőség á* kiadóhivatal: Jókai Mór-utca 6. szám ««gyei és helyközi telefon szám: 106. POLITIKAI NAPILAP ■fftszerkesztős Dr. SETÉT SÁNDOR Peleié* szerkesztő: KÁLLAY MIKLÓS Wtdótulaidosost DOBÓ HTVÁN-HYOMDA BÉ8ZV BNY-TÁR8A 8Af>. Hirűetési árak : □ cm kéntnyilíéri közlemények, bírósági ítéletek 20, hatóságok, hivatalok árverés hirdetm.10. magánváll, hirdetni. 5 fillér. Eljep -’ések,egybekelések.gyószj.,kösző- netny .'v, stb. 1—5 sorig5 K. Egyesületek, bálnizoltságok értesítései, köszönettiyii- vániiásai.féliilfiz. nyugtázása 20sorig5K Bscfulth, a békebajnok Eger, február 25. <K.) A bekeriíési politika nem igen győzi smár vitéz­séggel, karddal, puskával, sőt hogy modernebbek le­gyünk aknavetővel, repülő­géppel, buvárhajóval, most hát az ágyuszó helyett a puszta szóval is megelégsze­nek. Sassanow után ma Asquith .szólalt meg s mig az orosz beszéde a maga szűzi szláv erejével a fantá­ziák világában csapongót!, addig a kedves angol a maga nemzeti alaptonusa szerint humoros. A Dickens mester szelid humora szórakoztat ebben a béke szózatban, amely azonban alig alig tart­hat majd számot a béke díjra ■ott, ahol a békeszerzőket igaz szándékuk szerint jutalmaz­zák. Főleg két helyen szedi hu­moros bokrétába A' quitQ kissé áttetszőén és célzatosan naiv érveit. Először ráakarja sütni Németországra a meg­bélyegző jelzőt: hogy a nem­zetek ellensége. Aspuíth ujjal mutogat rá Németországra: íme, Németország — a kan­cellár azt mondja, nem el­lensége egy nemzetnek sem. Ki semmisítette meg Be'giu- mot. ki tör Szerbia, Monte­negró és Lengyelország meg­semmisítésére? Általában —máraSassanow beszédéből is ezt állapíthat­tuk meg — az antant most igen előzékeny a sikereink elismerésében. Mi még nem mernénk igy a megsemmisí­tésről beszélni Egy bizonyos: a szerb a montenegrói és- a belga hadsereg megsemmi­sült a megsemmisült ezzel együtt a kalmár Anglia remé­nye, hogy a kis országok vérét hozhassa áldozatul .a maga rettenetes vüáguraimi Molochjának, megsemmisült a kiláiás arra, Miogy fantasz­tikus bravószóvctségek ke­letkezhessenek a jövőben, amelyből a rövidebbet c^ak a kis nemzetek hullatják. És ha úgy valaki a háború után m3jd megszavaztatna ezeket a kis nemzeteket, nem tudjuk kit vallanán ik na­gyobb ellenségüknek Né­metországot e vagy Angliái? De még sokkal hunoro- sabbak az A'cjuith béke föl­tételei; vegyük csak sorra okéi: Viszzaadni Belgiumnak és Szerbiának mindazt amit ál­dozatul hoztak, sőt még en­nél többit Asquith termé­szetesen úgy gondolja, hogy mi adjuk v;.ssz3, mait ki hal­lott még a sacro egoismo korában olyan absurdumot, hogy az adjon rekompenzá- cióf, akiért áldozatot hoztak. Szóval nyugodjunk be!e ne­künk kell visszaa Ini, sőt még meg is kel! jutalmaz­nunk a kedves Szerbiácskát a miért áldozatul döbía ma­gát, az emberiség (önsége és a militarizmus letörésére foly­tatott uj keresztes hadjárat­ban. Jutalmazzuk meg, az emberi jogok elóharcoiát amiért orvul legyilkoltatta a trónörökösünket, a nagy ön­feláldozót, amiért áldozatul dobta gaz politikájának egy minden politikától távolálló hercega Yzony ártatlan életét, jutmlmazzuk meg a militariz- mus lovagi ellenségét, akinél mellesleg megjegyezve még Az utolsó föltétel a poro-z militari-.mus eltüntetése. Ezt természetesen nem gondol­hatta máskép Asquith, mint hogy Poroszország adja át Angiián-ik a katonáit, a negyvenketteseket, a dread- nougbtokat és buváihaiókat a teljes Leszereléssel egye­temben, mert nem ildomos hogy másnak legyen, ka, Angliának nincsen. Pompás humorista Asquith úgy nézi ezt a világháborút, mint valami tragikomédiát* amelynek végén merész Btr- rard—Schawi inverzióval minden a fonákjára fordul s igy egésrz jól sejtjük, ha azt képzeljük, hogy Aiquiih az egész befejezést úgy gondolja el, hogy ezt az általa java­solt békét mi a meghódítóit Párisban fogjuk magunknak diktálni, abban a Parisban, amely felé Verdun fölölt már megindultak nehéz ellenáll­hatatlan gördüléssel a dia­dalmas német hadak. a vénasszony is katona, ju­talmazzuk meg amiért évek óta katonai konspirációt szőtt ellenünk, gondosan aláak­názta a határainkat s úgy ólálkodott mellettünk mint az éhes polip s csak az al­kalmas pillanatot várta, hogy ránk csaphasson rettenetes vérszivó csapjaival. Azután Franciaországot kí­vánja támadás jelien biztosí­tani. Ezt igazán nem is sejt­jük, hogy gondolja. Aligha­nem Elszász Lothariogiát kell odaadni mint védőzónát s talán még pár várat, hídfőt és záróerődöt is építhetnénk a veszélyeztetelt határra körül gránát biztos fedezékekkel hármas véuő vonallal és drót akadályokkal s talán még egy bizíositó hadsereget is tarthatnánk ott, hogy Fran ciaország nyugodtan hajthas­sa álomra lejét, anna'k a bé­kének varázsos ö én, amelyet az Asquith miniszter feltéte­lei mellett fognak megkötni. Dnrazzó kikőtőművei ágyúink tüze alatt állanak. A tegnap megvert olaszokat tovább üldöztük. 700 fogoly, 5 ágyú és egy 'gépfegyver a zsák­mány. A többi harctéren nincs újság. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) Budapest, február 25. (Hivatalos jelentés) Orosz hadszíntér i Helyenkint tüzérségi harcok. Olasz hadszíntér i Nincs nevezetesebb esemény. Délkeleti hadszíntér i Csapataink tegnap Albániában Durazzótóf ke­letre és délkeletre az előző napon megvert olaszo­kat erélyes üldözés közben a Dús toroktól nyugatra fekvő föídnyelvre űzték vissza. Durazzó kikötőmti­-Ara 4 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom