Egri Ujság - napilap 1915/2
1915-08-16 / 225. szám
2 EGRI ÚJSÁG 1915. augusztus 16 Mackensen tábornagy hadcsoportja: A megvert ellenség tegnap ismét szembe akart fordulni velünk azon a vonalon amely a Wiodawátó! északra fekvő Rozankáiől kiindulva Slavvatyczétől délkeletre majd tovább Horodyszcén át Msendzyreczéig húzódik. Azonban megindított támadásunk nyomása alatt az ellenség ma reggel óta folytatja visszavonulását. A legfőbb hadvezetőség. B Martin erődöt a németek kiépítették. ágyaharcok Inasternél és Narkirchnél. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) Berlin, augusztus 15. A nagyföhadiszáilás jelenti: Nyugati hadszíntér: Az Argonokban kiépítettük a Martyn erődöt. Az erődben elesett 350 franciát eltemettük. A Fecht-völgyben fekvő Münster városnak többszörös ágyúzását St.-Die vasúti negyedének lövetésével viszonoztuk. Az ellenség erre Marliirehre tüzelt, de felhagyott vele, amikor tüzérségünk a francia szálláshelyek el! ént fordult. A legfőbb hadvezetőség. Csöndes éjszaka a Dnjeszteren. — Júliusi emlék. — A nyizsnyiovi hegyekről fuj ászéi és a levegő megtelik a nyári estvék ba.zsamáva!; mint alföldi bazsaiiko- mcs rétek nehéz fűszere úszik az illat az erdők fölöst s az ég tompult türkísze már belemerült a folyó árjába. Meredek partok marasztaló iszapja fölölt füstök terjenge- nek, túl a szakadékon felvillan valami fény, távoli kiáltás hallható, mintha titkos hajósok fuvaroznának a viz hátán, még fölrebben a távoli látóhatár alján egy-egy srapnel! csipogó madara s aztán az estvéii bársony sötétje, melyet siető kezek tengetnek, megérkezik a folyó fölé, ráterüí a fákra a parton, elmossa az agyagos szakadékok üregét, elrejti a terjengős füstöt, eltakarja mától-holnapig a háborút s nincs más hang, csak mit a szelek szárnya ver a folyó hullámain s nincs más fény, mint a túlsó parton két ök’ömnyi gőzölgő rubint: távoli tábortűz rubinija. Kik ülnek e tűz mellett s kik ábrándoznak rég elhagyott hajlékok hazajáró leikeiként, mint az ódon lovagok, kik a háborúból csak évek múltával tértek vissza. Ez éjszakában hány levelet irtiak a tábortűz mellett s hány drága amulett érinti a kicserepese- dett szájat s hány fotográfiát tesznek szivük fölé az álombamerülő vitézek! A rubinoktól jobbra két sötét torony mered az égnek, két község kétségbeesett, nu:-an gondolkodó templomtornya. Pillanatra apró villanások láthatók, mintha szentjánosbogár szállt volna az ablakukba S utána kerepelni kezd ismeretlen helyről a gépfegyver s a jánosbogárkák eltűnnek, mintha denevér csapott volna rájuk. Mi történik ott, ki lobogtatja a lámpást, mintha vonatot igazgatna egy hosszú pályatesten s ki fújja oly állhatatosan a fütyülőt? A hang vékony, cérnaszál- sikitás messziről verődő puskaszóban, mintha kotkodácsoló tyúkok csibéi szálnának, a füttyök fölrep- pennek az erdők avarjából s egyszeriben az északi ég foszforzöldben ragyog, mint midőn otthoni kukoricafosztáskor a házudvar fái mögött pajkos szerelmesek bengáli tűzben gyönyörködnek. Az ég foszforzöldjét két lila vonal hasítja; szinte halljuk a surrogását: surr — surr — surr —, göröngyös pipiskék surrannak igy el a szalma- boglyák fölött — s a vonal vége lángbaborul, kinyílik két óriás láng- szem, tüzkönyeket hullajt a viz sötét fodraira s a katona, ki csöndes pipaszóva! figyeli az illatos éjjelt, nyugodtan mondja: „Kilőttek két világitó patront.“ Elállt a füttyszó s elnémult a puskaszó, de ugyanezen ismeretlen pontok felöl elnyújtott kiáltás hullámzik. í ! — Vihigyáházahaf . . ! Tuhu: tahaj uhuszihik lehe-iahe-léhé . . . I Szakasz baka érkezik a partra, szemüket ernyőzik, nézik a fodrozódó hullámokat, csattan a puska závárzata s aztán hallani lehet a csendet, a fák lélegzését s az égő dohány sercegését a pipakupak alatt. Nincs hang, nincs zörrenés, a csillagok hunyorgatóan néznek lefelé, mint kiváncsi lányszemek az ablakokból az elvonuló katonákra. Úszik, terjeng, szinte nyomja lefelé a fák koronáját a csend, mely most úgy volna szép, ha két bánatos hang hullámzana benne szerelmes dalként, akár innen a honvédek lövőárka felől, akár tulnan, ho! a tüzek rubinija még egyre gőzölög. Az alföld szomorgő dalai, vagy a dőni síkok elnyújtott ütemü bus melódiái úgy belleillenének e titkos éjszakába, mint ahogy imádságos könyvbe ülik a fevendulalevél, a kertből tépett fodormenta s vagy ahogyan áhítatba zsibbaszt az ének régi templomok hajója alatt, melyre a freskómüvész annak idején az ily éjszakák esen- des csillagait festette. Csupán a folyó vize bukdácsol a csendben, két szürke felhő vonul el fölöttünk s tulnan a nádasból erre röppennek a vadkacsák. Jön a tutaj. A legények szive megremeg; mit hoz há án lefelé a viz s mily titkot takar a tutaj fölött az éjszaka? Csobbanón veri két evező a vizet. Erre tart sötét foltként a tutaj, két fekete pontként -áll rajta |két ismeretlen vitéz s egy rudról lecsüng egy meggyérült viiágu lámpás, melynek mögötte fehér lobogó. — Szanitéc! — mondják a katonák, a tutaj fordul az árra! erre felé, hol görbül a part s hol a víz sodra enyhébben hajló. A gyérült lámpafény erre ver felőle már látjuk a katonák bozontos szakállát s hallunk a tutajról halk sóhajokat, fájó nyögéseket. A mieink. Mennek lefelé, hogy talán lejebb kikössenek. Honnan jönnek, hol érte őket a sereg bánata, hol volt a zivatar, meiy ide a folyó hátára dobta őket ? A két katona, ki áll a tutajon és lapátolja a vizet, egy ütemre mozgatja az evezőt, néznek bele a sötétségbe, néznek erre is, e csöndes, várakozó partra. Az arcuk szobor- szerű, mint régi kastélyok nagy termeiben a bronzvitézeké, melyeket rózsafénybe márt a fáklyafény. — Isten veletek, cimborák, — sóhajtanak itt részvétteljes hangok, s megy a tutaj a Dnyeszteren s nincs ellene hang már túlról sem( hol idegen szivek muzsikája csendül a tüzek rubinija mellett. Megy a tutaj, megy, a csend már nem oly titokzatos és nem oly szivetszoritó, újból csattannak a puskák závárzatai s a fűszeres illat ismét ígézőbbé. Ránk öregedett az éjjei, a folyó fölött már lomha éjféli baglyok repölnek erdőtől-erdőig, a vadkacsák már ismét megpihentek a nádasban s most ébredő madarak csendes éneket kezdenek. A két toronyban végképp kimúlt a két szentjánosbogár s már alig hunyorog balról mellettünk az orosz tábortűz. Itt az agyagos árok mélyén már alszanak a legények, csupán az őr virraszi, csupán csak ő sóhajt néha, s az ujjai között olvasó. A kis mécses, mely mellette pislákol, gyönge fénykaiászt vet az alvó sorokra s látunk mosolygó, a csillagok felé fordult boldog arcokat, ölelésre összefont karokat. A Dnyeszter partját a megédesült álom angyalai járják. Damó Oszkár. 938. szám. Hirdetmény. 1915. évi augusztus hó 19-én délelőtt 11 órakor mindennemű katonai, kincstári javak helyi szállításának és a kocsi szállítás és a felhámzott lovak előállításának biztosítása végett Eger állomásra nézve az 1915. évi szeptember 1 tői december 31-iki időszakra ajánlati tárgyalás fog tartatni és pedig: Eger állomáson a katonai parancsnokságnál (Egerben) leteendő bánatpénz 50 korona. Az írásbeli ajánlatok bánatpénzzel, továbbá a jóhitelüség és képességi okmányokkal ellátva, a nevezett nap délelőtti 10 órájáig a fent megnevezett tárgyalási bizottságnál benyuj- tassanak. A vonatkozó feltételek, valamint az ajánlattevés módja a tárgyalásra előkészített, 1915. évi augusztus 6-áról, kelt 938. számú feltételi füzetekből az elől megnevezett katonai állomásparancsnokságnál, kivehetők. A felvételi füzetekben fel vannak még említve azon állomások, melyeken helyi szállítások előfordulnak, szintúgy az üzlet körülbelüli mérve is. Az ajánlattevő azon pillanattól fogva, melyben ajánlata átnyujtatott, a katonai kezeiőség azonban csak az ajánlat jóváhagyásának napjától kezdve van kötelezve. Az ajánlatok rövidebb mint 14 napi kötelezettségi határidővel el nem fogadtatnak. Ezen határidő a tárgyalás utáni naptól számittatik. Minden ajánlattevő ajánlatában határozottan tartozik kijelenteni, hogy ezen hirdetmény és a feltételi füzetekben foglalt feltételeknek magát aláveti, melyek hivatalos kiállításukban minden versenyzőnek irányadók maradnak, az írásbeli ajánlat- tételhez oly ajánlati lapok használandók, melyek a vállalkozóknak a katonai állomásparancsnokságnál ingyen kiadatnak. Minden ajánlat 1 koronás bélyeggel ! látandó el. Eger. 1915. augusztus hó 15. Cs. és kir. Katonai Állomás parancsnokság. Az Egri Újság minden lap- vsi&riisitónál és dohán ^tőzsdében kapható.
