Egri Ujság - napilap 1915/2
1915-08-16 / 225. szám
1915 3 us u if us 16. EGRI ÚJSÁG 3 Az egri államiíisztviselőknek a kormányhoz intézett kérelme. Eger, augusztus 15. Azon értekezlet eredményeképen, melyet a helyzetük javításának megbeszélése végett a napokban tartottak az Egerben működő összes állami tisztviselők, a következő kérelemmel fordultak gróf Tisza István miniszterelnökhöz : Nagyméltóságú Miniszterelnök Úr! Kegyelmes Urunk! Legfőbb állami érdek, hogy az összes államalkotó erők, még a legválságosabb időben is, lehetőleg zavarok nélkül működjenek, vagy legalább eleje vétessék annak, hogy az állami rend fenntartására hivatott intézmények létalapja helyrehoz'natlanul meginogjon. Nem lehet kétség az iránt, hogy a most folyó nehéz időkben az állam minden erkölcsi és anyagi erejének és az állampolgárok egyetemessége által kifejtett minden áldozatkészségnek egyesülnie kell abban, hogy a ránk erőszakolt nagy küzdelemből diadalmasan kerüljön ki nemzetünk s a ránk következő békés időkben egy, az eddigginél magasabb nemzeti kultúra kiépítéséhez foghassunk. A magyar állami tisztviselők minden időkben át voltak hatva állami létünk nagygyá tételéhez szükséges szellemi és erkölcsi erők kifejtésétől s minden időkben különösebb anyagi előnyök teljes kilátása nélkül, becsülettel és önzetlenül munkálkodtak és munkálkodnak ma is azon a téren, amely számukra kijelöltetett, minden nagy feladatnak, minden nagy állami érdeknek és követelményeknek elismerésre méltóan megfelelve. Ez a magyar állami tisztviselői kar ma is kiveszi részét a nagy nemzeti munkából. Egy tekintélyes része a harctereken hozza meg az egész ország és a hadvezetőség által is elismert hősies áldozatait, mig az itthon- maradottak — a távollevők gondjait, terhes munkáit magukra vállalva — csaknem ember- feletti munkával gondoskodnak arról, hogy az állami élet minden irányban lehetőleg fennakadás nélkül haladjon előre. Ez a magyar állami tisztviselői kar át van hatva annak tudatától, hogy most minden más érdeknek el kell némulnia azzal az érdekkel szemben, ami a háború okozta rendkívüli körülményekhez fűződik s minden egyéni áldozatot meg kell hoznunk annak a hadseregnek érdekében amely mindnyájunkat véd; de át van hatva annak a tudatától is, hogy amilyen nagy nemzeti érdek a népünket védő hadsereg igényeinek minden irányban való kielégítése, nem kevésbbé nemzeti érdek az is, hogy itthon, az állami élet zavartalan meneteléért nagy, fokozott testi és szellemi munkát végző tisztviselők létalapja össze ne ömöljék. Az összes nemzeti erők fenntartására és épségben tartására szükség van; egyik a másik nélkül nem lehet el, mert az egyik megszűnése az egésznek bomlásához vezet. A magyar állami tisztviselői kar becsülettel teljesíteni kiván minden nemzeti követelményt, még erején felül is — de akkor, amikor az egy év óta tartó háború folyamán arra a megdöbbentő tapasztalatra kellett jutnia, hogy teljesen védtelenül ki lett szolgáltatva a legszükségesebb élelmiszerek árával űzött mérhetetlen visszaéléseknek, amikor azt látja, hogy minden más szabad foglalkozási ág alkalmazkodhatik az árkonjunkturákhoz s egyes társadalmi rétegek — akik a háború okozta terhekből mit sem éreznek — a munkanélküli jövedelmek hihetetlen nagyságában részesülnek; amikor a magyar állami tisztviselőknek a béke idején sem volt megadva az a létalap, amelyen legminimálisabb élet- szükségleteit kielégíthette volna; a most folyó időkben pedig egyenes megsemmisülésnek van kitéve: akkor az állami és nemzeti követelményekkel szemben — épen az állami és nemzeti érdekektől áthatva — kénytelen alázattal azt kérni, hogy minden anyagi előnyöktől ment, becsületes, önzetlen nagy munkája legalább abban az ellenértékben részesüljön, amely elegendő arra, hogy erkölcsi és becsület hitében meg ne rendüljön s továbbra is kitartó munkása lehessen nemzeti életünknek. A drágaság — mely már a háború előtt Európa szerte általános volt és amely a háború alatt mérhetetlen fokra felszökött — tényezőit kutatva meg kell állapítani, hogy az 1870-es háborúkat megelőzve hasonló drágaság uralkodott. A maximumát elérte a drágulás 1872-ben, vagyis már akkor is a háború után még egy-két évig eltartott. A tartós béke áldásai közé tartozott az is, hogy az árak lejebb szállottak, úgy, hogy 1896-ban elérték a minimumot. 1896. év óta következtek be a szocialista mozgalmak, az általános politikai feszültség, a spanyol-amerikai és később az orosz-japán háború. Mindezek és ezek következményei áremelőleg hatottak. A drágulásra általában véve befolyással vannak; a termelés eredményei és költségei, az állami közterhek növekedése, a vámvédelem, a közvetítő kereskedelem, most pedig, a háború óta a nagy kereslet és az igen csekély kínálat, de legfőképpen a maximális árak megállapítása. Mindezen itt előadottak igazolják, hogy a tisztviselői fizetések, vagy a pótlékok emelése a mai drágaság világkoncertjében teljesen hang- és hatástalan és egy számításba sem jöhető tényező. A magyarországi tisztviselők részére nyújtandó pótlék semmit sem fog változtatni a világpiaci árakon és legkevésbbé sem fog azokra emelőleg hatni. Ettől tartani sem nem kell, sem nem szabad. Egyes napilapok a nagyméltóságú Kormánytól eredőnek jelzik ezen aggodalmat, mi azonban meg vagyunk győződve arról, hogy ezen lap- közlemények nem fedik a Kormánynyilatkozatokat. Azt hisszük, hogy a nagyméltóságú Kormány jól tudja, hogy a mai drágaságot legfőképen a hadi állapot és az ármegállapítások fokozták, viszont azt is tudjuk, hogy mihelyt a háború megszűnik és a vele járó feszültségek engednek, módjában lesz a Kormánynak a maximális árak uj és igazságos megállapításával a drágaságot lenyomni és előállítani azon árakat, amelyek nivellálni fogják a drágaságot annyira, hogy az ismét elviselhető legyen. Módjában lesz tehát a nagyméltóságú Kormánynak a béke helyreállta után azon időpontot is megállapítani amidőn a folyósítandó hadisegélyt, vagy bármi néven elnevezendő drágasági pótlékot fokozatosan leszállíthatja. A legideálisabb rend szer szerintünk az volna, hogy a tisztviselők mindenkori fix alapfizetésükön kívül egy év- ről-évre megállapítandó élelmezési, vagy drágasági pótlékot kapnának. Ezen pótlék indexszámát 'a piaci árakból lehetne hatóságilag megállapítani. A tisztviselői szövetkezeteknek kormánytámogatással való létesítése alkalmas eszköz volna a piaci árak nivellálására és a kiskereskedelem által előidézett tulhajtások fékezésére. Módjában lenne igy a Kormánynak az árak szabályozásába belenyúlni és ott tényezőként közrehatni. A nyugdíjasoknál ugyancsak ilyen folyton változó pótlékrendszer volna a legigazságosabb. A hírlapokban napvilágot látott azon hir is, hogy a nagyméltóságú Kormány a drágasági pótlék rendszerét elejtve, őszi segélyt tervezne kiosztani, azonban csakis úgy és csakis azoknak, akik ezt külön kérelmezik és akikre nézve felettes hatóságuk a segélyezés szükségességét megállapítja. Minthogy kivétel nélkül mindenki reászorul a segélyezésre, a külön kérelmek beadására szükség nincsen. Nem lesz senki sem, aki kérvényét beadni elmulasztaná. De viszont mennyien lesznek azok, akik segélyben nem részesülve, a feleslegesen kiadott bélyegkölt- ségekkel tetézik nehéz megélhetési viszonyaikat. Nem méltányos, hogy az állam pár száz ezer koronát — bélyegekben — szedjen be rajtunk akkor, amikor épen a legnagyobb szükségben vagyunk. A külön-külön adandó segély tág teret nyit a részrehajlásnak, a belső és külső helyekről jövő protegálásnak, a sok kilincselésnek, vagyis ismét csak alapja lesz sok igazságtalanságnak és elégedetlenségnek. Nem hisszük, hogy a nagyméltóságú Kormány ezen igazságtalan alapra kiván helyezkedni, de bízunk annak bölcsességében és a magyar állami tisztviselői kar iránti jóakaratában és jóindulatában. Mindezek alapján az egri állami tisztviselők azon alázatos kérelemmel fordulnak a nagyméltóságú Kormányhoz, hogy a fentiekben kifejtett formában a tisztviselőket élelmezési pótlékban részesítse, vagyis kérelmünk az, hogy a háborús év alatt személyenkint egy összegben meghatározott és sürgősen kiutalandó segélyt, — a háború további tartamára pedig havonta adandó élelmezési pótlékot folyósítson minden állami tisztviselőnek és minden állami nyugdíjasnak. De kérik ezenkívül azt is, hogy tegyen intézkedéseket a magas Kormány aziránt, hogy olyan árukat, milyeneket az állam saját üzemében előállít (fa és kőszén) s olyanokat amelyeket rekvirálás utján biztosíthat (búza, rozs, tengeri, főzelék), az államtisztviselők és nyugdíjasok országos összeírás utján meghatározandó s családjuk nagyságához mért mennyiségben természetben kapjanak s annak az állam által nagyon mérsékelten megállapított árát 12 havi részletben fizethessék meg, illetve vonassék le a fizetésükből. Kérésünk Nagyméltóságod jóindulatába ajánlva, vagyunk alázatos szolgái; Az egri állami tisztviselők és nyugdíjasok. CAPHOCÜL (KAFOKAL) a legjobb foszforos tápszer csecsemők, gyermekek, felnőtteknek, vérszegényeknek, műtét vagy nehéz betegség után. — Kapható gyógyszertárakés drogériákban.
