Egri Ujság - napilap 1915/1
1915-05-03 / 122. szám
XXM. évfolyam. t9í5. május 3. hétfő. 122. szám. Előfizetőéi árak: ttefyban és vidéken postán küldve egész éne 18 korona, — fél évre 9 korona, — negyed évre 4 kor. 50 fill., — egy hóra POblüKA! NAPILAP Hirdetési árak: □cm ként nyiltéri közlemények, bírósági ítéletek 20, hatóságok, hivatalok árverési hirdetm. 8, magánváll, hirdetm. 5 fillér. 1 tor. 50 f. — Egyes szám ára vasár- Pöszerke9ztö. Qr SETÉT SÁNDOR Felelő« svorVo^tő • KÁLLAV MIKLÓS Eljegyzések,egybekelések,gyászj.,kö«ö- ás ünnepnap js 4 f. — Szerkesztőség roszerKe9Zl° • oclE1 Ortivreieios szerkesztő . nrtLLnY mmLua. netnyilv. stb. 1—5sorigöK.Egyesületek, és kiadóhivatal: Jókai Mór-utca 6. szám. , , , bálbizottságok értesítései, köszönetnyilMegysi és helyközi telefon szám: 106. Kiadótulajdonos. DOBÓ ISTVÁN NYOMDA RÉSZVÉNY-TÁRSASÁG, vánitásai, felülfiz. nyugtázása 20sorig5K. Szász 3átios a főherceg asztalánál Eger, május 2. A népmesék csodálatos világa, ősi demokráciája támad föl ebben a mindent fölforgató világháborúban. A Kukorica Jancsiról, akiből merész haditettei révén János vitéz lesz, aki herceggel, tündöklő nagy urakkal jut ko- maságba és akivel büszkén paroláznak a leghíresebb hadvezérek, Az alföldi fiúról, akit ólján messzire visz a sorsa, olyan idege» országba, amelynek hírét a falu legokosabb embere, legvénebb öregje se hallotta és mindenféle nemzetségnek hátán matatta ki a magyar virtust. A Kukorica Jancsi József főhercegnek, a hetedik hadtest parancsnokinak oldala »aellett ült azon a bankettem, amelyet a főherceg jubileumára rendezték a kárpáti front mögött. Igazi neve Szász János, törzsőrmester a német császár nevét viselő hetedik huszárezredben. Bravúrjait, [a melyeket huszár-társaival e- gyetemben csinált meg, méltán illette az elismerés, hogy a királyi herceg az asztalához titette. És megtörtént, hogy Boroevics Szvetozár, a hadseregparancsnok, kezet nyújtott a huszárőrmesternek s mikor az őrmesternek kérges tenyere a hadvezér jobbját megszorította, a nagy Boroe- vies azt mondotta: „Büszke vagyok erre a kézsojitisra I“ És ugyanekkor esik az, amikor a németek francia győzelmeinek részletei között az íródik, hogy a diadalmas németekkel egy sorban küzdöttek a magyar katonák. A tengeren túlról jött kanadaiakat, a franciákat, a feketebőr* katonákat ugyanazzal a bátorsággal és elszántsággal irtotta a szurony, mint a magyar földről visszaüzött muszkát. A francia, amely csak cigányokban, csikósokban és kanászokban képzelt el magyarokat, most megtudja, hogy ez a magyar a kontinens legjobb katonái közül való. Nemcsak emlékeknek marad ez felejthetetlen, a háború utáni időkben, mindörökké. A királyi herGeg elismerése, a hadvezérek büszke elismerése nemcsak az egyszerű Ssász Jánosnak szól és nemcsak alkalmi megtiszteltetés. Az őrmester a főhercegi banketten, a harc közepette megtilt jubileumon az egész magyar legénységet, e/.t a megbecsülhetetlen, önérzetes katona-anyagot képviselte. És Boroevics, a ki nemcsak zseniális stratéga, hanem a háború belső igazságainak, nagy tanúságainak élesen látó bölcse, nemcsak a derék huszár-őrmester kéz- szorítására büszke, hanem arra az egész seregre, a mellyel lehetségessé vált a lehetetlen: az orosz túlerő föltartóztatása, a gőzhenger visszsguritása. Ezek a katonák azok, a kik Nikolajevics Miklós^ az orosz generalisszimust arra az önvallomásra bírták: „úgy látszik, lebecsültük az osztrákmagyar hadsereg erejét., L«. Számokkal csináltak haditervet, a tömegek nagyságára építettek következtetéseket. A kétszer kettő igazsága pedig megtörött azon, hogy a mi hadseregünkben a legénység nem jelent zászlóaljakra, szakaszokra, svadronokra osztott embercsoportot, a mely gépiesen, érzéktelenül követi a tiszt parancsát. Szász Jánosnak ideigizgató bravúrjain kívül ezer és ezer epizódja van a háborúnak, a melyek mind arról szólnak: a magyar katona lélekkel, öntudattal küzd a harcban. Htséges követője a parancsnak, de a parancs keretein belül száz m?g száz alkalmat keres és talál, a melyen a találékonysága, elszántsága és vitézi becsvágya érvényesül és sikert arat. Bizonyára ennek a katonának nagy értékére gondolt Boroevics, a mikor egy másutt tett nyilatkozatában azt hangsúlyozta, hogy az emberanyaggal takarékoskodni kell. Az ilyen emberanyaggal, igen, Ez a katona nem sajnálja a maga életét, de azt csak igen nagy célokért szabad áldozni. Az ilyen katona nem lehet ágyutöltelék, se pedig arra nem való, hogy az ellenséges állások előtt az árkokat tömjék vele színükig. Ezt az értékes lajtát még akkor is kímélni kell, amikor már egyensúlyba kerülünk az ellenséggel. Mert azok a kiváló fiuk. azok a megcsodált katonák, íkik a harctéren a maguk vezéreinek legnagyobb, megkapó formák között nyilatkozó elismerését és az elle»ség leplezetlen csodálatát szerzik meg, lesznek a jövő Magyarországnak megbecsülhetetlen, dolgos, józan polgárai; a világ, amely őket a harcban közelebbről megismerte, meg fogja látni ennek a fajnak értékét a békében is. JlfteghiusuU a legújabb támadás is a németek ftandrial hadállásai ellen. Sikerek az Argonnokban. - Sawletől tovább fiidőzik az oroszokat. (Közli a minissíerelnöks^g sajtóosztálya,) Berlin, május 2. A nagyfőhadiszállás jelenti: Nyugati hadszíntér i Flandriában az ellenség igen erős tüzérségi előkészület után ismét megkísérelte az Yperntől északkeletre eső uj hadállásunk megrohanását, még pedig a franciák a csatorna és az Ypern St.-Julieni ut kozott erélyesen, az angolok ettől keletre lanyhán támadtak. Fáradozásaik különösen annak következtében, hogy Broodseinde és Veldhock felől igen hatásosan tüzeltünk oldalukba és hátukba, teljesen sikertelenek voltak. Három géppuska maradt kezeink közt. Az Argonnokban le Fair de Paristól északra támadásunk következtében igen jói haladunk előre. A franciák, noha heves ellenállást fejtettek ki, több árkot és egyszázötvenhat hadifoglyot vesztettek. A Maas és Mosel között csak Bois de Prétreben keletkeztek heves harcok, ahol a franciák több isben nagy tömegekben támadtak. A támadásokat, amelyek helyiyel közzel árkainkig jutottak, az ellenség igen nagy
