Egri Ujság - napilap 1915/1
1915-04-27 / 116. szám
XXII. évfolyam. 19*5. április 27. kedd. 116. szám. Előfizetési árak: Helyben és vidéken postán küldve égésé őrre 18 korona, — fél évre 9 korona, — negyed évre 4 kor. 50 fill., — egy hóra 1 kor. 50 f, — Egyes szám ára vasár- Ó8 ünnepnap is 4 f. — Szerkesztőség ás kiadóhivatal: Jókai Mór-utca 6. szám. Megyei és helyközi telefon szám: 106. POÉTIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Dr. SETÉT SÁNDOR. Felelős szerkesztő : Kiadótulajdonos. DOBÓ ISTVÁN Hirdetési árak: □ cm ként nyiltéri közlemények, bírósági Ítéletek 20, hatóságok, hivatalok árverési hirdetm. 8, magánváll, hirdetm. 5 fillér. KÁrraV MIKrÓ^ Eljegyzések,egybekelések,gyászj.,köszö- mirvLUO. netnyilv. stb. 1—5 sorigöK.Egyesületek, , , , bálbizottságok értesítései, köszönetnyilNYOMDA RÉSZVÉNY-TÁRSASÁG, vánitásai,felülfiz. nyugtázása 20sorig5K. A vármegye és nagy idők. Mért maradtak el a választások. — A hadiszolgáltat ások. - A hatósági liszt. - Viták. - A vármegge közgyűlése. Eger, április 26. Hevesvármegye törvényhatósági bi zottsága ma tartotta rendes havi közgyűlését Keglevich Gyula gróf főispán elnöklete alatt. A közgyűlés tárgysorozatán nem szerepeltek olyan törvények, amelyek a vármegye közönségének szélesebb körű érdeklődését válthatták volna ki. Mégis nagyfontosságu volt ez a közgyűlés épen azoknál a nagyjelentőségű időknél fogva, melyekben tartották, amire a közgyűlést megnyitó beszédében a vármegye főispánja is rámutatott és ami részletében az alispán időszaki jelentéséből derült ki. A főispán beszéde. Éljen a hadsereg. Keglevich Gyula gróf főispán pontosan 10 órakor nyitotta meg az ülést s mielőtt a tárgysorozatra rátértek volna, emelkedett hangú erős hazafiui érzéstől áthatott beszéddel fordult a törvényhatósági bizottság tagjaihoz, amelyben rámutatott a mai idők rendkívüli jelentőségére és Isten áldását kérte dicső hadseregünkre. „Úgy vélem — mondotta a főispán — a mai nagy történelmi időben hazafias kötelességet teljesítünk ha valahányszor a megye törvény- hatósági bizottsága összeül — dicső hadseregünkről megemlékezünk. Mielőtt ezt tennénk, összehasonlítást tehetünk a nemzet nag'r múltja és a jelen között. Bátran elmondhatjuk, hogy a magyar nemzet ezer éves fennállása óta, minden kifejtett küzdelme és minden elszenvedett viszontagsága nem nehezedett oly nagy súllyal a nemzet vállára, mint a világháború kitörése óta eltelt 9 hónap küzdelme és viszontagsága. ' Fiaink százezreinek vére folyik, milliók és milliók szivében aggodalom és bánat honol. A nemzet nemcsak pénzét, de vagyonát áldozza a Hazáért úgy, hogy csaknem a nélkülözésig jutottunk. De mindezen viszontagságot minden igaz magyarnak szívesen kell viselni, mert azt mindenkinek kell tudni, hogy ez a küzdelmünk egy jobb és biztosabb jövő érdekében történik. Mutassa meg a magyar nemzet, hogy nemcsak küzdeni tud a hazáért, de ha kell nélkülözni is fog tudni. Minden életre való nemzetnek joga van a fejlődésre és a nemzeti élet szilárdítására. Azt hiszem, a magyar nemzet hosszas fennállása óta számtalan tanujelét adta életrevalóságának. Vagy talán tllensége- ink kicsinynek tartottak bennünket erre a nagy küzdelemre ? Vagy talán nem ismertek, vagy nem akartak ismerni ? Most megismerhetnek majd, megismerhet mindenki. Ismerjen meg hát az egész világ. Hála legyen ezért dicső hadseregünknek! Küzdelmünk már nem tarthat soká, bármily meglepetés érjen is minket, dicső hadseregünk meghozza a babért, a győzelmet. A jobb jövő jönni fog, mert jönni kell, mert az Igazság a miénk. Isten segítségét kérjük a győzelemre. Isten áldását kérjük dicső hadseregünkre és hü szövetségeseink dicső hadseregére. A közgyűlés zugó éljenzéssel fogadta a főispán szép beszédét, amely után a tárgysorozat kezdetét vette. Az alispán! jelentés, amelyet máskor alig hallgatnak a bizottsági tagok, ma a legfeszültebb érdeklődést váltotta ki úgy, hogy Isaák Gyula főjegyzőnek ugyancsak meg kellett erőltetni a hangját, hogy a szüntelen felhangzó „halljuk, halljuk“ kiáltásnak eleget tehessen. Az alispáni jelentés tényleg fel is ölelte a közigazgatási életnek minden fontos mozzanatát, ami csak a vármegye legutóbbi rendes közgyűlése óta történt. A jelentés elején az elhunyt megyebizottsági tagokat, Marcseh Lászlót, Foltin Jánost, Volff Károlyt, Braun Izidort, Ficzere Gábort és Párvy Antalt elparentálta, azután részletesen foglalkozott mindazon, a háborús által felszínre vetett közéleti kérdésekkel, amelyek a közvéleményt ma a legélénkebben foglalkoztatják. Miért maradtak el a választások. Rendkívül élénken foglalkoztatja a közvéleményt az a kérdés is, hogy i mért nem töltették be ezen a közgyűlésen a Borhy Ádám árvaszéki elnök és Veichardt Márton ülnök nyugdíjaztatásával megüresedett állásokat s az esetlegesen megválasztott tisztviselők fokozatosan megüresedett helyeit. Már csak a sokféle téves verzió tisztázására is közöljük a jelentés ide vonatkozó részét. A törvényhatósági bizottság 1914. évi október hó 26-án megtartott közgyűlésében nyugdíjazta Borhy Ádám árvaszéki elnök, Weichardt Márton árvaszéki ülnök és Jankovics Adolf árvaszéki ügyész megyei tisztviselőket, akiknek nyugdíjaztatása azóta jogerőre is emelkedett. Ezen végleg megüresedett állások tehát a törvényhatósági bizottság mostani közgyűlésén már betölthetők lettek volna, azonban azok betöltését a tárgyjegyzékben még sem vehettem fel a következő okokból. Elsősorban is a vármegye főispánja hivatalosan értesített arról, hogy a m. kir. Bel- ügyminister helyeslő hozzájárulását adta ahhoz, hogy a jelen nehéz viszonyok között a választás elmaradjon, azért, mert a háború alatt választási harcoknak alkalmat nyújtani nem célszerű; már pedig a megindult mozgalmakból nyilvánvalólag megállapítható volt az, hogy a választási harc a vármegye belbékéjét felzavarhatja, amit pedig minden esetre kerülni kell; továbbá, mert a pályázni kívánók már nyilvánosság előtt szerepelvén, azok ismeretében az állások betöltése esetén nem lehetne munkaerő szaporulatra számítani, mivel a fokozatosan megüresedő állásokra elvégre is csak olyanok volnának megválaszthatók, kik ez idő szerint katonai szolgálatot teljesítenek és ezenfelül a harctéren küzdő jelöltek a választási esélyek szempontjából az itthon maradottakkal szemben esetleg inferio- ritásban lennének. De maguk a törvényhatósági bizottsági tagok is jelentékeny mérvben gátolva volnának abban, hogy a közgyűlésen, illetve a választáson megjelenjenek, mert sokan hadba vonulva vannak, sokan pedig épen most kerülnek sor alá, mint 37—42 éves népfelkelők ; azonkívül a nagyon szorgos tavaszi munkák is sokakat gátolnak a megjelenésben. Magam részéről pedig szintén fontos gátló körülménynek tartom, hogy a pályázók ismerete szerint a választás esetleg úgy dőlne el, hogy a vármegye közigazgatási fogalmazó szakából épen azok lépnének át a közigazgatás más szakába, akik mint jegyzők, ma a háborúval kapcsolatos nagyon fontos teendőket látnak el, s a melyekbe annyira be vannak tanulva, hogy pótlásuk igazán nehezen volna lehetséges. A vármegye és a hadiszolgáltatások. Büszkeséggel állapítja meg azután a jelentés, hogy Hevesvármegye legelői járt azoknak az áldozatoknak meghozatalában, melyeket a háborús állapot az ország vállára rótt. Azt mindnyájan sajnosán tudjuk, — mondja a jelentés — hogy a múlt év augusztus havában megindult világot rengető hadjárat még mindig tart, anélkül, hogy annak gyors befejezésére a legcsekélyebb kilátásaink is lehetnének. Büszkeséggel kell azonban megállapítanom, hogy Hevesvármegye hazafias közönsége a legelső helyen áll az ország ama vármegyéi között, melyek pénz és véráldozataikkal vállvetve igyekeztek a háborús dicsőségek babé- rait gyarapítani. Hogy pedig ezen állításom nem csupán a katonai részről nyilvánított elismerő nyilatkozatok, hanem bizonyítja a hadra- kelt seregek főparancsnokának, Frigyes főherceg Ó Fenségének saját kezű aláírásával ellátott azon leirata, melyben a hadiszolgáltatás terén ért legmagasabb elismerését nyilvánitotta. A vármegye lisztszükséglete. Még nem régiben is a panaszok egész áradatát váltotta ki, hogy a vármegyének a rekvirálás következtében nem volt a lakosság ellátására elegendő gabonája. Most már, amint az időszaki jelentés megállapítja — ez a kérdés teljes megoldást nyert. A jelentés vonatkozó része igy szól. Az ellátatlan polgári lakosság lisztszükségletének biztosítása tekintetében irányadó kormányrendelet nem adatván ki, e tekintetben eleinte a legnagyobb tájékozatlanság uralkodott. Nekem sikerült a minis- teriumban a szükséges felvilágosításokat megszerezni s ennek folytán még a f. év február havában rendelkeztem a szükséglet megállapítása és biztosítása tekintetében. A szükséglet fejenkinti mennyiségének
