Egri Ujság - napilap 1915/1
1915-01-04 / 4. szám
2 1915 január 4. LEGÚJABB. Érkezett éjjel 12 óra 18 perckor. Hgugatgaliciábati ismét megkezdődtek a harcok. Werlicétcl délre elfoglaltunk egy magaslatot. 850 oroszt elfogtunk, 2 géppuskát és I repülőgépet zsákmányoltunk. (Hivatalos jelentés ) (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) Budapest, január 3. Az ellenség ismételt kísérletei, hogy arcvonaiunkat Gorlicétől nyugatra és északnyugatra áttörje, az ellenség súlyos veszteségei mellett újból meghiúsultak. E harcok közben, amelyek egész napon át folytak, Werlicétől délre rohammal bevettünk egy magaslatot, mely erős vetélkedés tárgya volt. Egy ellenséges zászlóaljat megsemmisítettünk, egy törzstisztet, négy alantas tisztet és nyolcszázötven főnyi legénységet elfogtunk és két géppuskát zsákmányoltunk. A hadizsákmány közt van az ellenségnek egy repülőgépe is, amelyet lelőttünk. Az arcvonal többi részén különös esemény nem történt. Hőfer altábornagy. Kleddig tart a háború? Hol az országok igazi fővárosa. — Nem tart már sokáig az oroszok számbeli túlsúlya. Eger, január 3. Katonai szakértő tollából a következő igen érdekes cikket közli a Pester Lloyd. Meddig fog még a háború tartani ? Ennél a kérdésnél rendesen csak az Oroszország elleni háborúra szoktunk gondolni, bár a Szerbia ellen folytatott hadjárat eddigi lefolyása megmutatta, hogy ezzel az Oroszországgal sem épen könnyű a dolgunk. A háború addig tart, mig egyik állam legyőzi a másikat. De mikor van már most egy állam legyőzve. A hadtörténelem tanúságai szerint egy államot szivén kell találni, hogy megadásra bírjuk. Az állam szive a fővárosa, ahol összes szellemi, kulturális és forgalmi életérdekei össz- ontosulnak. De nem mindig van égé a háborúnak az ország fővá- osának bevételével sem, van rá , hogy olyik állam még ezután folytatja az ellenállást, mint ez az Franciaországban 1871-ben elő fordult. De már maga az a puszta ly, hogy az ellenség a birodalom városa felé közeledik rendesen fegyverszünet megkötését célzó lásokra vezet. De általánosan elmondható, hogy egy hadárat végére mindaddig komolyan itani nem lehet, mig a győztes dsereg legalább is meg nem kö- litette a fővárost. Minden államnak a másik állam óvárosa tehát nagy stratégiai vég- lja. Miután pedig valamennyi gymással hadban álló országnak további célja az ellenséges birodalom fővárosa, ebből önként következik, hogy a hadműveletek mindkét részről nagyjában az ellenséges országok fővárosait összekötő legrövidebb vonalon játszódnak le. S miután ideális értelemben minden sereg a legrövidebb irányban törekszik az ellenséges főváros felé, egyben a saját fővárosát is fedezi az ugyan ezen vonalon ellenkező irányban előretörő sereg ellen. Vigyük most át ezt az elméletet a gyakorlatba. Mindenekelőtt az a kérdés, melyik hely valamely államnak birodalmi központja? Rendes szabály szerint a birodalmi főváros ez, de nem mindig forog fenn azért ez az eset. Épen a mai háborúban van ettől a szabálytól sok eltérés. Semmi kétség az iránt, hogy a Németbirodalomnak valóban Berlin, és Franciaországnak tényleg Páris a súlypontja, amely felé az ellenséges haderők gravitálnak. Szentpétervár azonban már nem játssza ugyanezt a szerepet Oroszországban, igaz, hogy az a hivatalos értelemben vett főváros, de a történelmi és tradicionális főváros még mindig a régi, az oroszoknak szent Moszkva. Látjuk, hogy 1812 ben Napóleon is Moszkvát tekintette hadmíivelei célpontjának. Ugyanígy Szerbia sem tekinthető egész excentrikus fekvésű fővárosá- 1 nak, Belgrádnak bevételével szíven találtnak, mert valóban csak Nis birtoka lehet a legyőzőit Szerbia sorsára döntő befolyással. Még különösebbek a mi Monarchiánk viszonyai, amelynek két biro- delmi központja is van: Bécs és Budapest. A magyar államnak a Monarchiában ma elfoglalt jelentősége mellett az egyik főváros bármily komoly veszedelme még nem kelthetné azt a tudatot az ellenségben, hogy a Monarchia tényleg le van győzve, ha csak nem fenyegetnék a másik fővárost is eredmé nyesen. Már az eddig elmondottakból is világosan látható, milyen előnyös helyzetben vannak a szövetséges se- regek Oroszországgal szemben. Mert mig a németekkel szövetséges osztrák-magyar csapatoknak, amelyek Oroszország ellen hadban állanak, csak hadműveleti végcéljuk van és e .felé haladva valamennyi törekvésüket egyesíthetik, addig Oroszország abban a kedvezőtlen helyzetben van, hogy egyszerre három cél, Berlin, Bécs és Budapest felé kell hadműveleteket irányítania. Látjuk is az orosz hadvezetés ingadozását a fő támadási irány tekintetében. Hogy alakul már most a háború további tartama. Az eddigi eredmé»yek alapjain figyelembe véve a fönsebb elmondottakat, még minden valószínűség szerint hosszú tartamú háborúra számíthatunk. Öt hónapi hadjárat után még az összes hadviselő felek úgyszólván egészen a birodalmi határokon állanak. Sem a szövetségeseknek, sem az orosz ellenfélnek nem sikerült eddig mélyebben behatolni az ellenséges területre. Berlintől, Bécstől és Budapesttől ma alapjában épen olyan távol áll az orosz, mint a hadjárat kezdetén, de minket is igen hosszú ut választ még el Oroszország szivétől. Az előnyomulás eddigi tempójából következtetve, még évekig is el kellene tartania a háborúnak. Figyelembe kell azonban venni, hogy a háború tartamával ez a tempó is fokozatosan gyorsul és a mi Oroszországba való benyomulásunkkal fog végződni. Mert ha eddig az oroszok eredményes előretörési kísérlete német vagy osztrák-magyar területre csapataink hősiességén és bátorságán és hadvezetőségünk nagyméretű zsenialitásán megtörött, úgy viszont annak az oka, hogy a mi haderőink sem nyerhettek nagyobb területet Oroszországból, az oroszok eddigi rettenetes számbeli túlerejében volt. Ez az aránytalanság azonban napról-napra a mi javunkra egyenlítődik ki. Mialatt az oroszoknak ellentétben velünk, foglyokban, sebesültekben és halottakban óriási számbeli veszteségeik voltak s lassankint ezen veszteségek pótlására minden rendelkezésre álló haderejüket fel kell használniok, — mialatt tehát igy kizárólagos fölényük, a számbeli túlsúly, egyre jobban elenyészik, addig a mi fölényünk csapataink és a hadvezetőség kiválósága nem apad, hanem erősödik. Már nem messze van az idő, hogy az egyensúly köztünlj és az oroszok között helyrezökkerr és akkor a mérleg serpenyője egyre rohamosabban billen majd a mi javunkra. Természetesen még hosszú, nehéz, legalább is hónapokig tartó harcokra van szükség, mig az orosz óriás egészen leküzdhető lesz, de épen ezért végül biztosan bekövetkező veresége olyan arányú lesz, hogy legalább is egy újabb évszázadra lesz szükség mig azt a csapást, amelyet most fogunk rámérni, kiheverheti. Nincs ivóvizük a sánciaknak. Eger, január 3. Két esztendeje már annak, hogy Csekó Gábor kanonok a sánciak vízszükségletén segítendő, a Foglár intézet szőlejének kutjából vízvezetéket épittetet le a Gárdonyi Géza- utca egyik beszögelléséig; nyomó kutat készíttetett oda s amikor ily ként a sánci Lakosok vízhez jutottak, a jótékony kanonoktól a város a kutat saját kezelésébe átvette, elnevezvén Gábor kútjának. A sánciak nem is tudják elfelejteni Csekó Gábor nevét, a kút bőven adta a friss vizet, — egyidő óta azonban megszűnt a vízszolgáltatás. Nem a kút mondta föl a szolgálatot, hanem az, akinek gondjaira van bízva, nem adott vizet a kutból. Legalább is igy mondják azt azok a panaszok, amelyek hozzánk érkeztek. Holott a dolog úgy áll, hogy a sáncban nincs egyetlenegy másik iható vizű kút, vagy ha volaa ilyen, azt tulajdonosa elzáratta a közönség elől. A panaszok azt is mondják, hogy a sánci vízhiány tűrhetetlen. A katonák százai vannak odafönt elszállásolva és szánalom őket nézni, amikor szomjasan mennek egyik kuttól a másikhoz. Kutról- kutra, melyekből nem lehet meri- teniök. Majd az egyes házakhoz kénytelenek bekopogtatni szegények — egy pohár vízért. Hogy valójában hogyan áll: ki záratta el, mért záratta el, joggal-e, vagy jog nélkül a Gábor kútját, fölösleges firtatni. A fődolog az, hogy ezen a bajon segíteni kell, még pedig igen gyorsan. Mindjárt. Mert elvégre is képtelen állapot, hogy egy városrész, amikor kútja van, kilométer távolságra járjon idegen udvarházakba vízért könyörögni. idea oi fori Woo.