Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-11-06 / 83. szám
s Ezután nagy lelkesedéssel megválasztották elnökké Beretvás Endrét, a ki elfoglalva az elnöki széket, általános helyesléssel és köztetszéssel fogadott beszédben vázolta a jövő munkatervét. Egyben kijelentette azt is, hogy tévednek azok, akik a legutóbbi megyegytilésen történt felszólalását a tisztviselői kar elleni támadásnak tekintették, mert ilyen támadás neki esze ágában sem volt. A párt jövendő működését illetőleg kijelentette, hogy czélja az lesz, hogy politikai dolgokban a szabadelvű párt irányeszméi érvényre emeltessenek, a vármegyei dolgokban pedig a jó közigazgatás és a takarékosság elveivel gyakoroltassák az ellenőrzés. Az éljenzések lecsillapultával tárgyalás alá vették az alapszabály tervezetet, melyet apróbb vitákkal megállapítottak. Alelnökké egyhangúlag Babies Béla és Isaak István választattak meg. Jegyzők lettek: Altorjay Sándor és Csókás István. A végrehajtó bizottság tagjaivá megválasztattak: Egerből: Kanitx Dezső, Kovách Kálmán, dr. Kósztler József, Nagy Bemát, dr. Schvarc (Setét) Sándor és Tóth Csepregi Ferencz. Gyöngyösről: Balázs Ignácz, Bemát Ignácz, Csömör Kálmán, Hanák Kolozs, dr. Polgár Sándor. Hatvanból: Fáy Zoltán, hatvani Deutsch József, Seidl Gusztáv. Továbbá Hevesi József (Apcz), Kis Endre, Duch Aladár (Pásztó), Be'ök'ö- nyi Viktor (Detk), Goics Endre, yelensz- ky Ferencz, Ledniczky István (Detk- Ludas), Pásztor Lipót (Recsk), Kékessy Dezső, Kovássy Kálmán, Ambrus Antal, hideg hó takarója, — a »ivek édes boldogságát, a keserűség metsző fájdalma. Miért van ez így? Eljött a tél s vele beköszöntött aa uj év, a boldog uj esztendő mely kardcsörgés és a kivontatott ágyuk kerekeinek tompa dübörgésével kívánt fldvöt és áldást Európának. Borzasztó év volt ez. Egy egész világrész állott fegyverben; kaszárnyák és kórházakká alakultak át az országok s beláthatatlan szuronyer- dök hirdették villogó, élesrefent hegyeikkel a küszöbön álló világháború nagyságát, melynek lezajlása után uj hatalmak, uj jelszavak keletkeznek az eddigiek sírján. Ennek az esztendőnek a neve: 1886 volt. Be sok apát, fiút, testvért és hitvest szakítottak el ekkor az édes otthontól 1 És miért ? Hogy meghaljanak 1 Gábor Andrásnak is mennie kellett. Hogy sirt az elválásnál az a szegény, szép fiatal asszony 1 De ki törődött ezzel ? Félig lehunyt szemeivel, mint a ki mindenét elveszti, bámult maga elé. Fejét férje vállán nyugtató. Oly szép volt e pillanatban, mint egy művész oltárképe s az a néma fájdalom az arczán, szent Szűz Anyánk szenvedéseire emlékeztetett, a ki hétszer sebzett szivének gyötrelmeit oly néma megadással, panasztalanul tűrte. A hold fénye egyre bágyadtabb lett; a csillagok fényét elűzte a hasadó hajnal. — Juliskám, Isten veled 1 . . . Vajda Bálint (Tiszavidék), Hajdú Imre, Beszedics Dezső, Pap szász Laj os (P. -Tenk), Grosz Jakab (Verpelét), Dobóczky Ignácz, Stand Miklós (Heves). A gyűlés után társas ebéd volt, melyen Kállay Zoltán dr. főispán is részt vett. A villamtelep megnyitása. Eger, nov. 3. Évtizedek óhajtása teljesedett, hosszú éyek munkája, törekvése végre eredményt hozott. Eger város utczáin villamos égők csillognak. A hivatalos átvétel még nem történt meg, a hivatalos üzembe hozatal azonban már meg volt. Szombaton délután előkelő közönség gyűlt egybe a villamos telepen. A vendégeket a villamossági részvénytársaság elnöke Matlekovics Sándor valóságos belső titkos tanácsos és volt államtitkár fogadta. Ott voltak: Kállay Zoltán főispán, Párvy Sándor dr. kanonok, Grónay Sándor polgármester, Borhy Adám árvaszéki elnök, Hám Gyula főjegyző, Kovács Kálmán főmérnök, Samassa János igazgató, Imre Miklós érseki ügyész, a villamossági bizottság tagjai, a lapszerkesztők, számos kereskedő, iparos stb. A meghívott közönség a gépházba vonult be, a hol Matlekovics Sándor rövid beszéd után felhívta a művezetőt, hogy a gépeket indítsa meg. A gépek genge zakatolással, majd erősebb morajjal megindultak s pár perez alatt a nagy gépház nappali fényben úszott, A közönség megszemlélte a gépeket, felszereléseket s azután gyalogosan indultak be a városba, hogy a világítás megfelelőségéről úgy szerezzenek meggyőződést. Matlekovics és a főispán szintén gyalog sétáltak be. Az utczán ezrével özönlött a közönség. Az egyes ivlámpák előtt egész csoportosulások keletkeztek. A nagy emberáradatnak aztán az lett a következménye, hogy a főutezán nagyobb volt a por mint a világosság. A legimpozánsabb a tisztikar előtti ivlámpa. Hasonlóképen megfelelő a piacztéri ivlámpa Még egy csók, még egy ölelés és belátták, hogy szivük fájdalmának nincs határa. — Tehát elhagysz ? A távolból trombiták harsogása, dobok per- géze zavarta fel a csendet. — Nincs irgalom ? 1 . . Juliskám, megyek.. megyek! . . . — Imádkozom, hogy vissza jöjj . . . Gábor András felkapta fegyverét, mely oda volt támasztva a kerítés kapujához és kitántorgott az ajtón. . . . Egy óra múlva már csak mint egy sejtelmes álom, el-elhalva hangzott vissza a távolból a távozó ezred zenéje . . . II. Szomorú emléke van a königgrätzi csatának, szomorú is mindenki, a ki csak reája gondol. Mennyi hű magyar vér áztatta ott a földet! A délezeg sereg, mint egy roncsolt, tépett test tért vissza onnan: szine-java oda veszett 1 Gábor András épen, sértetlenül került haza falujába. Mennyire örült ennek az a szép, fiatal asszony 1 De öröme korai volt. Azt a helyet, melyet már egyszer elhagyott a boldogság, többé nem szokta megkeresni; s ha fellobban is néha-néha az öröm egy-egy odatévedt szikrája, olyan az csak, mint a szalmatüz, mely hirtelen lobbot vet és kialvása után még feketébb, is, de már a lyceum előtt és a Csiky Sándor utczán az elhelyezésük szerencsétlen. A lyceum előtt az ivlámpát magasabbra kell emelni és az útszélhez közelebb kell hozni. A főutezai ivlámpáról nem szólhatunk, mert nem találkoztunk olyan emberrel, aki a sors-utezában járva gyönyörködött volna a napfényben úszó pocsolyában. Egyébként a világítással a közönség nagyjában meg van elégedve. Persze lesznek még a lámpák elhelyezése tekintetében kifogások és panaszok, a melyek orvoslásra várnak, de ezek lassan-lassan orvosolhatók lesznek. Este a kaszinóban társasvacsora volt, melyen mintegy húszán vettek részt. Az első pohárköszöntőt Matlekovics mondotta s éltette a haladást és a haladó Eger várost. Utána Grónay polgármester szólalt fel s ügyes beszéddel éltette Matlekovicsot. Köszöntőt mondottak még Fischer Béla vezérigazgató, Nagy Jenő dr. jogtanácsos, Babocsay Sándor, Bielitz Arthur művezető. Majd újból Matlekovics Sándor emelt szót és éltette a helyi sajtó jelenvolt képviselőit, kiknek nevében Luga László válaszolt. A társaság a késő éjjeli órákig maradt együtt s azután haza távozott — villanyos fény mellett. A boszu halottja — A holtra gázolt ember. — (Saját tudósítónktól.) Eger, november 3. Az emberi lélek legsötétebb indulata, a boszu, ismét megkövetelte a maga áldozatát, Erdőtelekről egy véres gyilkosság hire érkezett hozánk, melynek szörnyű részleteit a következőkben ismertetjük; Október hó 29-én a késő délutáni órákban öt erdőtelki ember, névszerint: Molnár János, Forgács János, Káli Lajos, Molnár István és Káli István mulatott együtt Molnár Lajos ottani korcsmárosnál, a tágas korcsmahelyiségben. Este 6 óra tájban az egyik mulató, Molnár János, egy kissé ittas állapotban hazafelé vette útját, a mit avele egy asztalnál ülő Forgács János észrevevén, kijelentette társainak, hogy ő most megfogja verni Molnár Jánost s boszut áll rajta azért a 9 hónapi börtönért, a melyet az ő tanúvallomása miatt el kellett szenvednie. még áthatlanabb lesz a sötétség, mely környezi, mint a milyen azelőtt volt. A hazatért Gábor András már nem az a régi, nem az a jó Gábor András volt, mint a ki elhagyta a házat. Mikor a czivil ruhát felcserélte a katonai Öltözékkel, egyszerre nagyot fordult vele a világ, és ö benne még nagyohbat. Volt egy káplárja, a ki a közmondásnak: »katona s bor, együvé forr« valódi mintaképe volt. Ez az ember lett boldogságának gyilkosa. Pedig olyan jó barátok voltak, s úgy szerették egymást I Hanem hát jól mondják azt a bölcsek, hogy sok száz év óta áll már fenn a világ kiterjedése mérhetetlen, és mégsem volt még idő, mégsem volt még hely a roppant mindenségien, mely megczáfolta volna azt az igazságot, hogy a ki gonoszokkal társalkodlk, maga is gonosszá lesz. Maga a természet is ezt bizonyítja. Ha a folyóvíz a tenger hullámaival egyesül, nem édesíti azt meg soha, hanem maga lesz sóssá: igy a jó is, ha egyesül a rosszal, nem a rósz fog megjavulni, hanem a jó romlik el. így történt Gábor Andrással is. Gyakorta, midőn társai a hosszas és fárasztó utazások és csaták fáradalmait kipihenni, nyugalomra tértek, ö káplárjával bor mellett dőzsölte át az éjszakákat s üdítő álom helyett, a borban kereste azt az erőt, mely képessé teszi öt a nehéz napok nyomasztó súlyát elviselni. Ez volt lelkének megölöje.
