Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-11-06 / 83. szám

— s jE ívj jft^után eltávozott a korcsmából s észrevétlenül utána ment a hazafelé botorká­ló Molnár Jánosnak, akit nem messze'a korcv- mától, Kozma Pál istálója éléit az utczán u'.ól is ért és háláiról megtámad va L i untot a a földre, hol fejét és mellGsá; kegyetlenül üsz- sz -rugdosta magas sarkú -patkót, csizmájával. A véres, tett elkövetése -u; „u Forgács János ott hagyta áldozatát, a föld n fekve, ő pedig vi. zszá oltóit á kokcamába áltól jókedv­vel dicsekedett szörnyű tettével az ott miható társainak. Az a szerencsétlen ömzogázolí áldozat pedig nagynchezen összeszedve er’ej , el tudott még vánszorogni .keservesen a község házáig, a hol azonban tehetetlenül össze rogyott úgy, hogy két arra vetődő embernek kellett őt haza- szálliianiít. JMikor megkérdezték .a boldog.'alap em­bertől, hogy ki bántotta, szegény még meg sem tudta nevezni a szörnyeteget, hanem i z- szonyu kínok között, a borzasztó rúgások kö­vetkeztében kapott belső sérüléseiben, este 9 óra tájban meghalt. Forgács Jánost elfogták. Rettenetes tété; eleinte tagadta, de midőn a tanuk, a kik előtt embertelen tettét eldiesekedte, ellene állottak s megtalálták nála azt a véres lábmvalót is, mely akkor volt rajta, mikor a szerencsétlen Melnár Jánost agyon gázolta s ennek felfre- csenő vérétől lelt, beszszenyezve, töredelmesen bevalotta bűnét melyet csak a boszu ördögének sugallatára követhetet el ilyen pokoli kegyet­lenséggel. Molnár Jánost, a ki egy özvegyet s több árvát hagyott maga után nagy részvéttel te­mették el, mig gyilkosát a hevesi kir. járás- bíróság börtönébe, kisérték. HIRE k. Eger, november 5. — Személyi hír. Matlekovits Sándor v iló-ágos belső titkos tanácsos szombaton városunkban időzött, hogy mint a magyar villamossági részvénytársaság elitöke, az egri telep üzem megnyitásán készt .vegyen. — Ai egri törvényszék vizsgálóbi rája Az igazságügyminjszter áz i 89i. évi XVII. t. ez. 33. §-a alapján az egri kir. törvényszék területére vizsgálóbíróul to­vábbra is Búza Endre kir. törvényszéki bírót rendelte ki. — Honvéd főorvosi kinevezések Őfelsége a király dr. Molnár Soma gyöngyösi gyakorló orvost és Schleiminger László tiszafüredi köz­ségi orvost honvéd főorvosokká nevezte ki. — A legszomorubb hir. Egy fiatal, virágzó életet ^szakított ketté a könyörtelen halál. Horváth Béla városi rendőr-alkapitány ifjú neje dőlt a sírba hosszú, kínos szen­vedés után, magával viVfe-a hideg föld alá egy család összes öröifiét, -összes boldogságát. A gyönyörű fiatal asszony iszonyú' kínokat szenvedett, mig fiatal élete kialudt vasárnap éjjel, éjfélután 1 órakor. De már kiszenye- dett, nyugodjék békével. A temetés ma délután 3 órakor intent1 végbe nagy pontó pávai s a közönség óriási részvéte mellett. A mélyen sújtott család, az őt ért nagy veszteségről a következő gyászjelentést adta ki: Horváth Béla mint férj, özv. Szombathely Jánosné, szül. Kanizsay Amália mint anya, Cäer- nyus Andor és Anna mint gyermekek, Szombathely Endre mint testvér, úgy a magok, valamint a nagyszámú rokonság nevében, fajdalomtól megtört szívvel jelentik; az angyali lelkű nö, forrón szere­tett felejthetetlen leány, az áldott jó anya. testvér és rokonnak ; Horváth Béláné szül. Szombathely Reginának élte 30-ik és boldog házassága 3-ik évében, folyó évi november hó 4-én, éjjeli 11/2 órakor, hosszas szenvedés és a halotti szentségek elnyerése után történt gyászos elhunytét, A bol­dogult hült tetemei folyó november hó 5-én, d. u. 3 órakor fognak a Fájdalmas Szűzről nevezett sirkertben őrök nyugalomra tétetni; az engesztelő szent mise pedig 6-án d. e. 10 órakor fog a székesfőegyházban az Urnák bemutattatni. Eger» 1894. év november hó. Áldás és béke’ lebegjen a felejthetetlen drága hamvak felett! — A kaszinó ünnepe. Eger elitet közönségének társas köre, az egri kaszinó vasárnaphoz egy hétre, e hó 18-án ünne­pet ül. Ekkor fogják ugyanis leleplezni Kossuth Lajos elhunyt nagy hazánkfia arcz- képét, melyet, a kaszinó megrendelésére Kiss Alajos akadémiai festőművész a nyá­ron oly remekül megfösfötf. A nagyszabá­súnak Ígérkező ünnepség program mj ára nézve eddigelé a következő megállapodá­sok történtek: az ünnepséget a kaszinó díszközgyűlése nyit a meg, melyen ün epi szónoklat fog tartatni. Ezután egy Kos­suthra vonatkozó alkalmi költemény elsza- valása fog következni, melyet Eger koszo­rús Dalkörének éneke követ. Az ének után fog megtörténni a ritka szép Kossyith-kép ünnepélyes leleplezése. A kaszinó az ün­nepségre megfogja hívni a közönséget is és az egész ünnepség rendezését egy ki- lencz tagú- bizottságra bizta, melynek tag­jai Zalí’r József alispán elnöklete alatt : Jiabocsqy Nándor, j,Bo$(py < Ádáui, Kapácsy Dezső, Maczki Valér dr. Pásztor Bertalan dr., Petravich Ferencz, Sckvarc (Setét) Sán­dor dr és .Szabó Ignácz. — Uj községi orvosi állás. Lassú tempókban bár, de, aunyira-amennyire* minden téren hala­dunk, Legújabban a közegészségügy t erén-történt megyénkben egy nem jelentéktelen lépés. Leg­utóbb az állandó választmány, tekintettel arra, hogy az 1876 XIV. t.-cz 142. §-a értelmében mind ;i i <dség. mely 6000 lakossal bir, orvost köteles tartani Heves községre nézve, mint a mely község lakosainak száma a 6000-et meg­haladja, eey önálló községi orvosi állás rend­szeresítését tárgyalta. — Miután pedig Heves igy a X. orvosi körbő! kimarad, miáltal ezen orvosi kör tetemesen megcsonkít! az állandó választmány utasította az alispánt, hogy a X. orvosi kör mikénti rendezése iránt, nemkülön­ben Heves község meghallgatása után, terjesz- szen elő javaslatot arra nézve, hogy az újon­nan rendszeresítendő hevesi és a megcsonkult X. orvosi kör orvosainak fizetése, mily összeg­ben lenne megállapítandó. — Jegyzői vizsgák. Ma és holnap, e hó 5. és 6-án tartatnak meg az idei jegvzővizs- gák. A vizsgálatokra összesen négyen jelent­keztek, névszerint: Medveczky Kálmán, Hegyesi Ferencz, Holczer Lajos és Boncz Béla, a kik ma tették -le az írásbelit és holnap fogják a szóbeli vizsgát letenni. A vizsgálóbizottság a következőkép alakult meg: Elnök: Hám Gyula megyei főjegyző, a bizottsági tagok : Pfeiffer Albin pénzügyi tanácsos, Halász Ferencz kir. tanfelügyelő, Borhy Adám árvaszéki elnök, Mártonffy László megyei főügyész, Borsos Flóris tiszafüredi főjegyző és Dutkay Béla kaáli jegyző. — Poroszló elismerése. Poroszló községe Lípcsey Tamás tiszafüredi főszolgabírónak a legutóbbi közgyűlésén háláját és köszönetét fejezte ki. Kifejezte pedig azért, mert az ő műve az a négy fúrt kút, mely jó, egészsé­ges ivóvízzel látja el a lakosságot, a mely Midőn hazakerült, egy ideig tudott uralkodni magán s legyőzte a már szenvedélyéé vált rut szokást, de »a megfogamzott rósz elöbh-tóóbb ki­üti magát« és Andráv gazda addig küzdött önma­gával, mig a jobb érzés egészen le nem gyözetett, s újra- megkezdte a dorbézolást. Versenyt ivott ez utszéli koldusokkal, dalolt, káromkodott a korcsmában s engedve a biztatá­soknak, nem egyszer forgatta meg kezében az «ördög bibliáját», a kártyát is. A faluban azt mondogatták róla az emberek : — Ejnye, de jó katona volt ez az András ; ugyancsak megtanulta ám a katonai szokásokat. Csakhogy a jó gazdának meg el kellene ám azo­kat felejteni, mert a legbővebb garat a világon az ember torka és nincs az a vagyon, amelyik le, ne férne rajta Azonban Gábor András mitsem adott ezekre a Szavakra. Haladt tovább a megkezdett utón. Mikor Julis asszony észrevette férjének e csúnya szenvedélyét, könyörgésre fogta a dolgot. De ez már késő volt Ekkor a szegény jó lélek búba merült. Látla azt, hogy férjét szép szavakkal már nem képes megjobbitani, egészen elkesei edett. Sírással feküdt le ágyába, sirással kelt fel onnét reggel s ke­serű bánatban tölté az el egész istenadta napot. És az a szép, jó,- életerős asszony úgy ösz- szeesett, úgy elfonnyadt, mint a dértölcsípett vi­rág, a htdeg őszi éjszakán. Gábor András észre sem vette ezt. Nem tűnt fel neki, hogy felesége nem vár már reá azzal a bizalmas örömmel, amelylyel eddig várta, és mikor megérkezik ittas állapotban, ki­fosztogatva pénzétől, éjnek idején, a szellemek órájában, még csak egy szava sincs hozzá. Emel- let egyre halványodik, mindig szomorú, mindig bánatos: hervad, mint a fa, melynek életgyökerein férgek rágódnak. Pedig észr.ivehelte volna. Juliska hervadásával lépést tartott a gazda­ság pusztulása is. A szegény asszonyt ágybadönté a bánat, a fájdalom; Gábor András pedig nem gondolt semmivel. S bizony megveri az Isten sú­lyos balkezével azt a házat, ahol a gazda gondat­lan, mert a cselédség rendesen gazdája példáját követi. Gábor András kinek cselédei is segítettek a tékozlásban, lassan-lassan elitta, elkártyázta min­denét, s a másvilágra kudé könnyelműségével, szelíd, angyali jó nejét. Csak ekkor tért magához, csak ekkor ébredt fel szivében a lelkiismeret, ez a hatalmas biró, a ki nem fényit, bottal, nem büntet börtönnel, hanem a mogbánás kínos perczeiben elmondja nekünk sorra bűneinket é, ezek aztán mint soha ki nem haló férgek, tépik, marják lelkünket s fájdalmas marásaik egész a velőkig hatolnak. Hanem ekkor már késő volt minden. Gábor András iszonyúan szenvedett. Midőn feleségét a ravatalra helyezték, megtörve, össze­zúzott szívvel borult a koporsóra, ügy égett- a lelke, úgy lángolt a szive attól a pokoli tüztöl, a mit úgy hívnak, hogy bánat s enyhítésül még csak egyetlenegy könycseppet sem hagyott lehul­lani a gyötrö fájdalom ... De a megrögzött rósz elűzésére kevés a bánat: ahhoz akarat kell, szilárd, megtörhe­tetlen akarat, ami azonban Gábor Andrásnál hi­ányzott. Még el sem hamvadtak a gyertyák a ravatal felett, még megsem siratta kedves halottját, midőn átkás szenvedélye újból erőt vett rajta és szidni, káromolni kezdé lelke ismeretlen kinját, mely lel­kiismeretének intő szózata volt. — Majd meglátom, ki mer parancsolni ne­kem, — kiáltá mellére ütve s vadul ugrott fel a koporsó mellől, — ha meghalt, hát nyugodjék békével; én csak nem halhatok meg vele! Vagy talán sírjak, mint az elnáspágolt bojtárgyerek? Én, Gábor András!? . . Ennyire még nem jutottunk! Nevetni akart, de ajkai megtagadták a szol­gálatot Feje nehéz és forró volt ugyannyira, hogy nem bírta egyenesen, felemelve tartani. Sűrű iz- zadságcseppek gyöngyöztek alá homlokáról és min­den tagja szive legvégső idegéig reszketett. — Mi történt velem? — kiáltott megré- mtóve s kereszt iltántorgott a szobán. Az ablak egyik szárnyát felrántá és. a betóduló hüs éjjeli levegőt móhón szívta magába, mig végre könnyeb­ben fellélegzett. Mikor igy egy kissé megkönnyeb­bült, átakarta gondolni helyzetét, de folytonosan meghalt neje márványfehér arca lebegett előtte, a mint hideg, megdermedt rémtekintetével szemre­hányón integet feleje. Ez csak növelte nyugtalan-

Next

/
Oldalképek
Tartalom