Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-11-06 / 83. szám

— s

jE ívj jft^után eltávozott a korcsmából s

észrevétlenül utána ment a hazafelé botorkáló Molnár Jánosnak, akit nem messze'a korcv- mától, Kozma Pál istálója éléit az utczán u'.ól is ért és háláiról megtámad va L i untot a a földre, hol fejét és mellGsá; kegyetlenül üsz- sz -rugdosta magas sarkú -patkót, csizmájával.

A véres, tett elkövetése -u; „u Forgács János ott hagyta áldozatát, a föld n fekve, ő pedig vi. zszá oltóit á kokcamába áltól jókedvvel dicsekedett szörnyű tettével az ott miható társainak.

Az a szerencsétlen ömzogázolí áldozat pedig nagynchezen összeszedve er’ej , el tudott még vánszorogni .keservesen a község házáig, a hol azonban tehetetlenül össze rogyott úgy, hogy két arra vetődő embernek kellett őt haza- szálliianiít.

JMikor megkérdezték .a boldog.'alap embertől, hogy ki bántotta, szegény még meg sem tudta nevezni a szörnyeteget, hanem i z- szonyu kínok között, a borzasztó rúgások következtében kapott belső sérüléseiben, este 9 óra tájban meghalt.

Forgács Jánost elfogták. Rettenetes tété; eleinte tagadta, de midőn a tanuk, a kik előtt embertelen tettét eldiesekedte, ellene állottak s megtalálták nála azt a véres lábmvalót is, mely akkor volt rajta, mikor a szerencsétlen Melnár Jánost agyon gázolta s ennek felfre- csenő vérétől lelt, beszszenyezve, töredelmesen bevalotta bűnét melyet csak a boszu ördögének sugallatára követhetet el ilyen pokoli kegyetlenséggel.

Molnár Jánost, a ki egy özvegyet s több árvát hagyott maga után nagy részvéttel temették el, mig gyilkosát a hevesi kir. járás- bíróság börtönébe, kisérték.

HIRE k.

Eger, november 5.

— Személyi hír. Matlekovits Sándor v iló-ágos belső titkos tanácsos szombaton városunkban időzött, hogy mint a magyar villamossági részvénytársaság elitöke, az egri telep üzem megnyitásán készt .vegyen.

— Ai egri törvényszék vizsgálóbi rája Az igazságügyminjszter áz i 89i. évi XVII. t. ez. 33. §-a alapján az egri kir. törvényszék területére vizsgálóbíróul továbbra is Búza Endre kir. törvényszéki bírót rendelte ki.

— Honvéd főorvosi kinevezések Őfelsége a király dr. Molnár Soma gyöngyösi gyakorló orvost és Schleiminger László tiszafüredi községi orvost honvéd főorvosokká nevezte ki.

— A legszomorubb hir. Egy fiatal, virágzó életet ^szakított ketté a könyörtelen halál. Horváth Béla városi rendőr-alkapitány ifjú

neje dőlt a sírba hosszú, kínos szenvedés után, magával viVfe-a hideg föld alá egy család összes öröifiét, -összes boldogságát. A gyönyörű fiatal asszony iszonyú' kínokat szenvedett, mig fiatal élete kialudt vasárnap éjjel, éjfélután 1 órakor. De már kiszenye- dett, nyugodjék békével. A temetés ma délután 3 órakor intent1 végbe nagy pontó pávai s a közönség óriási részvéte mellett. A mélyen sújtott család, az őt ért nagy veszteségről a következő gyászjelentést adta ki:

Horváth Béla mint férj, özv. Szombathely Jánosné, szül. Kanizsay Amália mint anya, Cäer- nyus Andor és Anna mint gyermekek, Szombathely Endre mint testvér, úgy a magok, valamint a nagyszámú rokonság nevében, fajdalomtól megtört szívvel jelentik; az angyali lelkű nö, forrón szeretett felejthetetlen leány, az áldott jó anya. testvér és rokonnak ; Horváth Béláné szül. Szombathely Reginának élte 30-ik és boldog házassága 3-ik évében, folyó évi november hó 4-én, éjjeli 11/2 órakor, hosszas szenvedés és a halotti szentségek elnyerése után történt gyászos elhunytét, A boldogult hült tetemei folyó november hó 5-én, d. u. 3 órakor fognak a Fájdalmas Szűzről nevezett sirkertben őrök nyugalomra tétetni; az engesztelő szent mise pedig 6-án d. e. 10 órakor fog a székesfőegyházban az Urnák bemutattatni. Eger» 1894. év november hó. Áldás és béke’ lebegjen a felejthetetlen drága hamvak felett!

— A kaszinó ünnepe. Eger elitet közönségének társas köre, az egri kaszinó vasárnaphoz egy hétre, e hó 18-án ünnepet ül. Ekkor fogják ugyanis leleplezni Kossuth Lajos elhunyt nagy hazánkfia arcz- képét, melyet, a kaszinó megrendelésére Kiss Alajos akadémiai festőművész a nyáron oly remekül megfösfötf. A nagyszabásúnak Ígérkező ünnepség program mj ára nézve eddigelé a következő megállapodások történtek: az ünnepséget a kaszinó díszközgyűlése nyit a meg, melyen ün epi szónoklat fog tartatni. Ezután egy Kossuthra vonatkozó alkalmi költemény elsza- valása fog következni, melyet Eger koszorús Dalkörének éneke követ. Az ének után

fog megtörténni a ritka szép Kossyith-kép

ünnepélyes leleplezése. A kaszinó az ünnepségre megfogja hívni a közönséget is és az egész ünnepség rendezését egy ki- lencz tagú- bizottságra bizta, melynek tagjai Zalí’r József alispán elnöklete alatt : Jiabocsqy Nándor, j,Bo$(py < Ádáui, Kapácsy Dezső, Maczki Valér dr. Pásztor Bertalan dr., Petravich Ferencz, Sckvarc (Setét) Sándor dr és .Szabó Ignácz.

— Uj községi orvosi állás. Lassú tempókban bár, de, aunyira-amennyire* minden téren haladunk, Legújabban a közegészségügy t erén-történt megyénkben egy nem jelentéktelen lépés. Legutóbb az állandó választmány, tekintettel arra, hogy az 1876 XIV. t.-cz 142. §-a értelmében mind ;i i <dség. mely 6000 lakossal bir, orvost köteles tartani Heves községre nézve, mint a mely község lakosainak száma a 6000-et meghaladja, eey önálló községi orvosi állás rendszeresítését tárgyalta. — Miután pedig Heves igy a X. orvosi körbő! kimarad, miáltal ezen orvosi kör tetemesen megcsonkít! az állandó választmány utasította az alispánt, hogy a X. orvosi kör mikénti rendezése iránt, nemkülönben Heves község meghallgatása után, terjesz- szen elő javaslatot arra nézve, hogy az újonnan rendszeresítendő hevesi és a megcsonkult X. orvosi kör orvosainak fizetése, mily összegben lenne megállapítandó.

— Jegyzői vizsgák. Ma és holnap, e hó 5. és 6-án tartatnak meg az idei jegvzővizs- gák. A vizsgálatokra összesen négyen jelentkeztek, névszerint: Medveczky Kálmán, Hegyesi Ferencz, Holczer Lajos és Boncz Béla, a kik ma tették -le az írásbelit és holnap fogják a szóbeli vizsgát letenni. A vizsgálóbizottság a következőkép alakult meg: Elnök: Hám Gyula megyei főjegyző, a bizottsági tagok : Pfeiffer Albin pénzügyi tanácsos, Halász Ferencz kir. tanfelügyelő, Borhy Adám árvaszéki elnök, Mártonffy László megyei főügyész, Borsos Flóris tiszafüredi főjegyző és Dutkay Béla kaáli jegyző.

— Poroszló elismerése. Poroszló községe Lípcsey Tamás tiszafüredi főszolgabírónak a legutóbbi közgyűlésén háláját és köszönetét fejezte ki. Kifejezte pedig azért, mert az ő műve az a négy fúrt kút, mely jó, egészséges ivóvízzel látja el a lakosságot, a mely

Midőn hazakerült, egy ideig tudott uralkodni magán s legyőzte a már szenvedélyéé vált rut szokást, de »a megfogamzott rósz elöbh-tóóbb kiüti magát« és Andráv gazda addig küzdött önmagával, mig a jobb érzés egészen le nem gyözetett, s újra- megkezdte a dorbézolást.

Versenyt ivott ez utszéli koldusokkal, dalolt, káromkodott a korcsmában s engedve a biztatásoknak, nem egyszer forgatta meg kezében az «ördög bibliáját», a kártyát is.

A faluban azt mondogatták róla az emberek :

— Ejnye, de jó katona volt ez az András ; ugyancsak megtanulta ám a katonai szokásokat. Csakhogy a jó gazdának meg el kellene ám azokat felejteni, mert a legbővebb garat a világon az ember torka és nincs az a vagyon, amelyik le, ne férne rajta

Azonban Gábor András mitsem adott ezekre a Szavakra. Haladt tovább a megkezdett utón.

Mikor Julis asszony észrevette férjének e csúnya szenvedélyét, könyörgésre fogta a dolgot. De ez már késő volt

Ekkor a szegény jó lélek búba merült. Látla azt, hogy férjét szép szavakkal már nem képes megjobbitani, egészen elkesei edett. Sírással feküdt le ágyába, sirással kelt fel onnét reggel s keserű bánatban tölté az el egész istenadta napot.

És az a szép, jó,- életerős asszony úgy ösz- szeesett, úgy elfonnyadt, mint a dértölcsípett virág, a htdeg őszi éjszakán.

Gábor András észre sem vette ezt.

Nem tűnt fel neki, hogy felesége nem vár már reá azzal a bizalmas örömmel, amelylyel eddig várta, és mikor megérkezik ittas állapotban, kifosztogatva pénzétől, éjnek idején, a szellemek órájában, még csak egy szava sincs hozzá. Emel- let egyre halványodik, mindig szomorú, mindig bánatos: hervad, mint a fa, melynek életgyökerein férgek rágódnak.

Pedig észr.ivehelte volna.

Juliska hervadásával lépést tartott a gazdaság pusztulása is. A szegény asszonyt ágybadönté a bánat, a fájdalom; Gábor András pedig nem gondolt semmivel. S bizony megveri az Isten súlyos balkezével azt a házat, ahol a gazda gondatlan, mert a cselédség rendesen gazdája példáját követi.

Gábor András kinek cselédei is segítettek a tékozlásban, lassan-lassan elitta, elkártyázta mindenét, s a másvilágra kudé könnyelműségével, szelíd, angyali jó nejét.

Csak ekkor tért magához, csak ekkor ébredt fel szivében a lelkiismeret, ez a hatalmas biró, a ki nem fényit, bottal, nem büntet börtönnel, hanem a mogbánás kínos perczeiben elmondja nekünk sorra bűneinket é, ezek aztán mint soha ki nem haló férgek, tépik, marják lelkünket s fájdalmas marásaik egész a velőkig hatolnak.

Hanem ekkor már késő volt minden.

Gábor András iszonyúan szenvedett. Midőn feleségét a ravatalra helyezték, megtörve, összezúzott szívvel borult a koporsóra, ügy égett- a lelke, úgy lángolt a szive attól a pokoli tüztöl, a

mit úgy hívnak, hogy bánat s enyhítésül még csak egyetlenegy könycseppet sem hagyott lehullani a gyötrö fájdalom ...

De a megrögzött rósz elűzésére kevés a bánat: ahhoz akarat kell, szilárd, megtörhetetlen akarat, ami azonban Gábor Andrásnál hiányzott.

Még el sem hamvadtak a gyertyák a ravatal felett, még megsem siratta kedves halottját, midőn átkás szenvedélye újból erőt vett rajta és szidni, káromolni kezdé lelke ismeretlen kinját, mely lelkiismeretének intő szózata volt.

— Majd meglátom, ki mer parancsolni nekem, — kiáltá mellére ütve s vadul ugrott fel a koporsó mellől, — ha meghalt, hát nyugodjék békével; én csak nem halhatok meg vele! Vagy talán sírjak, mint az elnáspágolt bojtárgyerek? Én, Gábor András!? . . Ennyire még nem jutottunk!

Nevetni akart, de ajkai megtagadták a szolgálatot Feje nehéz és forró volt ugyannyira, hogy nem bírta egyenesen, felemelve tartani. Sűrű iz- zadságcseppek gyöngyöztek alá homlokáról és minden tagja szive legvégső idegéig reszketett.

— Mi történt velem? — kiáltott megré- mtóve s kereszt iltántorgott a szobán. Az ablak egyik szárnyát felrántá és. a betóduló hüs éjjeli levegőt móhón szívta magába, mig végre könnyebben fellélegzett. Mikor igy egy kissé megkönnyebbült, átakarta gondolni helyzetét, de folytonosan meghalt neje márványfehér arca lebegett előtte, a mint hideg, megdermedt rémtekintetével szemrehányón integet feleje. Ez csak növelte nyugtalan-