Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-11-23 / 88. szám

1. évfolyam.

Eger, 1894. évi november hő 23.

Szerkesztóseg :

Eger, .Tókai-mcz.a ÍJ. szám I. em.

Kéziratuk liériöu és csütör- tűkön cl. ii. 4 óráig tógád

tan.ak el.

Kéziratok nem adalnak vissza.

88. szám.

r.Barr.í jlodincmoan i

Kiadóhivatal:

Eger, Piaoa-utcza 4. szám Hirdetések héti?* és csütörtökön d. u. 4 óráig fogadtatlak el.

Előfizetési ár: egész évre 6 frl', f^évre 8 /rt',’ negyedévre 1 <r 50 kr. Egyéssaiu

' " áía ’# Q.

MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN.

A gyors riporter.

— A 2 eger-nádasdi vasút. —

Eger, november 22.

Az irigység sem foghatná rá városunk országos képviselőjére, hogy nem akarna és nem szeretne Egervá- rosból legalább is világvárost csinálni. Megszerezne ő a városnak mindent, csak tudna. Azt mondják azonban, hogy kevés néki a befolyása azokon a helyeken, ahol lehetne valamit megnyerni a városnak. Erről pedig ő nem tehet.

A képviselő ur jóakaratát legjobban jellemzi az, hogy mihelyt oda- fönn a fővárosban neszét veszi valamelyes olyan mozgalomnak, amely a várost kedvezőleg érinti, rögtön siet haza, hogy itthon publikálja a jó hirt. Sokan félreértik a képviselő ur ezen jóakaratu hirközvetitését és sokakban az a hiedelem keletkezik, mintha azok a város gazdasági érdekeit érintő kedvező mozgalmak a képviselő urból, mint érdekeink központjából nyernének kiindulást, mintha ezeket a mozgalmakat ő szitotta volna s ő vezetné a közérdekű mozgalmat diadalra, holott ő ezekben csak egy kitűnő, gyors riporter.

Megvagyunk róla győződve, hogy ez a szituáció a tisztelt képviselő úrra kellemetlen s bizonyára ő maga tiltakozik e felfogás ellen legelső sorban. így ilyen helyzetbe került a képviselő ur az eger-nádasdi vasút dolgában is. A legutóbbi képviselő- testületi ülésre elhozta a képviselő ur azt a jó hirt, hogy az eger-nádasdi vasút dolga kedvező stádiumba jutott. A képviselőtestület s vele a város közönsége örömmel fogadta a kellemes tudósítást, de vannak olyanok is, akik azt hiszik, hogy ezt a kedvező stádiumot a képviselő nr teremtette meg.

Minthogy tudjuk, hogy képviselőnk nem szokta magát idegen toliakkal felékesiteni, ennélfogva azt hisz- szük, hogy neki teszünk szolgálatot vele, ha megmentjük őt ebből a kellemetlenszituációból azzal, hogy tudatjuk a közönséggel, hogy az eger-nádasdi vaßut mozgalmát képviselőnk csak kellemes tudósításnak hozta hozzánk, egyébként pedig e mozgalom megteremtésében, felélesztésében és Vezetésében ő maga teljesen ártatlan.

A kérdéses vasút dolgában tudvalévőig a főispán csinált egy kisebb konsorciumot, a melyben derék

képviselőnk nincsen benne; s a levegő ennek a konsorciumnak a működésétől mozdult meg egy keveset. Őszintén megvallva olyan keveset, hogy ennek a szellölebbenésnek magának sincs valami külpnpsefjb oldunk örvendeni, annál kevésbbé reflektálhat, teszem fel azt, egy kis fáklyászenére ennek a szellölebbenésnek — a hire, vagy a hírhozója.

Eger, november 22.

' ■ fVf ns :» V. . .*■ f . ,*T O ■

A milleniumi bizqtylág ülése. Hevesmegye milleniumi bizottsága e hó 13-ára jelzett ülését tudvalevőleg e 26-ára halasztotta el, amikor is Zalár József alispán eljipklete alatt újólag tárgyalni fogja a megye legutóbb tartott közgyűlése által hozzá újabb megvitatás és javasíattételvége^t visszatérj esztett ezredéves kiállítási ügyeket. Az ülés napirendjét képezik: 1) azon kiválóbb történelmi események vagy alakok kiválasztása, melyek az ezredéves ünnep alkalmából Hevesmegye részéről megörökitendők leimének; — 2)jíiger és Gyöngyös városok helyi bizottságának kérvénye az iparos-osztályhoz tartozó segélyezése tárgyában; — 3) miként vegyen részt Hevesmegye a főváros milíeniunii ünnepében; — 4) a megye területén rendezendő milleniumi ünnepségek programijának megállapítása; — 5) a millenáris költségek megállapítása és ezek fedezeti forrásainak megjelölése.

Az EGRI ÚJSÁG tározája.

Csillagmesék.

Irta: Türk Frigyes.- Ab Egri Újság eredeti tárcsája. —

VIII.

Elfordult tőlünk a meleg nap, megtörött ragyogó sugara, oda van szintüze, nehéz köd ül a veröfény helyére. Klpusztúlt az erdő, lehullott lombkoronája; ökörszem czinczog a megritkult garádban; varjak fekete seregei húzódnak végig a szinehagyolt, szomorú táj felett, mint gyászhirnö- kök. Azt hirdetnek: mert a Napisten gyászának képe következik most az égen.

Sirhoz, könypatakhoz értünk.

Tikkasztó hűség uralkodik a Nap városában, Heliopolisban, A ki teheti, a Nílus hüs partjára, a pálmák, akácziák és tamarinduszok alá menekül. Enyhe szellő suhogtatja ott a papirusz-sást, illatot áraszt a viz tükrén ringó lótuszok rózsaszínű virágerdeje. Életkedvtől, fiatalság mulatozásától visszhangoznak a berkek. Két daliás ifjú válik ki a wulatozók tarka tömegéből: a szőke Phaeton és a hnilófürtü Epaphos. Mind a kettő királyfiu, mind a kettő egyforma kevély a — származására. Most is azon versengenek. Azt mondja Phaeton, hogy az ö apja: a Nap.

— Anyádnak hiazesz, jó fiú ? — szólt fel- kaczagva Epaphos.

Pirulva hagyta el Phaeton a mulatozókat, anyjához, Klymenéhez sietett, keblére honfit is elpanaszolta keserűségét, szégyenét.

— Meg vagyunk gyalázva, anyám 1 Ha igaz, hogy oly magas a származásom, adj valami módot, bqgy bebizonyíthassam.

Anyja az égre emelte két kezét és így szólt:

— Esküszöm a mindenlátó Nap sugarára, hogy az ö fia vagy te. Ha hazudok, ne lássam meg többé a Nap világát! De nem is sok fáradságodba került felkeresni apád házát, szomszédos az a mi országunkkal. Ha kedved tartja, menj el és kérdezd meg őt magát.

Felvidult e szavaktól Phaeton, tüstént el is indult az indusok országának át Napkelethez.

Ott állott egy mág*slát°n « Nap ragyogó palotája azemkápráztalő fényben. Elefántesont volt a fedele, ezüst a kapuja; hát még a munkája I Hephaistos rávéste a földet tengereivel éa az égboltozatját, A tengett tündérek népesiták, a szárazföldön városok, emberek, erdők és vadak voltak; a folyókban hableányok játszadoztak; a kapu kit szárnyán levő égen 6—6 osillagkép ragyogott, az állatköri jegyek.

A mint Phaeton a pompás kapun át a palotába belépett, hirtelen megállott, mert nem volt képes apja orczájának vakító fényébe nézni. Bi- borpaiástban ült a N«B smaragdtól csillogó trónján ; jobbja és balja felöl volt a nap, a hónap, az esztendő és az évszakok szép sorrendben. Qtt állott az ifjú Tavasz ibolyakoszornval, a pongyola Nyár

kalászkoszoruval, az ősz szölőfürtökkel s mellette az öreg Tél jégcsapos ábrázattal. A Nap egyszeriben meglátta az álmólkodó ifjút 6s kérdő:

— Mi járatban vagy, Phaeton, mit karessz

apád palotájában, fiam ? v

— Fölséges atyám, — szólt a fiú — ha megengeded, hogy így szólítsalak, nem hiszik a földön, hogy én a te fiad vagyok; ezzel bántják anyámat és engem. A végett jöttem, hogy valami bizonyságot kérjek tőled, a mivel megmutathassam a világnak, hogy a te í fiad vagyok én. •T/

Letette a Nap vakító sugárkoroniját, magához szólitá fiát, megölelte ős így szólt:

— Igazat mondott anyád, méltó fiam vagy és sohasem foglak megtagadni. S hogy ne kételkedjél, kérj bármit, esküszöm, megadom.

Rögtön kész volt Photon a felelettel. Azt kérte a szeles ifjú, hogy engedje át neki az apja az ö tüzszekerét egy napra az égen.

Megrémült áz atya és bánta esküjét; megmegcsóválta tündöklő fejét és igy szólt ;

— Fiam, fiam, veszedelmes szót csaltál ki belőlem. C»ak ezt az egyet nel Hallgass rám. Kívánságod veszedelmes; te haladó vagy, a mit pedig kívánsz, isteneknek való. Többet mondok, kívülem még Jupiter, ki a villámokat szórja, sem volna képes ezt a szekeret hajtani. Az út, melyen az én szekerem jár, eleinte oly meredek, hogy alig bírnak pihent lovaim rajta felkapaszkodni; az ég középén borzasztó magas, magamat is szédelgés környékez, mikor onnét lenézek ■ földre; nyugaton meredeken robog le szekerem a tengernek, biztos fékezésem nélkül darabokra törve suhanna s mély-