Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-11-23 / 88. szám
2 Szegények szezonja. — Tükördarabok Eger társadalmából. — Eger, november 22. 1. A tél küszöbén. Méltóságos, nagyságos, főtisztelendő és tekintetes urak!! olvassák el kérem ezeket az igénytelen, de igaz sorokat és — legyenek könyörületesek!.. . Levéltelen, száraz fagalyak, nedves, fojtó köd és hűvös fagyasztó szél cserélte fel a nyár jótékony melegét. Az első megfagyott madár már lehullt a szársz falevelek közé a deres avarra, a nyomorúság tavaszának fehér jégvirágí megjelentek: itt van a szegények szomorú szezonjának a kezdete. Igen, ez az időszak a nyomor tavasza, a szegénvek szezonjának kezdete, de ez a tavasz, ez a szezon nem fakaszt mosolyt a szegények halvány, didergő ajkán, hanem metsző gúnynyal szatirálja a bőséget, szem- től-szembe kaczagja az emberi szivek könyö- rületességét. Uraim! Olvasták önök Hevesmegye alispánjának múlt évi jelentését a szegényügyről ? Szórul-szóra ezek vannak benne városunkra vonatkozólag; A közsegélyre szorultak összes száma Egerváros területén 285. És emberbaráti intézmény, mely segitsen a szegények nyomasztó helyzetén, van-e? Igen. Van egy szegényház 80,000 frt alaptőkével 50 egyén ellátására és egy menház 36,221 frt 39 kr. alaptőkével 60 egyén foglalkoztatására. Tehát 110 szegényen ahogy- ugy segitve van. De hát mi történik a többi, a 285 közsegélyre szorult szegényből segély- nélkül maradt 175 szerencsétlennel? azután a többivel, a kik titkon nyomorognak, titkon éheznek, fáznak és szenvednek, mert nem kapnak foglalkozást, mert nem akarnak mások nyakán élősködni és pirulnak koldulni? . .. Bizonv-bizony, uraim, mi még mindig olvan formán vagyunk berendezkedve, hogy a jótékony-intézetek és egyesületek, a főpapság s a jólelkü adakozó közönség támogatása mellett is annyi szegényünk van, mint kevés más vidéki városnak, holott épen megfordítva kellene lenni. A külvárosok alacsony viskóiban dideaégbe. Vedd hozzá, hogy az ég számtalan csillagaival szüntelen forog s nekem ellenkező irányban kell hajtanom. Gondold meg, hogy szörnyetegek is vannak az égen; emitt a Bika szalad neked, amott a Nyilas vesz czélba, az Oroszlán ugrik feléd, a Skorpió és a Rák rémit szörnyű ollójával. Állj el, fiam, kérj egyebet; a világ minden kincsét odaadom neked, csak azt az egyet ne kérd mert vesztedre szolgál 1 De hasztalan beszélt az apa. Nyakába borul az ifjú, kér és rimánkodik. Megesküdött az atya, kénytelen a balga kivánsáágt teljesíteni. Oda viszi hát a napszekérhez. Arany volt ennek a tengelye, rudja, arany a kerekek talpa, ezüst a küllője, drágakövekkel volt kirakva a járma. Mialatt Phaeton repeső szívvel csodálja a szekeret, kinyitotta ^Hajnalka rózsaszínű kapuját. Pírkadt az ég, kialudnak a csillagok, a viradó- csillag és bágyadva enyész. Kiadja a Nap a parancsot cselédeinek, hogy fogjanak be. Kivezetik ezek a jászol mellől a tüzlehelő lovakat és fel- szerszámozzák. Aztán a Nap megkente fia arczát szent Irral, hogy a tűz ne ártson neki, fejére tette a sugárkoronát, nehéz szívvel és sok sóhajtással tette rá, mert sejtette a bekövetkező veszedelmet. — Ne használd az ostort, édes fiam, — igy szólt; — mennek ezek a lovak maguktól is, úgy, hogy bajos őket megtartani. Rézsut visz az ut az ég széles boltozatján, jól kiveheted rajta a kerékvágást. Azon maradj; se alant ne hajts, mert akkor lángba borítod a földet, se magasra ne emelkedjél, mer} akkor kigyujtod az eget. Középút a legbiztosabb I A többit a sorsra bízom, mely — regve húzódnak össze a szegény családok, és még a hideg, hitetlen szobában sincsennek egyedül, velük lakik állandó vendégül a nyomor, az éhség, a betegség . . . Hát csak a könyörület nem tudna reájuk találni e szegény emberekre? . . . Jótékony adakozók által s a szegények részére letett kegyes alapítványok kamataiból ezrek és ezrek osztatnak ki évenkint a szegények között, a főkáptalan hetenként, nehány jószivü főpap, a ki nem zárja be szive, kapuja és wertheimerje zárjait, majd mindennap kiosztja a könyörület filléreit és . . . és ? . . . a kuldusok száma nemhogy csökkenne, hanem folytonosan szaporodik. Miért? Mert az igazi szegények elől elszedik, elkapkodják a jószivek segedelmét a talmi koldusok, a szánalom hiénái, a kik naponkint seregestül ostromolják a jóltevők ajtóküszöbeit, hogy a kapott alamizsnát a pálinkás lebujokban elkölthessék. Uraim! A tél fagya s a metsző hideg ellen a jómódú családok barátságos meleg bástyákat tudnak emelni maguknak, de az igazi szegény úgy kapja a telet, a hogy azt a természet méri: nagyon hidegen, nagyon pazarul.. . Segítsünk az igazi szegényeken. Azok, a kik a szegény éhes madárkát megetetik akkor, midőn a csillogó hó eltemeti előle az elhullott magot; azok, a kik megmentik a didergő állatot a kínos fagyhaláltól, csak az igazi szegényt, a fázó, éhező, nyomorgó embert nem tudnák megkülönböztetni és kiválasztani az emberiség erkölcsi halottjai, a nyomorult talmi koldusai közül ? Uraim, méltóságos, nagyságos, fötisz- telendő és tekintetes uraim, legyünk könyörületesek a szegény, igazán szegény embertársaink iránt, hiszen nekik épen anyi joguk van a boldogsághoz, mint nekünk, bármelyikünknek. Levéltelen, száraz fagalyak, nedves fojtó köd és hűvös fagyasztó szél cserélte fel a nyár jótékony melegét. Az első megfagyott madár már lehullt a száraz falevelek közé a deres avarra, a nyomorúság tavaszának fehér jégvirágai megjelentek : itt van a szegények szomorú szezonja. Legyünk könyörületesek ! Jánusz. kívánom — jobb legyen hozzád, mint magad. De indulj ! Hajnal ébred, oszlik a sötétség, fogd a gyeplöt, vagy — még van idő, hallgass rám, hadd hajtsak én. Se lát, se hall az ifjú, elvakult öröm nel pattan föl a szekérre és megkrpja a gyeplöt. Megnyitnak az ég sorompói, vidáman törnek át a lovak a lebegő ködőn. De könnyű a szekér, nincs meg a szokott terhe; megérzik a lovak, hogy gyönge kézben vannak: elragadnak és letérnek a rendes útról. Megzavarodik az ifjú, nem tudja, merre van az igaz ut; de ha tudná sem volna képes a lovakat megfékezni. Rángatja a gyeplőt, s a mint a végtelen magasságból lenéz, elsápad, térdei reszketnek, a szeme elhomályosodik. Felsóhajt: bár sohasem kereste volna a származását! De már késő; nagy a távol mögötte, még nagyobb előtte. Egyszerre a Skorpióhoz közeledik, ez feléje nyújtja hatalmas ollóit: az ifjú megborzad és elejti a gyeplőt. Most a lovak még vadabbul vágtatnak fel az állócsillagokig, meg le egész a föld közelébe. Gőzölögnek a felhők, kigyúlnak a Kaukázus, az Alpok és az Apenninek, mély hasadások nyílnak a kiégett földben, leperzselődik a mező, lángokban állanak az erdők, egész városok, népek hamvadtak el. Kiszáradtak a folyók a Gan- gestól a Tájóig. Azt mondják, akkor lettek Afrikában szerecsenek az emberek, akkor támadt a Szahara, akkor veszett el a Nílus forrása is. Becsap a tüzfény a föld nyílásain az árnyak sötét országába is. Felforr, megapad a tenger; Neptunus háromszor próbált feljönni, de nem bírta a tüzet kiállani. Fölemeli most a Föld lelankadt fejét, homlokára teszi a kezét és igy könyörög Jupiterhez: Készülődések. — Kossuth Ferencz egri útja. — (Az egri nők s a jogászok értekezlete.) Eger, nov. 22. Az egri hölgyek ma délután 3 órakor értekezletet tartottak a megye székházának kistermében Kovách Kálmánná nőegyleti elnök elnöklete alatt, mely értekezlet napirendjére a folyó hó 27-én Egerbe érkező Kossuth Ferencz fogadtatása volt kitűzve. Az egybegyült hölgyek azonban — semminemű megállapodásra nem jutottak ez értekezleten s igy mint testület nem is fognak résztvenni Kossuth Ferencz fogadtatásának ünnepségében. * A kaszinó átiratát Kossuth Ferencz fogadása tárgyában szintén ma tárgyalta a jogly- eeum polgársága. Egyhangúlag és közlelkesedéssel elhatározták, hogy az ünnepségen testületileg részt vesznek. És pedig a 27-én dóü 1/i 1-kor érkező vonatnál a fogadásnál testületileg, valamint a városi és kaszinói közgyűlésen és arezkép leleplezésen is. D. u. 4 órakor a többi küldöttségekkel együtt tisztelegnek Kossuth Ferencznél Mintzér József ifjuságielnők vezetése alatt: Pogonyi Nándor, Huszár János, Borsodi Ignácz, Csépány Elemér, Köporossy Tivadar, Fischer Frigyes, Patak Béla, és Egry Aladár. — A rendezöségi teendőkre pedig a következőket kérték fel: Pogonyi Nándor Huszár János, Nyusztay Béla, Csépány Elemér, Pethő János, Fenyvesi Endre, Erlach Sándor, Friedl Gyula. — Az este tartandó banketten szintén tömegesen vesznek részt. HÍREK. Eger, november 22. — Személyi hir. Grüsenstein miniszteri osztálytanácsos holnap, pénteken este városunkba érkezik, hogy itt a jövő év tavaszán okvetlenül felépítendő uj dohánygyár helyét véglegesen megállapítsa. — „Hevesmegyei kör“ az egyetemen. A budapesti tud. egyetem hevesmegyei illetőségű polgárai e hó 17-én, Halász Aladár elnöklete alatt tartott értekezletükön „Hevesmegyei kör“ czimen uj egyesületté alakultak. Az első szervezkedő közgyűlést szombaton, e hó 24-én fogják megtartani a kör tagjai. — Kultur-ünnep Tisza-Füreden. Vasárnap, e hó 18-án érdekes kultur-ünnep folyt le Tisza- Füreden. Ekkor tartotta ugyanis Tisza-Füred képviselőtestületének küldöttsége közős értekezletét a tiszafüredi régészeti egylet választmányával, mely — Tekints égett fejemre > Ezt érdemiem termékenységemért és azért, hogy ekevassal has- gatnak, kapával vágnak egész éven át ? Bogy adhassak majd a jószágnak takarmányt, az ember reknek táplálékot és neked tömjént ? De ha már én megérdemeltem, hogy elveszíts: mit vétett testvérem, a tenger? Aztán ha már sem rajtam, sem testvéremen nem könyörülsz : irgalmazz legalább az égnek. Nézd, hogy füstöl mind a két ég-sarok I Ha elég, összeomlik a ti palotátok is. Ha a tenger, a föld és az ég elmúlik: beáll az ős khaosz. Mentsd meg, a mi még menthető! Nem birt többet szólni az iszonyú hőségtől a Föld. Jupiter szétnéz, látja, hogy elveszöben van a világ. Nincs esőfelhő, kapja hát tüzes menpy* kövét, lesújtja Phaetont, tűzzel oltja a tüzet. A megriadt lovak elszakítják a hámot, kiszabadulnak az összetört szekérből és szanaszét nyargalnak el az égen. Phaeton pedig égő fejjel, mint egy hullócsillag zuhant le a magasból távol hazájától, az Eridanus folyóba. Napnyugati tündérek eltemették és azt írták a sírkövére: Nagyravágyás áldozatja Nyugszik itten, a Nap fia. . . . Mikor a Nap fia szerencsétlenségét látta, a fájdalomtól elsötétült, elforditá messze fényes, meleg arczát; hideg köd, dér szállta meg a földet, De anyja, Klymene, fia keresésére indult és megtalálta messze folyópartján a — sípját. Forró könyeivel áztatta a hideg márványkővet és ott siratta fiát 4 hónapon át lányaival együtt. És
