Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-11-06 / 83. szám

4

ez által megszabadult az eddig oly nyomasztó vizkérdéstől. Mikor leszünk ennyire mi egriek is ?

— Megrázó tragédia — szerencsét véggel.

Lapunk múlt számában mély részvéttel közöltük Rudics Sándor alapítványi hivatalnok megtébolyodását. Örömmel adjuk most olvasóinknak tudomására, hogy a beteg már is szerencsésen felgyógyult bajából, mely nem is annyira őrültség volt, mint inkább csak végtelen idegbaj. — Mint halljuk, Rudics Sándor már hivatalát is elfoglalta.

— Arczkép-leleplezés. Azt a szép Kossuth- képet, amelyet Kiss Alajos akad. festőművész és ipariskolai rajztanár az egri status- quo hitközség részére még a nyáron a kaszinói képpel együtt megfestett — a napok- fogják leleplezni, nagy ünnepségekkel.

— Egy titokzatos eset. Október hó 21-én Darabos Jánosné a viszneki községházán keservesen panaszkodott a községi bírónak, hogy október hó 19. és 20-dika közötti éjjel két ismeretlen ember behatolta szobájába, kik közül az egyik lerántotta öt az ágyról, hol kívüle még egy 10 éves kis leánykája is feküdt és kezével befogta a száját oly erősen, hogy kiáltani nem tudott. A másik belörö pedig, ki eddig az ideig a szobaajtajában állt, odaszólt ekkor a társához:

— Lassabban végezz, hé, mert ott még egy kis leány is fekszik! ...

Ezzel bement ő is a szobába és miután a kulcsrazárt ládát feltörte, "bból több fehérneműt és női felsőruhát egy lepedőbe kötött s a ládafenekén egy kis bezárt fadobozban volt 5 frt készpénzt is magához véve, a dobozzal és fehérneműkkel együtt, mind a ketten eltávoztak. Az eset rendkívül nagy feltűnést keltett, annál is inkább, mert Darabosék olyan szegények és annyi adósságuk van a faluban, hogy róluk fel sem tehető, hogy az állítólag ellopott fehérneműk és ruhadarabok valóban birtokukban lettek volna, valamint az is nagyon gyanús körülmény, hogy a rablás éjjelén a lakástól alig hat lépésre lakó szomszédok úgyszólván egész éjjel ébren voltak, mert kenyeret sütöttek és ök a legkisebb zajt sem hallottak a mondott időben Daraboséknál, pedig az állítólag zárva volt konyhaajtó felfeszitése, zaj nélkül semmi azinalatt nem történhetett meg. Sőt maga Darabosné sem ütött zajt mindjárt a rablók távozása után, hanem csak reggel 6 órakor futott át szomszédaihoz azzal a kéréssel, hogy segítsenek neki a sarkaiból kiemelt konyhajtót feltenni, mert a hidegtől majd meg fagy. A panasz folytán, mely az eset után egy nappal későbben lett meg- téve, akkor ugyanis, mikor a férj, Darabos János a ki Budapesten dolgozik mint napszámos, megérkezett, azonnal megindították a vizsgálatot, de az

eddigi nyomozások eredménye mindinkább megerősíti a gyanúi, hogy az egész rablási história csak koholt rémmese, melylyel a türelmetlen hitelezőket akarták tévútra vezetni.

— Tűz. November 3-án, reggeli 5 órakor a vészharangok kongása verte ki a lakosokat a puha ágyakból. Az ujvilág-utczá- ban Huszár Mihály ruhafestő háza égett. Szerencsére minden oldalról tűzfal védte a a szomszédházakat s igy a vész tovább nem terjedhetet s csak az az egy ház és mellék- épületei lettek a tűz martalékaivá. A kár igen jelentékeny. A tűz keletkezésének oka eddigelé még ismeretlen.

— Jótékonyczélu tánczmulatság. Az Egri állandó műkedvelő társaság folyó hó elsején meglehetős nagyszámú tagok jelenlétében a Nemzeti Szálloda éttermében dr. Schvarc (Setét) Sándor elnöklete alatt gyűlést tartott. A gyűlésen határozatba ment, hogy az állandó műkedvelő társaság deczember hó

9-én az Ó-Kaszinó termeiben zártkörű jótékonyczélu tánczmulatságot fog rendezni. A rendezőség megalakult, s mintegy 30—35 tagból áll. A meghívók a napokban fognak szétküldetni.

— A vérengző erdőőr. Majzik Lajos korcsmájában Verpeléten, a múlt hó 29-én délután,

3—4 óra kozott, egy Molnár János nevű szaj- lai ember összeveszett borozásközben valami Bolla Mátyás nevű siroki emberrel és midőn tettlegességre került közöttük a dolog, Molnár János bátyja, Molnár István, aki erdóőr a siroki határban, segítségére sietett szorongatott öcscsének, azonban nemcsak hogy a szerencsétlen Bolla Mátyás fején ejtett négy hatalmas szúrást a nálalévö késsel, hanem dühös azurkálodásai közben őcscsét, Molnár Jánost is veszedelmesen megsebesítette. A hős erdőőrt mindazonáltal csak a Bolla Mátyás fején ejtett szúrásokért fogják felelősségre vonni, mert öcs- csével, Molnár Jánossal 5 frtban kiegyezett.

— Isteni tisztelet az orosz czárért.

Mint lapunkat értesítik, az egri görögkeleti egyház főutczai imaházában tegnap délután isteni tiszteletet tartottak az elhunyt orosz czár lelki üdvéért.

— Áthelyezés. Erber Armiu magy. kir. államvasnti hivataln kot Gyöngyösről Sárospatakra helyezte át az igazgatósiág.

— Színészet. A magyar vidéki színészet vándor művészei ma délben ismét megérkeztek városunkba, hogy itt a téli szezont megnyissák s a magyar szinmüirodalom legújabb termékeivel nehány élvezetes estét szerezzenek Eger szinház-latogató közönségének. Az uj színi évad szerdán este nyílik meg a kaszinó nagytermében, mely alkalommal a * Nebáncs Virág‘ közkedveltségü operette kerül színre, s ez lesz egyúttal Hajdú István színtársulatának bemutatója is.

Vendéglő a kaszinóban Lapunk egyik múlt számában már megemlitettük egyizben az egri kaszinó egyesület legutóbbi közgyűlésének azon határozatát, hogy a kaszinó épület második emeletén levő lakhelyiségeket vendégszobákká fogja átalakíttatni. A kaszinó egyesület választmánya, melyet a közgyűlés feljogosított a végleges intézkedésre, tárgyalta is ezt az ügyet és elhatározta, hogy az átalakítás költségeinek fedezésére a Hevesmegyei Takarékpénztár tói 2500 frt, kölcsönt vesz fel, melyből a második emeletre íelvezető lépcsőházat is kiépítteti. A Hevesmegyei Takarékpénztár a kölcsönt már megszavazta s igy a választmány e hó 8-án ismét gyül-st fog tartani, melyen az ekkorra beérkező építkezési ajánlatok felett is határoz és intézkedik, hogy az átalakítási munkálatok még november hónapban foganatosíttassanak meg. A vendéglő bérlőjével az egyezség már megköttetett, a ki — mint a múlt alkalommal említettük a régi bérlő, Mész mer Károly.

— Letartóztatott birkatolvajok. A gróf Károlyi féle hitbizományi uradalom feldebrői yuli- aklából a múlt hó 27-én éjjel három darab se- lyerabirka veszett el, a mit a juh-akol bezárt ajtajának felfeszitése után loptak el. Az egyik ellopott birka bőrét Lipcsik Imi-j feldebrői gulyás lakásának padlásán találták meg, a kihez, ennek állítása szerint, Paróczai József feldebrői földműves által hozott birka levágása után kerül ez az áruló korpusz delikfi. Paróczai ugyan mindent tagad, de azért őt is, meg Lipcaiket is letartóztatták s átadták az egri kir. ügyészségnek.

ságát: valóságos tüzesparázson állt. ís valamint a parázs, ha a legkisebb szellő éri, kigyullad a addig el nem nyugszik, mig az egész házat lángtengerbe nem borítja, úgy az ö lelkismerete sem akart elnyugodni, hanem újabb meg újabb rémképekkel gyötré a megkinzott szivet. Végre is a szoba szűkké vált neki, elkezdett forogni vele az egész lakás a ravatal és a gyertyákkal egyetemben, kifutott tehát az szabadba, hol. nagyobb tért nyerve, szabadabban is lélegezhetett. De mint sötét siri árnyak, ide is követték őt a különféle képek s gondolatok, melyek nem ölik meg ugyan a lelket, hanem csípik mint a skorpió és tépik, szak- gatják, mint az ölyv szokta a karmai közt vergődő zsákmányt . . .

Késő éj volt már, mikor Gábor And>ás kétségbeesve kirohant az ulczára, Itt csend éa mély nyugalom honolt, minden háznál eloltották már a mécsest;'az éjjeli őr parancsolgatta is utczaszerto;

»Hallja minden háznak ura I *

Tizenegyet üt az óra. v

A tűzre jól vigyázzanak,

Hogy semmi kárt ne valljanak.

Mentsen tőle egek ural Tizenegyet üt az óra . .

Azután lépteinek csendes kopogása hallatszott csak odább-odább az utcza távolabb részein, hol újra rákezdé figyelmeztető nótáját.

A patak felöl a malom kelepelés, a rét mocsaraiból pedig a békák búskomor kardala tartotta beszéddel a sötét éjszakát.

Gábor András egy ideig ott állt a háza előtt, |

az utczán, szivében egy pokollal, melyben elkeseredett harczot vívott a kegyelet meghalt neje iránt lelkének vétkes szenvedélyével, a könnyel- müséggel; de egyszerre csrk megkapva egy gondolattól, elkezdett futni, rohanni eszeveszetten, mintha csak önmagától akarna megszabadulni, mintha csak önmagát akarná elhagyni s lelke me'yén azokat a gyötrő, kinzó gondolatokat.

Nem tudta hová megy, de ösztöne a korcsma felé vezette. Az utón nehány legénynyel találkozott, kik közül az egyik álmos, dünnyögő hangon éneklé :

Öröm nélkül parlag, puszta a kebel,

Ilyen keblet, csak a bánat foglal el —

Enyémre is rászállott a, vész-madár,

Körme között, nem soká kiszrtived már.*)«

Valami elkésett aratók lehettek, a kik midőn és. rávették a feléjük futó embert s felismerték benne Gábor Andrást, keresztet vetettek magukra s messze kitértek előle, mert —- mint gondolták — nem tanácsos éjnek idején olyan emberrel találkozni, a kit bűneiért a saját lelke üldöz.

A mint Gábor András a korcsma elé ért, ép akkor lujta el a koresmáros a mécsest.

Ennél nagyobb csapást sem tudott volna rá mérni senki ezen az éjszakán!

De azért neki mégis be kellett mennie. Zörgetett, lázas, őrjöngö türelmetlenséggel rázla meg az ajtó becsukott szárnyait és — beeresztették.

*) Népdal. Kapácsy Dezsőtől

Gábor András pedig, a ki eddig csak kedvtelésből, gonosz szenvedélyből ivott, most bánatából tette azt. Sokat, nagyon sokat ivott, három annyit, mint máskor, csakhogy elaltassa a lelkét kinv.ő szörnyeket, de minél jobban akarta elaltatni, annál jobban, annál fájdalmasabban fúrták, kínozták azok kétségbeesett kebelét . . .

Húsz esztendő múlt el e kínos, gyötrelmes éj óta; húsz esztendővel lett öregebb a világ s Gábor András busz évvel áll közelebb a sirhoz,

Mi lett beíBle e hosszú idő alatt?

Egy ember, a kinek nincsen szive . . .

Vagyonát eltékozolta, becsületét elvesztette s ott ül örökösen, napról-napra a »Betekints« hosszú falóczáin a hol előbb szívesen látott vendég volt s a hol most irgalomból megtűrik. Húsz év óta ki sem lépett innen, a feleségét is mások, a jószivü emberek kísérték ki utolsó útjára, mig ö dalolt, tombolt a korcsmában, vig zeneszó mellett.

Most is dalol, most is tombol; olyan vígan, olyan szilaj jókedvvel énekli a jószivü borozók között, a kik megszánják öt néha-néha egy-egy

ital borral, hogy:

»Hol az a tali kancsó bor?

Ide vele, ihatnám . , .«

épen úgy, mintha csakugyan nem volna szive, mintha csakugyan nem volna min bánkódnia és mintha azon a szörnyű éjszakán, a szivében rá-