Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-09-18 / 69. szám
5 a 2-iknak, tiazteletdij a harmadiknak. A tétel az 1. és 3-ik ló között eloszlik. Beérkezett: 1. Antos István főhadnagy „Lay- da“ lován határozott sikerrel elsőnek. 2. Báró Pod- maniczky Endre főhadnagy „Bíbor“ lován 3. Kozina János százados „Nautilus“ lován. —■ Az al- altisztek és huszárok versenyén a 4. ezredbeliek határozott túlsúlyban voltak a többi fölött. — A dijakat minden egyes futam után Forinyák altábornagy adta át a győztesnek. * Megrendítő szerencsétlenségek is történtek. A IV. számú verseny alkalmával Wiszkidenszky Géza hadnagy „Szellő“ nevű lovának két első lába a hanmadik akadályban megakadt s a szélsebesen rohanó paripa a levegőben egyet fordulva, maga alá temette lovasát. A tisztek és a publikum óriási csoportot képeztek körűié s bajtársai s az ott óvő katonai orvosok csak hosszas idő után tudták életre hozni a hadnagyot, a kit azután kocsin vittek a szállására. Ma már azonban teljesen jobban van. A második szerencsétlenség az V. számú versenynél történt. Katona őrmester lova ugyancsak a 3. akadálynál fölbukott s lovasának balszeme fölött egy sebet ejtett a patkójával. Ennek azonban komolyabb baja nem esett. Lóról való lezuhanások s a közönség egyes tagjainak elüttetése szintén előfordultak, de szerencsére minden baj nélkül. A dijak igen szépek s értékesek voltak. Különösen sok nézője volt a hölgyek dijának (ezüst thea-készlet gyönyörű kiállítással, vörös selyem tokban). A hadügyminiszter Kápolnán — Saját tudósítónktól — ^Kápolna, szeptember 16. Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter vasárnap, e hó 16-án d. u. 4 óra 44 perczkor ért a kaál-kápolnai vasúti állomásra a Budapestről jövő vonattal. A pályauovaron Kaál és Kápolna községek képviselőtestületei fogadták, élükön Maczky Emil járási főszolgabiró és Korponay István t. b. főszolgabíróval. Maczky Emil főszolgabiró üdvözölte a minisztert, mire ez rövid válasz után a környékbeli községek viszonyairól kéreezőskö- dött. Azután bemutattatta magának a kaáli bírót, a kitől azt kérdezte, hogy sok-e az adóhátraléké mire a biró megelégedetten felelte, hogy hálisten, most már nem igen sok van. Fehérváry Géza báró hadügyminiszter ezután a főszolgabírókkal Kompoltra a Károlyi kastélyba hajtatott, hol a kastély előtt Kompolt község képviselő testületé tisztelgett előtte. A plágium ügyében. Tegnap későn este érkeztem a vidékről, honnan egy barátom express levele hivott be. A levéllel jött az Egri Híradó egy példánya, melynek nyiltterében a lap főmunkatársa, Beleznay László ur — a felelős szerkesztőnek a felelősség alól való nyílt kibúvása mellett — közöl egy czikket és a czikkben az elkövetett irodalmi orzás vádja alól ugyan magát nem tisztázza, de hitvány himpellérnek nevezi azt, ki őt figyelmeztetni merte, hogy »a más lantját tegye le.« Hát a Hevesmegyei Hírlap valamely régebbi számában a közerkölcs szempontjából én is hozzászóltam a kiderített plágium ügyéhez. Tettem pedig ezt nem személyes ellenszenvből — mert hiszen Beleznay László úrral soha az életben nem volt sémi bajom — hanem tettem azért, mert előttem, ki magam is régebben irok egri lapokba, nem lehet közönyös, hogy olyan ember, ki mint újságíró szerepel Egerben, sőt abból él, hogy újságot ir, azt a közönséget, melynek magam is legjobb erőmmel törekedtem tetszeni, a legsértőbb módon lenézi. Mert bizonyára az olvasóközönség iránt való lenézés az, hogy egy egri lapban mint sajátját ad ki olyan munkát, mely előtte való évben egy ismert szépirodalmi lapban egy ismert író neve alatt jelent meg. Az én rövid felszólalásom a hírrovatban jelent meg, természetesen név nélkül, mert híreket aláírni nem szokás. De azon kijelentéssel adtam át a szerkesztőségnek, hogy a benne foglaltak igaz voltáért felelek. Czikkem tartalma pedig annak bebizonyítása volt, hogy az öttagú Halmi-családra való hivatkozás mese és hogy a plágiumot maga Beleznay László követte el. Hogy felszólalásom megjelenése után Beleznay László ur miért hallgatott oly sokáig, holott felelhetett volna ? — nem kutatom. Pedig nemcsak nekem, de a szerkesztőségnek is volt egy megjegyzése. A szerkesztőség azt igazolta be, hogy Beleznay nem mondott igazat, mikor azt állította, hogy ő már régebben nem ir Halmi név alatt, sőt bebizonyította, hogy ezzel a névvel a múlt hóban is jelent meg tőle tárcza és ugyancsak a múlt hóban egy szerkesztői üzenet is kijelenti, hogy Beleznay és Halmi egy személy. Hosszas fontolgatás gyümölcse volt tehát a mostani nyilatkozat, szám szerint a második, mely már tagad olyan dolgokat, melyeket első nyilatkozata elismert, s elismer olyanokat, melyeket amott tagadott. Benne a felhozott tények czáfolatául semmi sincs, csak azok tagadása van és ezen tagadásában hivatkozik felelős szerkesztője „kifogástalan tanúskodására“, aki azonban annyira nem kért a tanúskodásból, hogy főmunkatársa czikkét a nyilt térbe lökte ki és oda nyomatta a homlokára, hogy „érte felelősséget nem vállal“. Az olvasóközönségnek tartozom azzal, hogv kimutassam, minő hajszálig menő pontossággal jártam el akkor, mikor erkölcsi kötelességből voltam kénytelen az iró orzás súlyos vádjával pellengérre állítani egy embert, ki nekem nem vétett soha. Mint a magyar irodalom tanára, tudok annyit, hogy Magyarországon ugyanegy lapba ugyanegy álnév alatt több iró nem irt még soha. És Rákosi Viktor, aki Sipulus név alatt ir és akire Beleznay hivatkozik, ugyancsak nagyot nézne, ha másvalaki az ő lapjában, a Budapesti Hírlapban, akarna valamit kiadni Sipulus név alatt. Hogy egy lap főmunkatársa az ő írói álnevét ugyanazon lapban közprédára bocsássa, az még nem történt, nem is történik soha, hisz ez az irói tulajdon tekintetében abszurdumra vezetne. De mindezek csak a vizbefulónak ügyetlen kapkodásai, melyekből a valótlanság csak látszik. A fődolog nem ez, hanem az, amiben a valótlanság kézzel fogható: Beleznaynak teljesen egymásnak ellentmondó állításai. Ugyanis az Egri Híradóban, melynek most főmunkatársa és az Eger és Vidékében, melynek előbb ujdonságirója volt, szerkesztői üzenetben jelentette ki, hogy a lapban Halmi név alatt megjelent czikkek- nek ő a szerzője; nyilatkozatában pedig azt mondja, hogy lapjukba öten írnak Halmi név alatt. Melyik kijelentése igaz hát? Hány tagból áll a Halmi-familia ? öten vannak-e, vagy csak ő maga van? Ha igaz, hogy öten vannak, akkor a szerkesztői izenet valótlan; ha pedig csak maga van, akkor a nyilatkozat nem igaz. Ha öten vannak, akkor Beleznay még a plagiátort is plagizálta, a többi Halmiak munkáival együtt magáénak tulajdonítván a lopott novellát. Ha pedig Beleznay ur maga van, akkor természetesen senkisem segített neki a novellát »kisajátitani«. A plágium is, a hazugság is mindkét esetben nyilvánvaló. De én a plágium elkövetésének módját is felderítettem, amit annyira fontosnak tartottam, hogy e nélkül valószínűleg bele sem szóltam volna a dologba, es az, ami most következik, kétségtelenné teszi, hogy az öt Halmira való hivatkozás merő költemény, de ez esetben legalább eredeti költemény. — Múltkori felszólalásomban már figyelmeztettem Beleznay urat, hogy annak a jóhiszemű ismerősének is felelnie kell, kinek a novellát mint saját szerzeményét mutatta be, még mielőtt azt második kiadás alá rendezte. Beleznay ur erre nem felelt semmit,Jpedig úgy látszik, nála a tagadás nem megy nehezen. Hát az a jóhiszemű ismerőse Kolacskovszky János ur volt, az Egri Újság segédszerkesztője, ki az igazság érdekében a következőket teszi most közzé a vitás novella ügyében: »Nyilatkozat. Alulírott ezennel kijelentem, hogy Beleznay László ur, az Egri Híradó főmunkatársa, az »Arany, a mészben« czirnű tárczát előttem saját kéziratában, mint saját munkáját felolvasta és azt szóval is saját munkájának vallotta, azon időben, midőn a kérdéses czikk az Egri Híradóban még meg nem jelent. — Eger, 1894. évi szeptember hó 17-én. — Kolacskovszky János, az Egri Újság segédszerkesztője.« Ehhez hát nem kell semmi magyarázat. És most az a kérdés: hitvány himpel- lér-e az, ki távol állván minden személyes motívumtól, csupán a köztisztesség érdekében áll ki a nyilvánosság elé, hogy a kezébe jutott bizonyíték erejével leleplezze az iróskodás ezégére alá bujt rút üzelmeket? Erre a kérdésre már kaptam is feleletet. Mikor az Egri Híradó kérdéses nyilatkozatát megkaptam, sürgönyileg kértem fel két barátomat az ügy elintézésére és magam is azonnal Egerbe jöttem. Tanácsukra kívülük még felkerestem néhánv oly egyént, kiket mint kiváló állású és kifogástalan gavallérokat ismernek el mindenütt s akik véleményét irányadónak tartom. Kivétel nélkül azon meggyőződésüknek adtak kifejezést, hogy a tények és adatok meggyőző erejénél fogva az ügynek a lovagiasság terére való átjátszása meg nem engedhető, mert a plágium elkövetőjét kihívással rehabilitálni nem lehet és nem szabad. Ezek folytán felkért barátaim a megbízásról lemondtak. Luga László ur, az »Egri Híradó« szerkesztője, a felelősséget elhárította magától azzal, hogy főmunkatársa czikkét a nyilttérbe dobta ki. Beleznay úr személyével,, nem is volt és ma sincs semmi dolgom. Ő nem sérthet senkit, mert nem én mondom, hanem a bebizonyított, tények mondják, hogy lopott és hazudott. Es nem az én dolgom, hogy fontolgassam az erkölcsi beszámíthatóságmértékét, amiért nem malaczot lopott, hanem novellát. Eger, 1894. September 17. Dr. Csillagh Mór. HÍREK. Eger, szeptember 17. Mozgalmas napok. Az utóbbi három nap rendkívül mozgalmas volt városunkban. Valóságos emberár datok lepték el a város utczáit s a gyalogjárókon lépten-nyo- mon feljajdult egy-egy szerencsétlen tyukszemtu- lajdonos, kinek tyúkszemét a szélestalpu tehénbőr- csizmák tönkre silányitolták a nagy tolongásban. Nemcsak a környékről, hanem messze vidó- Kekröl érkeztek sürü tömegekben az áj latos bucsu- járók az országos hirü egri »servita bucsu«-ra, mely vasárnap folyt le nagy egyház! ünnepséggel. Az ájtatoskodók népes karavánjai péntek reggel óta egész vasárnap, a legkésőbbi déli órákig szakadadatlanul, jöttek egymásután zászlók alatt szent zsolozsmákat énekelve. A már itt lévök pedig elvégezve ájtatoskodásukat s rendbe hozva szállás helyüket, szanaszét széledtek a \ árosban, megszemlélni Eger nevezetességeit. Legnagyobb csoportosulások voltak a iöszé- kesegyházban, hol az ülőpadokra is fellépve ha másként nem lehetett bámulták meg a — kanonokokat, azután a liczeumkm, a várban, a csonkamecsetnél és a Széchenyi utcza bolt-kirakatai előtt. Vasárnap délelőtt a kis servita-rendház temploma előtt óriási néptömeg gyűlt egybe s ott a szabad ég alatt hallgatta végig a szent misét és a predikácziót. Délután 4 óra tájban, a Mánia után a városban levő összes templomok harangjainak zu gása mellett megindult a nagy körmenet a Servita és Dobó utczákon át a Káptalan utczára, ezen végig haladva a főszékesegyházba. Az itt tartott rövid istentisztelet után osz- lani kezdtek a messziről ide zarándokolt búcsú járók. Egy kis töredékük ugyan vissza ment még a servita-templomha a körmenettel, de a legnagyobb részük már haza felé vette útját a három napon át elhagyott otthonba. A bucsujárók legnagyobb része nö volt, de azért a férfiak száma is több ezerre rúgott.
