Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-08-17 / 60. szám
I. évfolyam. Eger, 1894. évi augusztus hó 17, 60. szám. Szerkesztőség : Eger, Jókai-utcza 2. szám I. em. Kéziratok hétfőn és csütörtökön d. u. 4 óráig fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Eger, Piacz-utcza 4. szia Hirdetések hétfő- és csütörtökön d. n. 4 óráig fogadtatnak el. Előfizetési ár: egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. Egy esszém ára 0 kr. MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN. A reáliskola ellenzéke. — Az ötödik osztály. — Eger aug. 16. Reáliskolánk kifejlesztésének történetében bizonyára érdekes szerepet játszanak Egerváros tanférfiai. Közönséges halandó azt hinné, hogy a mi tanférfiainknál számolhatunk oktatásügyünk kifejlesztésénél a leghatható- sabb támogatókra s ime a múlt alkalommal a főgymnasium igazgatója foglalt állást reáliskolánk kifejlesztése ellen, most pedig a jogakadémia aligazgatója vette a szivére a város pénzügyi viszonyait s ezen a czimen csinált frontot a reáliskola kifejlesztése ellen. A közvéleményre, a közönség óhajtásaiba hivatkozott a mai képviselőtestületi ülésen az aligazgató ur s a város közönségének nagy többsége nevében tiltakozott a kifejlesztés ■ ellen. Ez a nagy többség azonban azzal válaszolt az aligazgató ur jóakaratu aggodalmaira, hogy minden aggodalom nélkül, sőt a birtokon kivüli feleb- bezhetőség kimondásával szavazta meg a polgármester kifejlesztési javaslatát. A névszerinti szavazásnál csak egyetlen egy városi képviselő szavaAz EGRI ÚJSÁG iárczája. A sir felé. A szomszédunkban egy beteg fiatal asszony van. Csak egy vékony fal választja el a szobáját a mienktől s azon a vékony falon éjelenként áthallatszik a beteg fiatal asszony fuldokló köhögése. Kinos köhögés, ziháló, gyenge mellből fakadó köhögés, melynek minden hangja azt mondja: közeledünk, a sir felé közeledünk! Hallom a köhögést és képzeletben látom azt a sorvadó testű beteg fiatal asszonyI. A nyáron még ott járt a virágbokrétás ákáczok alatt s gyönyörrel szivta az ákáczvirágok bóditó illatát. Szivta, szivta tele tüdővel, azt hívén, hogy a virágillat majd meggyógyítja a tüdejét. Gyermekei, három szép kis fiú ott játszottak körötte; egymást hajszolva futottak, szaladgáltak az utczán s megpihenni oda tértek az édes anyjuk mellé. Az édes anya gyengéden simította végig kezeivel a gyermekek selymes hajú fejét, aztán nézte őket hosszasan, aztán a magasba vetődött a tekintete, hol az égen bárányfelhők úszkálnak, aztán lehajtotta a fejét és könyezett Mintha minden könye egy vallomás lett volna a gyermekeihez, amiben azt mesélné nekik: — Nemsokára már csak onnan nézhetek reátok, édes véreim, kedves szép gyermekeim. De mikor lesz az a nemsokára ? mikor lesz az, hogy a szenvedés végkép elgyötri azt a zott a javaslat ellen s ez az egyetlen egy képviselő: maga az aligazgató ur volt. Az aligazgató ur tehát maga képviseli most a képviselőtestületben a reáliskola kifejlesztési ügyének ellenzékét, s minthogy már csak az ellenőrzés szempontjából is kívánatos, hogy minden közdolognak legyen ellenzéke is, ennélfogva — nehogy a reáliskola ellenzékének magja vesszen •— egyáltalán nem vállalkozunk az egyetlen ellenzék kapacitálására. E helyett örömmel konstatálj ük a következőket: A város képviselő-testülete ma délutáni ülésében egy szavazat kivételével egyhangúlag elfogadta a polgármester azon javaslatát, melyszerint a reáliskola 5-ik osztálya már szeptember 1-én felállitassék. A javaslat szerint a tervezett 5. osztály nem magán, hanem nyilvános osztály lesz, községi jelleggel, a város költségén, de állami igazgatás alatt. A tanítást a mostani tanárok vállalták magukra. Az ötödik osztály költségei mintegy 1300 irtot tesznek ki, mely összeg a város által már régen megájánlott évi 1 750 frt járulékból s az ezen évre két- í szeresre felemelt (36 frt) tandijakból kerül ki. t fiatal testet ? mikor lesz az, mikor a betegséget megszünteti az érkező halál ? beteg, kit a sorvadás ejt hatalmába, tudja, hogy meg kell válni az élettől; számlálgatja a napokat, a perczeket, hogy mikor s amidőn már érzi a halál szárnyának legyintését, akkor is ragaszkodik az élethez, akkor is kér, akkor is könyörög: ne még, ne! Az a hosszú, az a lassú elmúlás: a legkínosabb. Az utczán jókedvvel járnak-kelnek az emberek ; a nap teljes erővel önti melegét és sugarát; játszó gyermekek élénk nevetése veri fel a csendet s a beteg fiatal asszony ott ül a szobában egy karosszékben s az ablakon át nézi a künn viruló életet, azon keresztül hallgatja a hozzá behangzó zajt. Köhög, nagyon köhög, nem mer kimenni a levegőre; ugyvéli, súlyosbítaná baját az a perez is, mit ott künn töltene a tikkasztó nyári melegen. S mikor az ákáczok egyenként hullatják virágaikat s a dudorászó szól segit nekik, hogy mihamarabb lombtalanná váljanak: a fiatal, beteg asszony akkor is ott ül a karosszékben, nézi a hulló virágokat s nem jut eszébe az — elmúlás. Mert szép az élet, mert ragyogó az élet, még a betegnek is az! Éjszakánként hallom a beteg fiatal asszony fuldokló köhögését s látom azt a három szép gyermeket, akik anyátlanul maradnak. Az édes anya már régóta nem ül a karos- székben, kifáradt testének nyugvó helyet adott, A képviselőtestület megbízta a polgármestert, hogy a város ezen határozatát hozza a miniszter tudomására s kérje meg az engedélyt a reáliskola tanárai számára az 5-ik osztályban való tanításra. A polgármester még az éjjel felment Budapestre a miniszterhez s már akármint nem akarja is az »egyhangú ellenzék« az ötödik osztály felállítását, bizony mégis szerfelett kívánatos lenne, ha a polgármester időt és fáradságot nem kiméivé, azon lenne, hogy a miniszter elhatározását s az ügy végleges rendezését magával hozná. A vasalásgyár bajai. Nyílt levél a vasalásgyár igazgatóságához. Eger, augusztus 16. Ezen levelemet tulajdonképen csak Dr. Kállay Zoltán részvénytársulati elnök ur <5 méltóságához és Dr. Alföldi Dávid igazgató- sági tag urakhoz intézem, mint az igazgatóságnak azon tagjaihoz, kik valóban szivükön hordják a vállalat ügyét, kik működésűknél semmi személyes érdekre nem tekintenek és kikről bizton hiszem, hogy soraimat már a vállalat érdekében is, mérlegelésük tárgyává teszik. Az igazgatóság többi tagjairól nem beszélhetek, mert azoknál a gyár érdekei nagyon mellékes szerepet játszanak. Különösen akkor, midőn állások betöltésénél Luga László igazsssssssaiSBssisiiiiiiSiaiKSiBss5ss=as«aKKa' ha ugyan adhatott, — a gyengéd kezekkel megvetett ágy. A gyerekeket a téli hideg a szobában marasztja, s az anyjuk hálát ad a téli hidegnek, mely együtt tartja őt a gyerekeivel. Legalább látja őket, a szemei előtt vannak s tudja, hogy baj nem éri a három közül egyiket sem. Már csak nézi őket, a kezei gyengék, hogy ott babráljanak a fiuk selymes fején, s ha szól hozzájuk, a hangja köhögésbe full. S a három fiú ott játszik körötte, fel sem tűn nekik, hogy édes anyjuk folyton köhög, azt hiszik, igy kell ennek lennie. S a fiatal beteg asszony mindjobban sorvad, mindjobban hervad — a sir felé. Egyszer majd csak közelében érzi a halál szárnyának hideg legyintését s mosolygó arczu, üde gyermekeire tekintve, még kér, még könyörög majd: ne még, ne! De a haíál megsokalva annak a fiatal beteg asszonynak tenger szenvedését, kérlelhetlen marad. Fagyos ujjaival lezárja majd azt a szelíd tekintetű két szemet, s engedi, hogy a haldokló utolsó sóhaja a három szép gyermek felé szálljon. Aztán egy ifjú élet bevég- zödik, aztán csendes lesz minden. S & három szép gyerek felkuszik az édes apjuk térdére s mivel szokatlan nekik az a nagy csend, — kérdezik: — Édesapánk, mi baja az édesanyánknak, hogy — már nem köhög ? Tóth Deaő.
