Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-08-17 / 60. szám

2

gatósági tag kommandója alatt Krisztusnak a felebaráti szeretetről szóló tanait igyekeznek érvényesíteni. — így tehát az igazgatóság alatt ezen levelemben mindig a fönt említett két igazgatósági tag ur értendő, kikről a mai állapotok javulását is várom. Tehát, tisztelt Igazgatóság! Súlyos bajok dúlnak a vállalat belsejében és ama jövendölésem, melyet elmozdittatásomkor az igazgatóságnak néhány szóval figyelmébe ajánlottam, ma a legsúlyosabban bekövetkezett. — Ne szépitgessük a dolgot, ma a gyár egy oly válság küszöbén áll. melyből a kibontakozás csak vasakarattal és vas erélylyel lehetséges.

A válság röviden abból áll, hogy a gyár nem képes gyártmányait eladni és ma erősen redukált munkás létszámmal dolgozva, rengeteg kezelési költség mellett oly veszteségnek néz elébe, melyet kiheverni alig, de alig lesz lehetséges.

Midőn Domitrovics Károly ur, nyugalmazott vaskereskedő segéd, a mostani igazgató, elmozdittatásom után, az igazgatói állásra 3000 írt fizetéssel csupa emberszere- tetből vállalkozott, az egész igazgatóság megkönnyebbülten lélegzett fel, habár, és erről meg vagyok győződve, a fentirt igazgatósági tag, bizonyos aggodalommal nézett a minden kvalifikáczió nélküli igazgató installácziójához. — Az ő személyével bővebben foglalkozni nem akarok, foglalkozzanak majd vele közgyűlésen a részvényesek, de az installácziónál az volt a fődolog, hogy a sógor 3000 fitos állást kapott, a gyár érdeke pedig mellékes.

Minden uj gyárnak a következő létfeltételei vannak: Kérésért czikkeket gyártson, azoknak szép és olcsó elkészítésére, magának egy állandó, ügyes, szakértő munkástörzset neveljen és egy megbízható, állandó vevőkört teremtsen. — Ezen két utóbbi tényező az, melynek megszerzése minden iparvállalatnak tömérdek pénzébe kerül, de azok megszerezve, biztosítják a gyár további sikeres működését. — Ebből következik az, hogy az iparvállalatok majdnem kivétel nélkül, az első éveket veszteséggel zárják, de azért minden szakember tudja, hogy ezen veszteség csak látszólagos és inkább befektetésnek tekinthető.

Büszkén elmondhatom, hogy működésem ideje alatt mindkettőt megszereztem. —

A század bolondja.

Irta: Zshokke Henrik.

Az „E g r i U j s á. g“ számára fordította :

Dienes József. 16— Másnap reggel a n&piparancs alkalmával a tábornok egész váratlanul egy, az udvartól adományozott rendjelet nyújtott át nekem. Utójátéka volt ez még régi összeköttetéseimnek Mooser bárónővel és a bárónő nagybátyjának, a hadügyminiszternek miive. Én, az érdemről való fogalmaimhoz hiven e kis darabka szalagot nem fogadtam el, mert ha lett volna is valami érdemem a haza iránt, szégyenlettem volna ezért annak elismerését fitogtatólag állandóan a mellemen hordani. Ez a vonakodásom azonban a trón hallatlan megsértésének minősíttetett tiszt társaim által s ezen nyilatkozatomat: erényt és kötelességet nem lehet megjutalmazni, csak elismerni, de a becsületes ember elismerés nélkül is megteszi kötelességét és nem engedi magát kényszerittetni másoktól arra, hogy kötelességei teljesítésével dicsekedjék; — durva jakolbinismusnak és esztelenségnek nevezték. A tábornok dühös lett és miután a tisztek megkárositottnak vélt becsületükért is kikeltek, rögtön elfogattam s bezárattam és néhány hét múlva megkaptam elbocsáttatásomat.

— Ezen természetesen nem nagyon bánkódtam. Legalább polgáriasán, tetszésem szerint ruházkodhattam; nem épen az uralkodó divat szerint, hanem szerényen, kényelmesen s a

Óriási erőfeszítéssel és kitartással neveltem magamnak egy erőteljes munkástörzset, mely ma már nincs meg, szereztem egy állandó vevőkört óriási erőfeszítéssel, mely ma már szintén nincs meg.

Hogy milyen munka az, egy szakértő munkástörzset felnevelni, azt Lunás művezető el fogja mondhatni az érdeklődőknek, ki a kezdet minden nehézségein velem együtt keresztül ment és hogy milyen munka az magának vevőket teremteni, azt minden makiári hóstyai szatócs is tudja és tudja azt is, milyen erőfeszítésbe kerül a másutt már évek óta vásárló vevőt magához édesgetni.

Különösen ezen gyárnál ismerni kell a magvar vaskereskedői kar konservatismusát, a melyet nekem, igaz, nagy áldozatok árán, sikerült leküzdenem és a 93. év végén örömmel láttam, hogy a magyar vaskereskedők legjobbjai a gvár vevői közé tartoznak. Meg volt a vevőkör, megvolt a munkástörzs és a további siker elmaradhatlan volt. — Do- mitrovics ur ezt mind halomba döntötte. — Elkezdett diktálni nagy hangon a vevőknek, apró kívánságaikat mereven elutasította és a vevők lassanként elmaradoztak. -— Hogy ez szóról-szóra igy állt, elég, ha felemlítem azt, hogy múlt évben, mint közkereseti társaság 23.000 frt befektetett csekély tőkénkkel vagyont vagy legalább is olyan forgalmat értünk el, mint ma a részvénytársaság 150.000 frt befektetett készpénztőkéjével. -- A részvénytársaságnak 80.000 frt adósságáról nem is beszélek, mert azt nem tartom egészségtelen jelenségnek.

Egészségtelen, aggasztó jelensíg azonban a túltömött raktár, mely a pénzt naponta emészti, rengeteg módon emészti. Az igazgatóság nem számolt a mai kereskedelmi élet bevett és csalhatatlan elveivel. Ma a jelszó, kis haszonmellett, nagy forgalmat elérni nem pedig megfordítva. — A gyár körülbelül 40.000 frt. régivel dolgozik és nagy külömbség az, hogy ezen 4).000 frt. 100 ezer vagy 250 ezer frt. forgalom között oszlik-e meg, mert a gyár ma minimum 250 ezer frt. forgalomra van berendezve. —

És itt rejlik az igazgatóság nagy csalódása. — Nem akkor árulnak veszteségre, ha sokat adnak el kevés haszonra, hanem

akkor van veszteség, ha keveset adnak el valamivel nagyobb haszonra. —

A részvénytársaság megalakulásakor felvettem programjába a bevéső pántok és préselt tüzelő ajtócskák gyártását. — Mindkettő nagy fogyasztási czikk és azt minden kereskedő tudja, hogy consumczikkeknél a minimális haszonnal kell beérni. — Úgy tudom, hogy ezen czikkek egyikét sem gyártják, jóllehet a hozzávaló összes gépek beszereztettek. — A helyett, hogy a munkásokat tömegesen elbocsájtják, vegyenek fel inkább még embereket, dolgoztassanak teljes erővel, töltsék meg a gyárnak minden zúgát munkásokkal és adják el amit készítenek. —

A munkavezető, ki ma egyedüli szakember a gyárban, kénytelen az üzemet ösz- szevonni, csökkenteni, mert látja, hogy az árut nem képesek eladni. — És itt van a szomorú jelenség. — A létezés minden kritériumával ellátott gyár, napról napra veszíti a talajt lábai alól és rohan az örvénvbe: Önöket kérem fel, Méltóságos Uram és Alföldi igazgatósági tag úr, lépjenek határozottan a romlás útja elé, ismert erélvükkel, fáradthatlan ügybuzgalmukkal, ne engedjék ezen szép iparvállalatot Eger város egyedüli büszkeségét tönkre menni és ne engedjék a részvényeseket pénzük után siránkozni. —

Technikailag és kereskedelmileg egyaránt képzett igazgató kell oda, fiatal erő, nagy forgalmat kell csinálni, teljes erővel dolgoztatni, lehetőleg újczikkeket is belevonni a gyár keretébe, a munkásokai együtt tartani, a vevőket odaédesgetni, az igazgatóságban fenálló veszélyes klikk rendszert onnan kiküszöbölni és akkor minden jóra fordúl. — Lesz jövedelem, a gyár virágozni fog és az önök neveit dicsőség fogja koszo- ruzni. Mély tisztelettel,

Braun Armin,

a vasalásgyár alapítója.

Az „Egri hitelszövetkezet."

Eger, augusztus 16.

»A hazai szövetkezetek központi hitelintézete« igazgatóságának felhívása folytán Egerben — mint erről lapunk múlt számában kimentő tufogom kegyét.“ — Én ekkor kezénél fogva a tükör elé vezettem és oda mutatva hebegém: íme itt van; itt van az én menyasszonyom ! E szóra megrettent, arcza elhalványult, azután rám tekintettl azokkal a mély tüzü, nagy kék szeméivel, melyekben egy elhalt kérdés vala olvasható, hosszan, mélyen és magán kívül rogyott össze. Éu szörnyen megijedtem; a rémület megbénította minden tagomat és nem tudtam a szegény leány segélyére sietni. Végre is magához téri és az első tekintete is mosoly volt felém. Emlékezete csak ^lassanként tért vissza. Azt hitte, álmodott. Én alig mertem előtte a történteket szóba hozni. Csak nagy sokára, midőn már teljesen jólérezte magát, kérdem: Amália, mondd, miért ijedtél meg úgy a tükörtől? Miért nem lehetsz te az én menyasszonyom? Beszélj nyíltan, édes gyermekem. Ö elpirult és szemeit lesütve, sokáig hallgatott. — Szólj édes, vagy talán nem szabad engem szeretned ? kérdém remegő hangon. Ekkor Amália az égre emelvén tekintetét, hosszan fel- sohajtott: „Szabad-e; Oh Istenem, szabad-e ? Hát lehetek-e boldog nálad nélkül, élhetek-« nélküled? S ezzel kebelemre borult.

— Mig én a földi mennyország örömei közt éltem, addig az egész város magánkívül volt bámulatában; rokonaim úgy az apai, mint az anyai részről, kétségbe voltak esye, midőn Amáliával való közeli egybekelésemet tudtukra adám.

természetnek megtelelőleg, mint a hogy id, Flyelnbeii látsz mindnyájunkat. Az embereknek elállt a szeme, szája ámulatukban, annyival inkább, miután megtudták, hogy szegény épen nem vagyok, sőt az ország legvagyommbb embereinek egyike. Csak Amália tudta, miért teszem azt Én elébe táviam a mai világ áll ipotát és megismertettem vele elveimet. Ő maga is a természet gyermeke lévén, helyeselte véleményeimet és egészen ezek szerint élt. Természetes, hogy Amália Ítéletére nem lehettem büszke, mert hiszen az ő ítélete cs ik i magamé volt. Ö nem gondolt, nem érzett mást, mint a mit én; egész lénye az enyémbe vol olvadva Tiszeletteljes gyermeki szeretete tud;a nélkül lassan-lassan a legtisztább, a legszüziesebb szerelemmé változott. Igaz, hogy magam is fiatalnak találtam magamat egy kissé az apai szerepre.

— Midőn egyszer arról beszédem neki, hogy visszavonulni szándékozom jószágomra, aira kért, hogy vigyem el őt is magammal; ő boldog lasz, — mondá, — ha csak szolgálónak is felfogadom. És midőn akadozva kije öntettem, hogy nősülni szánékozom, lehajtott fö\ el összetevő kezét és mondá: „Aunál jobb, nőd nem fog találni soha nálamnál hivebb szolgálóra. De — felelém szomorú hangon lejndö nőm már most sem viseltetik irántad valami nagy előszeretettel. — „Mit vétettem neki, — kerdé hirtelen fölemelt fővel, ártatlansága tt ljes tudatában. Nem, ezt nem hihetem. -■ Vezess hozzá, vezess menyasszonyodhoz s én keresni