Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-07-31 / 55. szám
3 kirándulást rendez a Mátrába, melyre az Egyesület t. tagja't, azoknak családját és vendégei, tisztelettel meghívjuk. Program: A Máira-Egylot tagjai augusztus 11-én reggel 7 órakor kocsin indulnak Gyöngyösről, — Saáron, Domoszlón át, érk a nánai várhoz féltizkor. Ennek megtekintése után tovább a siroki vasúti őt házhoz. Itt bevárják az alföldi, budapesti, mis- kolezi tagtársakat, kik a Kaál-Kápolnáról 1109 induló vonattal ide 12. 19 érkeznek. Innen kocsin Sin.kra s a siroki var megtekintése után kocsin Párád-fürdő be, hová 2 l/2 órakor érkezünk Közös ebéd. Ebéd után a tiirdü s környékének esetleg az vrézbányáknak megtekintése. Augusztus 12-én (vasárnap) hajnalban kocsin megy a társaság a CNeviczéig (Sasvár Üveghuta) honnan a Rudolf-tauyán s Mogyoróson át gyalog rándul fel a Mátra 2-ik legmagasabb pontja a 965 m magas, majd minden irányban szabad, remek kilátást nyújtó Gály ára (2 */2 órai gyaloglás) Itt a Mátra-egylet által ez idén építő t Samassa menedékház felavatása. Villásreggeli után a Galyacsurgó. Csórhegy, Vargák kutján (esetleg Csórhegytisztás, Farkasuton) ál a Gyü- keresliez. majd a Hanák-kilátón át 3 V2 órai gyaloglás után megérkezés Mátra-Füredre (Ben1) hol találkozásunk h gyöngyösvidéki az nap kirándulókkal. Közös ebéd 3 órakor az új vendéglőben. A kirándulás egyes részein is részt lein t venn'1, ütí ez pontosan lejelentendő Mátra-Fiire- den a vendéglős a csak oda jövőknek már déltől kezdve szolgál rendes ebéddel s igy a késői közös ebédet Bevárni nem szükséges. Jelentkezni lehet augusztus 9. estig Adler Zsjgmond könyvkereskedésében vagy Szabó BHa r. biz elnöknél Gyöngyösön. Gyöngyös, 1894. julius 27 én Hanák Kolos, a M. E ügyvivő alelnöke, Szabó Béla, a rend biz. elnöke. — A nyitott sirok. A Káptalan és Pyrker-ut- czán végig, a gyalog járók mentén, már egy telje s hét (Ha sűrűn egymás mellett, mintegy másfélméter mélységű gödrök vannak ki ásva s tálonganak nyitott üregükkel az égfelé, a járó-kelők nem csekély ijedelmére. Hogy mirül jók ezek a gödrök, azt talán a villám-világítási bizottság tagjai megtudnák mondani, de hogy meddig tart inég ez a közveszélyes s igazán botrányos állapot, azt mi is megsúghatjuk az egri rendőrségnek — addig t. i. mig vágy féltuezat járókelő belé nem zuhan s a legjobb esetben a nyakát nem szegi a félelmes nyitott sírokban. — A végzetes gyermekjáték. Sokszor megadták már az árát a gondatlan szülök azon vétkes könnyelmüségöknek, hogy apró gyermekeik áltat könnyen hozzáférhető helyen tartogatják a gyufákat. E hó 25-én Gyöngyös-Püspökiben is megesett az a sűrűn ismétlődő eset, hogy két apró gyermek gyufát csent el a szobából s azzal kimentek az udvarra játszani, hol szalma volt s ez fellobant az égve eldobált gyufaszálaktól. A gyermekek atyját Herneezki Mihálynak hívják, ki akkor éppen az udvaron dobozott, mikor a szalma felgyuladt, de a roppant szárazságban nemcsak hogy eloltani nem tudta a hirtelen támadt tüzet, hanem az arról fel- csapkódó láng a szomszédos Tóth János házát is felgyújtotta s az is pár pillanat alatt ízzé-porrá égett. Herneezki kát a nem valami nagy, az elégett s alma értéke mindössze 5 frt, hanem annál nagyobb a Tóth Jánosé, a kinek a házán kívül egy mm. ku- koriczája és 150 kéve zsuppszalmája is odaégett. A tűz a nevezett napon délután 4 órakor ütött ki. — A papnyugtlij intézet bizottsági ülése, Az egri főegyházmegyei papnyugdij-és segélyalap központi bizottsága augusztus hó 2-án (csütörtökön) évnegyedes rendes ülést tart. — A ezéllövés nyertesei. Az egri polg. lövöldében e hó 29-én tartott ezéllövés alkalmával az első dijat Gr őszi József nyerte a legmélyebb hatossal; a második dijat Ringelhann Imre szintén hatossal. — Kutyavilág — Egerben. Talán Konstantinápolyban vagy Kairóban, Kelet e két nagy metropolisában sincsennek jobban dédelgetve a kutyák, mint minálunk — Egerben. Úgyszólván minden háznál lehet találni egyet ezekből a csaholó bestiákból, melyek csak ugv szabadon, szájkosár nélkül futkoshatnak az utczákon ott s akkor, mikor nekik tetszik és garázdálkodhatnak akadály nélkül. Nem régiben egy szegény 8 éves leányka esett áldozatul egy ilyen kóborló kutya harapásának, mely igaz hogy veszett volt, de ki biztosit bennünket arról, hogy a velünk szemben jövő kutya, ment ettől a szörnyű betegségtől? A város rendőrkapitánya akkor elrendelte ugyan a 40 napos zárlatot és szigorúan megparancsolta a kutyáknak szájkosárral való ellátását, de hát ez a réndelet is — mint annyi más! — csak Írott malaszt maradt. A kutyák szabadon jártak-keltek akkor is az utczákon — legnagyobb részük szájkosár nőikül — s igy járnak ma is, mikor már »jogosan« tehetik ezt, mert a »zárlat« reájuk nézve már fel van oldva s teljes szabadságot élvezhetnek. Hanem hát az a túlságos »kutva-szabadság« nagyon is falura illő állapot. Egy modern város aszfaltjára sehogy sem illenek azok a bozontos komondorok, melyek itt minálunk lépten-nyomon feltalálhatok az utczákon s ma-holnap a felgyűlő yillam-fény mellett fogják leharapdálni a járókelőket a gyalogjárókról, a mi gyönyörű közbiztonságunk nagyobb dicsőségére. Hogy nem a levegőbe beszélünk s hogy ez a szégyenletes állapot csakugyan napirenden van a mi utczáinkon, csak a következő két legutóbb történt esetet említjük fel: Koszt ler József drt csütörtökön egy kutya fényes nappal mart meg a maklári-uton, szombaton pedig Shhvarcz Sándor dr. gyakorló orvost ott is a klérus mint testület azon intoleran- cziája miatt, melylyel másoknak a magáétól eltérő nézeteit fogadta. E tekintetben azt tapasztaltam, hogy bármerre jártam és keltem a nagy világban, a pap mindig és mindenütt egy és ugyanaz, legven neve tisztelendő, tiszteletes, láma, imám, rabbi, bonz, konfu- cziusta vagy a gömbünkön levő még körülbelül 800 vallásnak és azon vallások igazságait és csalhatatlanságát hirdető közbenjárói az Isten és az ember között .... A vallási ügyeket érinteni senki sem akarja; ezen törvényjavaslat csak a tarthatatlan házassági állapotokat kívánja véglegesen elintézni*), az állam és az egyházak közötti viszonyt maradandóan rendezni".. . . Egy másik idézet :» A tapaszta.at alapján pedig merem mondani, hogy minél csekélyebb volt a kényszer a vallásos kötelességek teljesítésére, annál bensőbbek voltak a vallásos érzelmek és annál bensőbben és erőteljesebben fejlődött azon vallás ___ Az utolsó félszázad, de ki vált az utolsó 20 év történetéből konstatálom, hogy az állam kerüli a harezot s keresi a békés megoldást, hogy az egyház idézi elő a harezot minden téren, minden stádiumban és minden eszköz alkalmával az utolsó lehelletig........ « (Gf. Keglevicb István a f őrendiház f. é. máj. 8. ülésén). HÍREK. Eger, julius 23. — Kinevezés , A magy. kir. pénzügyiminiszter Kämmer Adám egri állami végrehajtót a pakotai kir. adóhivatalhoz ideiglenes minőségű adótisztté nevezte ki. — Halálozás. Krenkó József magy, kir. posta és táviró segédtiszt e hó 28-án reggel hosszas szenvedés után 44 éves korában meghalt. A boldogultak kit özvegye és 4 kiskorú árvája sirat, tegnap délután kisérték ki nagy részvét mellett a »Kisasszonyról« nevezett sirkertbe— Kirándulás a Mátrába. A Magyar Turista- Egyesület, gyöngyösi Mátra-egylet osztályának elnöksége részéről a kővetkező sorok Közzétételére kérettünk tel: A Ma yar Turista- Egyesület bárom osztálya : a budapesti, miskol- czi, (Borsodi Bükk egylet) és a gyöngyösi (Mátra egy\et)augusztns hó 11. és 12. napján együttes *) Analog módon így értelmezem : . . . „a főreáliskola csak a tarthatatlan közoktatási állapotokat kívánja véglegesen elintézni“ . . . A század bolondja. Irta: Zshokke Henrik. 11. Az „E g r i Újság“ számára fordította : Dienes József. — Eloeszélni elhatározásom eredményét? Miért ne ? De annak a szabadban kell megtörténnie, hol hallani a fák susogását, látni a kék eget és a sik tenger játszó hullámait. Mert a szobában, kedves Norbert, a négy fal között sok oly dolog látszik észszerűden, eszeveszett agyrémnek, a mi a szabad-természetben, hol a lélek a nagy, tiszta mindenséggel egygyé olvad s az igazság örökké maradandó, tökéletes sark igazság. Jer, menjünk ki a szabadba!... Olivier megfogta karomat s mig neje a gyermekekhez távozott, mi a kerten keresztül egy dombtetőre mentünk, hol egy szikla árnyas tövébe letelepedtünk. A táj igazán elragadó volt. Fölöttünk a fenyves erdő örökzöld sudár koionája lehelé be éltető ózonnal a hüs tengerparti levegőt alattunk pedig a beláthatatlan tenger csillogó hullámai játszadoztak a nap fényes sugaraival . . . V. Olivier regénye Hosszú szünet után Olivier beszélni kezdett. — A szerencse épp akkor kedvezett legjobban, midőn eszemre tértem. Atyám halála után, ki aránytalan költekezései miatt nehéz anyagi helyzetbe jutott, nem sok vagyont, örököltem. Azonban bizlos kilátásom volt an a, hogy nagybátyám halála után igen igen tekintélyes örökséghez jutok, mely kilátásom széles körben ismeretes volt. Ehhez járult még az is, hogy Mooser bárónővel, a királyi kamara elnökének leányával jegyben jártam, a ki rendkívül szép, nagyon gazdag s a mi fő, a hadügyminiszternek unoka húga lévén, a legjobb partlue-k egyike volt az országban. Ezen házassági tervet öreg nagybátyám és rokonaim gondolták ki; én, a világ rendje szerint, kénytelen voltam beleegyezni. Csak nagybátyám betegsége, ki fiának fogadoU, késleltető egybekelésünket. A legközelebbi előléptetésnél, alezredessé és kétséget sem szenved, hogy néhány év múlva tábornokká kellett volna lennem. — Így álbak az ügyek akkor. Azonban eszemre térvén, úgy találtam a dolgot, hogy én. mint szabadember, rokonaim által pénz, születés és protekezió szerzés miatt oly leányhoz kötettem, kiről azt sem tudtam, vájjon tulajdonságai- szokásai- s nézetei megegyeznek-e az enyéméivel ? A bárónő mindenesetre szép, müveit és jó teremtés volt, de egy hajszálnyival sem jobb, mint. más, hasonló nevelésben részesült nő. Természeténél fogva jószivü volt, de rendkívül hiú és büszke rokonságára, rangjára és szépségére. Hogy szeretett-e engem igazán, azt nem tudom, de hogy én sohasem éreztem iránta többet, mint a mennyit bármelyik más müveit és szép nő iránt érezek, azt joggal állíthatom. — Egyszer egy szép reggelen futár által levelet kaptam, melyben nagybátyám beteg ágyához hivattam. Rögtön a tábornokhoz siettem, kitől szabadságot kapván, jegyesemtől és szüleitől elbúcsúztam s útra keltem. Azonban minden siettségem mellett is elkéstem; mire megérkeztem, nagybátyám már meg volt halva és el is temették. Ekkor az öreg jószágigazgatótól átvettem a végrendeletet s az egész vagyont, mely nagybátyám után veám szállt; Kifizettem a cselédség hátralevő csekély járandóságát, az igazgatót pedig telkértem, hogy legyen segítségemre azon elhatározásom kivitelében, hogy engem szegénynek tartson a világ El akartam ugyanis kitelni mindenkivel, hogy nagybátyám hátrahagyott vagyonát óriási adósságok terhelik s igy én reám nem maradt egyéb a szegénységnél. Mikor a jó öreg ezt megígérte, én visszatértem az ezredhez, hol teli tüdőkkel kezdtem hirdetni vagyoni tönkre- jutásomat. S tudod-e, kedves Norbert, hogy miért játszottam ezt a komédiát? Azt, akartam megtudni, vájjon lesz-e bátorsága az én jegyesemnek érettem lemondani a világról, eldobni a fényt, a pompát, hogy hűen osztozzon sorsomban. Hogy a dolgot még hihetőbbé tegyem, minden nélkülözketőt eladtam, hogy minden uj és régi adósságomat kifizethessem. Bajtársaim kinevettek, kivált ha azt mondtam nekik, hogy ha szegény ember lettem is, legalább becsületes akarok maradni. Sőt maga a kamaraelnök és neje is, midőn megtudták a dolgot, lebeszélni igyekeztek ezen — szerintük „esztelen szándékról“ és kértek, hogy ne üssek zajt, mert sz-'gyónt hozok vele magamra s az ő házokra és nevetségessé teszem magamat és őket is a Világ előtt. (Folyt, köv.)