Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-05-01 / 29. szám
5 osétlen leánynak, hogy könnyű szerrel fogja megszabadítani szégyenétől, ha utasításait híven követi és az általa javasolt kuruzslószert beveszi. A boldog tálán hajlott az ördögi tanácsra és bevette a szert mely nemcsak szégyenétől, de fiatal életétől is megmentette — örökre. Tegnap, vasárnap reggel halt meg a szerencsétlen áldozat bárány-utczai lakásán s mikor kiterítve volt, a halottlátogató kö- zönsöggel együtt Gergely Pálné is megjelent a halottas háznál és zokogva borult sötét bűnének e szánandó áldozatára, mondván : — Rózám, Rózám, ugy-e mondtam, hogy csak keveset kell bevenni! . . . Ez az önkéntelen felkiáltás lett árulója. A bűnös kuruzslónőt vallafóra fogták, de nem tudtak tőle vallomást kicsikarni, mert a beszámithatlansá- gig leitta magát, mikorra a rendőrség kezére került. De hogy ő volt a szörny, hogy ő volt a két ifjú élet lelketlen gyi'kosa, bizonyítja az a körülmény, hogy kevéssel a rendőrséghez idézése előtt, lakásán, az ajtófélfára akasztotta magát, azonban idejekorán észrvették s levágták, hogy átadják az egri kir. törvényszéknek. — Aki az apját keresi . . . Egy szegény, szerencsétlen, elmeháborodottat tartóztatott le ma reggel a rendőrség a parochia előtt, a ki kevéssel előbb két arra sétáló közöshadseregbeli tisztet a következőleg szólított meg : — De szép babák maguk! Ugyan, nem tudják kérem alássan, hogy hol lakik az apám ? Nagyon szeretnék vele beszélni. A szerencsétlen már meglett, élemedett korú férfi s midőn a rendőrkapitánysághoz bekísérték és kérdéseket intéztek hozzá, a következőleg válaszolt : — Hogy hívják ? — Nem tudom, kérem alássan. — De mégis csak van neve? — Az András bácsi Jancsinak h vott, mikor bojtárnak megfogadott. — Járt-e iskolába ? — Igen. — Hát ott hogy szólították ? — Ifj. Szabó Jánosnak, kérem alássan. — Hová való? — Nem tudom, kérem alássan. — Hát honnan jött most ? — Mező-Tárkányról, kérem alássan. — És mit keres Egerben ? — Az apámat. — Hol lakik? — Nem tudom, kérem alássan. — Mikor látta utoljára az apját ? — Már régen, mikor a Sándor bátyámat meg akarta vernyikolni (verni). — És szeretne vele találkozni ? — Nagyon, kérem alássan, sok mondán valóm volna neki. A szegény embert add ig, mig Mezö-Tárkány- ból értesítés nem jön személyazonosságát illetőleg, a rendőrség fogva tartja. — Ellopott kugligolyók. Egyed Ferencz hevesi vendéglős »zöld hordó«-hoz czimzett vendéglő helyiségének kuglizójából 5 darab kugligolyót lopott el a napokban egy ismetetlen valaki, a ki hir szerint nem sokáig lesz »ismeretlen«, mert a rendőrség már a nyomában van. — Diákmajális. Huszonkét esztendeje múlt, mikor az egri diákság utoljára vonult ki a szabadba a fehér lobogóval, melyre nagy, vaskos betűkkel fel volt irva a jelszó: »vigadjunk!« s ma, midőn e sorokat írjuk, eszünkbe jut a múltak e kedves, e soha el nem feledhető emléke, mely a múlté már 8 azt hittük a jelené nem is lesz soha — valóságban. Annál örvendetesebben lepett meg tehát bennünket az a hir, hogy a főgimnázium néhány lelkes tanára kirándulást rendezett szombaton a közeli tárkányi tóhoz, melyen a főgimnázium mintegy 200 növendéke vett részt. A növendékek zászló alatt, dobszó mellett, indultak útnak szombaton reggel 7 órakor Greksa Kázmér, Chinorányi Ede, Miskovits Elek, Perger Ignácz, Rázgha Balduin, Richter Mátyás, Szalay Gábor, Török Konstantin és Veber Márton tanárok vezetése mellett. Kilencz óra tájban érkeztek a kies tárzányi tóhoz, a hol megpihentek. Innen az úgynevezett »Barátrétre« mentek, hol volt versenyfutás és ugrás kvantum szátisz. A vidám és kedélyes kirándulás résztvevői csak este 8 óra tájban érkóztek haza egy kellemesen eltöltött nap emlékeivel. Hej, ha ez a kirándulás minél többször ismétlődnék ! — Katonai czéilövé7. A jövö csütörtökön, május 10-én (.esetleg 11-én) reggel 6—11 óra között a nagy Tőviskes völgyön ismét czéllövészetet tart a helyben állomásozó 60. gyalogezred. Ez okból az ezredparancsnok megkereste megyénk alispánját hogy a jelzett napon a Tőviskes völgyben való közlekedés betiltása iránt intézkedjék. — Uj gyógyszertártulajdonos. A belügymi iszter a füzesabonyi gyógyszertár személyes üzleti jogát Komjáthy János eddigi tulajdonos és K ö- vesdi Ferencz oki. gyógyszerészek kölcsönös kérelmére utóbbira ruházta át. — Végzetes gondatlanság. Tisza- Igarhoz mintegy két kilométernyire eső és Széky Péter tulajdonát képező Erdő majorban f. hó 20 és 21 - dike közti éjjel egy magános csőszház és a hozzá épített csikóistálló leégett. Mint lapunkat értesítik, a tisza füredi járásbíróság előtt most kiderült, hogy ez a tüzeset végzetes gondatlanságból történt. Székely Pál szolgálatában álló Virág Lőrincz kerülő neje, Emődy Eszter, ki férjével együtt a csősz házban lakik, az említett napon vigyázatlanságból a kenyérsütésből fenmaradt tüzes pernyét a náddal keritett ól mellé dobta, melytől azután az éjfolyamán kerekedett szél következtében az ól tüzet fogott s a csősz lak is, a csikóistálló is a lángok martaléka lett. — Az egri főgymn. »Vitkovics-önképzőköre« ez évi zárógyülését vasárnap, e hó 29-én d. e. 9 órakor tartotta meg a következő programra szerint : Elnöki megnyitó beszéd, melyet Török Konstant, a kör elnöke tartott A kör pályázata eredményének kihirdetése, megelőzve a pálya mun- munkák bírálatának felolvasásától. A pályázatok eredménye a következő: A magyar irodalmi, tárgyú tételre beérkezett pályanyertes munka: »Vörösmarty »Eger« ez. époszának széptani méltatása« szerzője Patak Béla VIII. oszt. tanuló a kör adományából 10 korona; a német tárgyú tételek közül egy verses munka: Teli magán beszéde (Wilhelm Teli drámából) fordítója Marton János VIII. oszt. tan. a kör adományából 10 korona, — a prózai tárgyú: »A három egység a drámában« (Hegel: Die drei Einigkeiten in dem Drama) ez. értekezés fordítója F r i e d 1 Gyula VII. oszt. tanuló Richter Mátyás tanár adományából 20 korona; — a görög tárgyú, Homerosból vett, »Hektor és Andromache párbeszéde« ez. fordítás szerzője Marton János VIII. oszt. tanuló 10 korona, — a latin tárgyú, Horatius egyik epistolájának fordításáért Marton János VIII. oszt. tan. 10 korona; — a történelmi tétel nyertes, »Párhuzam a várnai ésmohácsi ü t k ö z e t k ö z ö 11« ez. munka szerzője B u c z k ó János VIII. oszt tan. M i s k o v i c h Elek tanár adományából 10 korona; a fizikai tétel nyertes, »A légkör viz- tüneményei« ez. munka szerzője Patak Béla VIII. oszt. tanuló a kör adományából 10 korona, s az évközben beérkezett legjobb, — »Az ősmagyarokról ez. munka szerzője Marton János, Patak Béla adományából 4 korona pályadijat nyertek. Majd a verrenyszavalás következett, melyen Hunyor Sándor VIII. oszt. tanuló Katona Bánk B á n-jából egy részlet elszavalásával nyerte el öt közül a legsikerültebb szavalatával a kör által dijul kitűzött 10 korona jutalmat, illetve pályadijat. Még a titkár és a pénztáros tették meg jelentésüket a kör évi működése és pénzügyi állapotairól, mire M i s k o v i c h Elek s a kör alel- nökének záró beszéde után a közgyűlés befejezést nyert. Tűz Verpeléten. Pro kai János és fia Pro kai István által közösen lakott ház Verpönten, f. hó 23 án éjjel 11 órakor kigyulladt és porrá égett. A tűz oka eddigelé még ismeretlen, de mint sejteni lehet, vagy a pénzso* várság és hirtelen megvagyonosodás nemtelen eszköze, vagy az apa és fia között felmerült differencziák következménye lehet. A ház biztosítva volt. Ottani levelezőnk ez alkalomból egy hosszú, jogos panaszokkal telt levelet intézett hozzánk, melynek sok, igen sok figyelemre és megszivlelésre méltó részlete van. Mi ebből a tanulságos levélből ezúttal csak a következőket adjuk, talán levonják belőle a kon- zekvencziákat azok, a kiket illet: A XX. század innenső mesgyéjét tapossa talpunk, mikor már Eger is villanynyal világit, dohánygyárat épit s a reáliskolának szükségességét nem érzi. ügy gondoljuk, hogy jó és helyén való lesz ez alkalommal arról a momentumról is szólani. mely nemcsak a föntebb jelzett kis tűzesetet, íanem Verpelét tüzeit általában • nevezetessé teszi, t. i. azon szomorú állapotról, mely nálunk a fecskendő hiányában nyilvánul Pár ezer frtot képviselnek Verpelét beszerzett s készen álló tűzoltó szerei, de tüzeset alkalmával nincs egyetlen egy ember sem az egész í ö z s é g b e n, k i az o k a t-ké zel n i tu dn á. vagy ki joggal nyúlhatna hozz á- u k. Mert nincs tűzoltóságunk. S midőn szarvunkat illetékesnek vélt fórumok előtt ez ügyben felemerültek, azon kijelentés szolgált válaszul, hogy megtörhetetlen közöny uralkodik a népben. De nem úgy uraim! Kiknek kezében a föld-népének oly megpántolt gyeplői vannak, mint az Önökében: azoknak nemcsak lelkiismereti, de hivatalos kötelességük is, hogy ha buzdító szóra nem, erőszakkal késztessék az elfogult népet annak megtanulására, hogy miként lehet és kell saját saját érdekeit megvédelmezni. Járásunk bíróinak főbírója! — legyen szives felemelni nehány czen- timéternyire munkás kezét s tegye meg lako- nikus rövidséggel parancsát Verpelétnek. Csak igy: Akarom, hogy ott tűzoltóság szerveztessékü — Ugy-e megteszi, ha szépen kérjük ? ? . . . — Idill a korcsma előtt. Tarna-Mérán történt e hó 22-én, sogy Kakukk Sándor, Kerekes Sándor, Kerekes János, Fehér János és Barlvai János odavaló emberek estefelé összevesztek a korcsmában s midőn már kifogytak kölcsönösen a szitkokból, szépen kivonultak a korcsma elé és ott az összecsődült falubeliek előtt alaposan eldöngették egymást. Súlyosabb sebesülés a megkékült hátak és vérző koponyákon kívül nem történt — A holtak társadalma. Hevesről Írja levelezőnk, hogy ott az utóbbi időben nagyon halnak az emberek s napról-napról szaporodik a hallottak társadalma künn a temetőben az élőké rovására. Ha a tavali és az idei halálozásokat összehasonlítjuk — Írja — óriási a differenczia. Mig a múlt év április havának végéig meghalt összesen 81, addig az idén 122 volt április végén a meghaltak száma. Még szomorúbbá teszi e számadatot az a körülmény, hogy a halálozás számaránya jóval felüllialadja a születések számarányát is, amennyiben 122 halálesettel szemben csak 80 a születési számarány. A legkülönösebb a dologban az, hogy nem — mint rendesen történni szokott — a kis gyermekek, hanem inkább az 50—60 év között levő felnőttek sorait ritkítja a halál kegyetlen kaszája. — Érdekes régiségek. Ha t van ban,
