Az Egri Dohánygyár krónikája
A kiválasztott vállalat
A szocialista tervgazdaságtól a„szimulált” piacgazdaságig, tudathasadásos állapotban tettük meg a lépéseket. Ilyen ellentmondásos lépés volt a VGMK-k létrehozása. Egri Dohánygyárban is rövid időn belül öt munkaközösség alakult. Ellentmondásossága abban állt, hogy a vállalat dolgo- zé)i a vállalat eszközeivel munkaidő után a vállalat részére külön szerződés alapján dolgoztak, több pénzért. A rendszer abszurditása nyilvánvaló volt, de a vállalat vezetése nem gördített akadályokat a VGMK-k működése elé, mondván, miért ne keressenek többet az emberek, ha a szabályok megengedik. Következő lépésként a kormány, abban a hiszemben, hogy előre menekül, létrehozta a vállalati tanács által irányított állami vállalatok rendszerét. Az Egri Dohánygyár az elsők között volt az átalakított vállalatok sorában. A kincstári, később tröszti, végül államigazgatási irányítás kötelékeitől szabadulást hozva 1985. márciusában létrejött a vállalati tanács 25 fővel, amelybe 13 főt a dolgozók választottak, 12 tagot lényegében az igazgató jelölt ki. A vállalati tanács választotta az igazgatót, állapította meg prémiumát, és ez fordítva is így történt, a dolgozók bérének megállapítása az igazgató hatáskörébe tartozott. A döntések békés egyetértésben születhettek ott, ahol jól mentek a dolgok, és az Egri Dohánygyárban jól mentek. A vezetés nem élt vissza a helyzettel, egészséges egyensúly maradt fenn a béremelésre és a beruházásra fordított összegek felhasználásában, lehetővé téve a műszaki fejlődést az anyagi érdekeltség fenntartása mellett. A piaci elosztás rendszere azonban nem változott. Az önállósodott dohánygyárak nem adták fel a DOHÉSZK-on keresztül megvalósuló egyesített monopolhelyzetüket, verseny helyett maradt az együttműA vállalati Tanács Hamburgban. Balról a második dr. Szalőczi György, a VT első elnöke, válla mögött Bárány Tibor r t—n—r 1111 w ii i tt 1973-tól 15 nyáron át a legnehezebb fizikai munka a dohányválogatás volt a szivarüzem asszonyai számára. Várhelyiné, Rózsika 1974-ben a „hevesi” bálák között