Az Egri Dohánygyár krónikája

A cigarettagyár

bővítése közvetlen állami beruházásból valósult meg. 1953-ig érkezett még két szimpla bábkészítőgép, mellyel elindult a szivargyártás gépesítése, majd tovább folytatódott hat szivarfonógép beszerzésével. A dohányelőkészítési munka minőségét egy TS-VI-os dohányvágógép javította, és újabb három Rapid cigarettagyártó gép érkezett. Még az adminisztráció korszerűsítésére is futotta, író- és számológépek kerültek az irodákba. A gépesítés látványos termelékenység emelkedést hozott. Míg 1950-ben négyszáztizenöt fő állított elő 13 millió szivart és 593 millió cigarettát, addig 1953-ra a létszám 15,6 %- os emelkedése mellett a szivartermelés 300 %-kal, a cigarettatermelés több mint 200 %-kal nőtt.

A gépek szárnyakat adtak a statisztikának, a darabbérezés bevezetése és a Szta- hanov-mozgalom kombinációja soha nem látott magasságokba emelte a teljesítményt. 1952. január hónapban már 463 dolgozó közül csak egy volt olyan, aki száz

százalékon alul termelt - sajnos e fekete bárány nevét nem tudjuk,- de a hetvenegy munkamódszer átadó és a huszonkét sztahanovista hozzásegítette a gyengébbeket, hogy az átlagos szintre felemelkedjenek.

Februárban már nem volt száz százalékon alul termelő dolgozó. Egyes gépek nyújtott műszakban, illetve már két műszakban dolgoztak, és ahogy Bukolyi József akkori művezető visszaemlékezéséből megtudhatjuk, ettől az időszaktól kezdve a kulturális és sport tevékenységnek egy időre bealkonyult, a gyári kosárlabdapálya

„ Itt fogunk dolgozni ”