Az Egri Dohánygyár krónikája

A cigarettagyár

ség, hogy a szovjet katonai alakulatok nagyobb mennyiségű dohányt szállítsanak. A nyersanyag kézi feldolgozása megin­dult, „Vpirjod” (Előre) nevet viselő cigaretta készült a szovjet hadseregnek. Mintegy száz dolgozó termelt, a munkabér na­ponta egy kilogramm kenyér volt, nem csoda hát, hogy a ki­váltságosok büszkén viselték az utcán a cirill betűs karszala­got: „Rabotnyik Tabacsnoj Fabriki”. Villamosenergia híján kéz­zel vágták a dohányt, mint ötven évvel azelőtt, mígnem az ezer­mester Gyimesi Jánosnak szemet szúrt két, az utcán árvál­kodó gőzmeghajtású úthenger. A gépeket a gyárhoz vontatták, és azok energiáját hasznosítva áttétel segítségével hajtották meg a vágógépeket. 1945 nyarán új magyar cigaretta készült az egri gyárban, Béke nevű, s ennek az eseménynek mintegy visszhangjaként a szovjetek június 27-én a gyárat átadták a polgári termelésnek. A Dohányjövedéki Központ dr. Syposs Zoltán aligazgatót bízta meg az igazgatói teendők ellátásával 1945. augusztus 10-i hatállyal. A gyár aligazgatója dr. Vendrei Géza lett. A szovjet katonai egységekkel tovább folytatódott a cserekereskedelem, amit Syposs igazgató korabeli jegyzéke is mutat, eszerint: „1945 évben Kapitány Gorbunovtól az egri m. dohánygyár kapott 2.300,5 kg dohánynyersanyagot, amelyből Pislovszky hadnagy hozott 973,5 kg és Gorbunov 1.332 kg dohány nyersanyagot. Ebből a mennyiségből a dohánygyár feldolgozás után kiadott a 20. orosz tüzérezrednek 300.000 db cigarettát, és 300 kg vágott dohányt, a parancsnokságnak 595.000 db cigarettát, és 525 kg vágott dohányt.” 1946-ban megtartották az ötvenedik évforduló ünnepét. Az évforduló előzményeként 1894 májusa és 1897 szeptembere között szá­mos esemény kínálkozott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom