Az Egri Dohánygyár krónikája

A cigarettagyár

Igazi hangos ünneplés az 1895 novemberi bokréta­ünnepet kísérte, a ötvenéves évforduló leginkább ehhez az eseményhez kapcsolódha­tott volna. 1945-ben azonban a gyárnak legkisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy az évfordulóra emlékezzenek, az az év nem a sikerek, ha­nem a veszteségek számba­vételével telt. A születés, egy­ben az újjászületés megün­neplésére 1946 novemberé­ben került sor, s az évforduló ahhoz kapcsolódott, hogy ez idő tájt 1896-ban az épületek már teljes terjedelmükben épültek, s a tanoncképzés a gyári területen megindult. Az ünnepség- sorozattal kezdődött az újjáépítés extázisa. A dolgozókból kis­együttes alakult, nagy siker övezte a Lili bárónő gyári be­mutatóját. Énekkart szerveztek, hétszáz kötetesre bővült a könyvtár, újból megnyílt a bölcsőde, az óvóhelyből a dolgo­zók gyermek- és felnőtt fürdőmedencét alakítottak ki, teke- és kosárlabda pálya létesült önkéntes társadalmi munkában és Csegezi Mihályné az üzem élmunkása 121.600 szivart állított elő 850 munkaóra alatt, nem csekély 10.490 darabbal tel­jesítve túl a normát. Ahogy a nyersanyag ellátás biztosabbá vált, növekedni kezdett a létszám is. 1946 májusában háromszáznegyvenen dolgoztak, hatvanan voltak kényszer-szabadságon. Év végén Syposs igazgató úr engedélyt kapott a központtól harminc munkás felvételére, amelyet kétszáz jelentkezőből a nagy családos munkások közül válogattak ki. A forint beve­zetésével fix ára lett a cigarettának, a Munkás 8 fillérbe, a Magyar 10 fillérbe, a Béke és a Virginia 24 fillérbe került a boltokban. „Mi most tulajdonképpen épületünk 50 éves évfordulóját üljük, s a munka nagyobb arányú megindításáét...”( Syposs igazgató úr beszéde az évforduló ünnepén, 1946.november 10-én)

Next

/
Oldalképek
Tartalom