Képmás, 2004

1. szám

KOLLÉGÁK ÉRDEKES HOBBIKKAL MAKACS ES KIVÁNCSI LUDÁNYI ANITÁNAK CSAK A FEKETE-FEHÉR A FÉNYKÉP Az ec/ripénzügyön dokyozík cyy csendes (dny. Ha nem kérdeznénk rd, macjátóí tafdn soka nem kozná szóka, kocjy fényképez. És ka a képeit dicsérjük, szinte visszautasítja az elismerő szavakat. Pedíy fotózík, és ráadásuk jók női érzékenyséyyekésfiatakos kíváncsísáycjak. Ludányi Anitát arról faggattuk, hogyan kezdődött ez a szenvedély, és mi fogta meg a fényképezésben annyira, hogy jövedelme egy jó ré­szét fényképezőgépekre, optikák­ra, filmekre és fotópapírokra költi.- Mint mindenki, én is gyerekko­romban fogtam először a kezembe fényképezőgépet. Talán ötéves lehettem, amikor kezembe került szüleim rossz kamerája, amit ked­vemre szétszedhettem, összerak­hattam. Hogy fényképezni is lehet egy ilyennel, akkor talán még eszembe sem jutott. Szinte muszáj­ból kezdtem el fényképezni jóval később, főiskolás koromban, ami­kor a földrajz szakon képekkel kellett dokumentálnunk a terep- gyakorlatainkat. Egy olcsó kis kompakt gépet használtam, ami­vel hol sikerültek a képek, hol nem, de többnyire inkább nem. A fényképezés ízére akkor éreztem rá először, amikor szüleim öreg Zenitjével kezdtem kattogtatni - azzal már egészen szép képeket lehetett csinálni, máig előveszem és használom időnként. A labortechnikával mikor ismerkedtél meg? Szintén a főiskolai évek alatt. Okta­tástechnikából a fotózást választot­tam, és a tanszék laborjában készí­tettem el az első nagyításaimat. Makacs vagyok és kíváncsi, sze­rettem volna megtanulni a fotó­készítés teljes folyamatát, és én magam végezni annak minden fázisát. A fotóidat látva ez sikerült. Miért ragaszkodsz ennyire a fekete-fehér képekhez? Az én szememben a fekete-fehér képek számítanak az igazi fotó­nak: a színek hiánya nemhogy rontana a kifejezés erején, ellen­kezőleg megnöveli azt. Ez az egyik oka annak, hogy fekete-fehér nyersanyagra dolgozom. A másik pedig hogy ez a technika teszi lehetővé, hogy a labormunkát is én végezzem. Az egri ifjúsági ház­ban hosszú ideje működik egy nagyon színvonalas fotószakkör, ahol én is sokat tanultam. A ház laborját használom manapság is. A szakkörhöz kötődnek az első kiállításaim: rendszeresen rendez­tünk csoportos tárlatokat, ahol a legjobbnak ítélt képeinket köz­szemlére tettük. Nagyon jó társa­ság jött össze Jakab László veze­tésével, máig összejárunk, és méltó kritikával illetjük egymás képeit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom