Képmás, 2004

4. szám

VÉGIGSÖPÖRT A SALES A VÁROSON régióközponttá fejlődött. A galam­boknak ekkortájt bőven jutott eleség ám később nehéz idők jöttek, a várat 1594-ben elfoglal­ták a törökök. Igaz, tartós beren­dezkedésre nem maradt idejük, mert négy év múlva a császári csapatok elkergették őket, és a kétezer éves kitérő után máris visszajutottunk a barokk felvirág­záshoz. Az újjáépített várost 1809- ben Napóleon is meglátogatta, bár senki sem hívta Győrbe. Egy rövid csatában nagyon elporolta a ma­gyar nemesi sereget, majd jót evett-ivott és aludt a városban, míg katonái rutinszerűen fosz­togattak. Ne is időzzünk sokat e groteszk korszakban, ugorjunk inkább egyetlen lendülettel a mai másodvirágzáshoz: a centrumot türelmes és alapos munkával mintaszerűen felújították, számos utcát sétálóövezetté nyilvánítot­tak, virágokat ültettek, és Győr egyszercsak Magyarország egyik legszebb városa lett, amelyet Európa-dijjal is jutalmaztak. A változásoknak a galambok is megörültek, mert ahol sétáló emberek vannak, ott lehullott morzsa, elgurult ki fii vég, lecsöp­pent fagylalt is mindig akad. Elég a népeket követni a Városházától a Baross utcán át a Mosoni-Duna partjára, onnan a Káptalan domb­ra, majd le a Széchenyi térre, és optimális esetben jól is lakhatnak. Sétáló emberek pedig mindig akadnak, hiszen Győrben kószál­ni érdekes: pár száz méteres kör­zeten belül teljesen eltérő hangula­tú helyekre bukkan az ember. Az élettel teli, elegáns sétálóöve­zetet, amelyben nemzetközi buükok és nívós éttermek sora­koznak, szerényebb vállalkozások, kopottasabb utcák karéja veszi körül: hámlik a vakolat a báb­színházról, a hatvanas évekből ottfelejtett cégér alatt szorgalmas borbély dolgozik, a kínai bolt elé kirakott nagyon olcsó cipők meg- gondolaüan vásárlásra csábítanak. A vasútállomás körül rossz aurá- jú, rosszul öltözött figurák őgyeleg­nek, világok közötü átjárókban fennakadt emberek, akik lekésték az Európa Expresszt, és valami csatlakozásra várnak, ami sosem jön el. A Duna-part ellenben végtelen nyugalmat áraszt ilyenkor, ősz és tél között: a víz szinte hangtalanul folyik, a kaszinóhajó zárva, a ladi­kok legtöbbje hasával az ég felé fordítva hever a parton. A nyáron nyüzsgő strand kihalt, a horgá­szok moccanatlan állnak, kapás egy szál se, de mint tudjuk, a horgászatban nem is az a lényeg hanem a csend. A csendet pedig jóformán csak az árral szemben VKttUW

Next

/
Oldalképek
Tartalom