Képmás, 2004
1. szám
KALANDTÚRA Viki egyszer csak azon kapta magát hogy egy újabb úr áll mellette: Zelei Feri, aki azt a feladatot kapta, hogy vezesse végig a gyárban a filter útját követve, és mutassa meg, hogyan raktározzák, illetve hogyan applikálják össze a cigaretta többi alkotóelemével a filtergyártónál is bonyolultabb gépek. Feri nagyon precíz és lelki- ismeretes ember, így aztán Viki betekinthetett minden munkafolyamatba, megismerhette a termékkódok jelentését, a nemdo- hány-anyagok fajtáit, a raktározási és szállítási előírásokat, és még annyi minden mást is, beleértve, hogy miként főznek az üzemi konyhán, mert a kiadós séta és egyúttal a műszak vége után ebéd következett. Az ebédlőben szemmel láthatóan többen is azon törték a fejüket, ki lehet ez a csinos új kolléganő, aki igazán levághatna a munkaköpenye aljából vagy harminc-negyven centimétert.. Ezzel az ebéddel a kalandtúra véget is ért: Viki szaladt átöltözni, mert értekezletre várták az egri pénzügyes kollégái, akik aznap a szokásos szakmai információkon túl néhány filtergyártási tudnivalót is hallhattak Viktóriától. KISEGÍTŐ BESEGÍTŐ 1 s- Kicsit meglepődtem, amikor felkértek, hogy vállaljak be egy műszakot a filtergyártáson, de egyúttal örültem is, hiszen úgy gondoltam, hogy nagyon érdekes lehet egy, az enyémtől teljesen különböző munkakört kipróbálni. Nem mondom, hogy nem futott át az agyamon előző este, hogy vajon mi vár rám, hiszen ilyen környezetben, ilyen bonyolult gépeken én még soha nem dolgoztam... De reggel a maradék kétségeim is eloszlottak, olyan kedvesen fogadtak az egriek. Ezúton is szeretném nekik megköszönni, hogy a gondomat viselték! Igazából akkor tudatosult bennem, hogy mi következik, amikor felvettem a munkaruhát, és egy másik Viki nézett vissza rám a tükörből. Kovács József figyelmeztetett, hogy a munkacipő kényelmetlen lehet, de szerencsére nem volt vele probléma, úgy állt, mintha a lábamra öntötték volna, és nem utolsó sorban ment a munkaruhámhoz. A cipő valójában sokkal kényelmesebb volt, mint egy magas sarkú női cipő, amit én gyakran hordok. A következő élményem, hogy annyi folyosón, lépcsőházon és termen vezettek át, hogy kissé elveszítettem a tájékozódó képességemet, és szerintem ki sem találtam volna egyedül.. Viszont mindenütt rend és tisztaság volt, első pillantásra látszott, hogy mennyire rendben tartják az üzemet. Az is érződött az emberek mozdulatain, hozzáállásán, hogy a kisujjukban vannak a szakmai fogások, a mesterség. Akkor egy kicsit újra elgondolkodtam, hogy mit keresek én itt, de már nem volt sok idő a töprengésre, mert megérkeztünk az én gépemhez, egy zúgó zöld
