Képmás, 2003

4. szám

M BEREK

NÉGY ÉVTIZED A DOHÁNYGYÁRBAN

Afegyvert év egy munkahelyen: ennyit mondhat mayáénak Romany Lajosné Erzsébet, akit a közehnidthan rendezett törzsgárda ünnepségen köszöntöttek aj ebes évforduló aíkaíamáhól.

Könnyű kiszámolni: 1963-ban kezdett dolgozni...

Nagyon fiatal voltam még tizennégy évesen léptem be az Egri Dohánygyárba. Én szívesen továbbtanultam volna az általános iskola után, fel is vettek gimnáziumba, de kellett a kenyérkereső a családba. A gépi szivargyártáson kezdtünk többen fiatal lányok, napi négy órát dolgoztunk. Takarítottunk, a gyártáshoz szükséges anyagokat szállítottuk a gépek mellé. De megfordultunk a gyár szinte minden részlegében, ahol éppen kisegítő munkaerőre volt szükség még az óvodában is. Később gépkezelő lettem, a szivargyártáson, a fonógépen dolgoztam egészen 1970-ig Anikó lányom megszületéséig. Akkoriban még a szivargyártás nagy osztály volt, mi készítettük a Csongor, a Jáva, a Pilvax, az Extra, a Dózsa és az Eger szivarokat. Ma ezekről vannak elnevezve a dohánygyári tárgyalók.

A gyes idején elkezdtem a középiskolai tanulmányaimat a Gárdonyi gimnázium esti tagozatán, korábban pedig amikor még dolgoztam, dohányfeldolgozói tanfolyamon is részt vettem. De

amikor visszajöttem, mégsem a gépek mellett, hanem irodában folytattam a munkát. A szivargyártáson dolgozók bérszámfejtését végeztem.

Nem irigyelték a volt kolléganői?

Nem, nem, Akkoriban az irodai munka elég rosszul volt fizetve, én például úgy 1500-1600 forintot kerestem havonta. A gépek mellett magasabbak voltak a fizetések. A második lányom, Katalin születése után újabb munkakörbe kerültem: a munkaügyi osztályon dolgoztam tovább. Sok új dolgot kellett megtanulnom, de nagyon kedves kollégák közé kerültem, akik mindenben segítettek. Mindenkinek tudnia kellett ugyanis mindegyik feladatot, hogy betegség szabadságolás esetén zökkenőmentes lehessen az osztály működése. Könyveltem a prémiumokat és a jutalmakat, a kilépő dolgozók ügyeit intéztem, vezettem a szabadságnyilvántartást és így tovább. Tizenkét évet dolgoztam a munkaügyön, egészen az 1993-as átszervezésig amikor is felajánlották, hogy vállaljam el az üzemi szolgáltatási koordinátor munkakört. Elég sokat vívódtam,