Képmás, 2001
3. szám
STiflTA REGI VEZETŐINK UJ POZÍCIÓKBAN Az egri dohánygyárban számos vezető került új pozícióba július elsején. A Philip Morris vállalatainál megszokott az oldalirányú karriermozgások gyakorlata, ám az egri dohánygyárban ez volt az első látványosabb „helycsere".- Sajót tapasztalataimmal is meg tudom erősíteni azt az egyébként közismert tényt, hogy az új környezet, az új feladatok jelentős ösztönzést adnak az embernek. Az én helyzetem is könnyebb lett volna, ha gyárigazgatói kinevezésem előtt több területen szerzek vezetési tapasztalatokat - mondja Vecsernyés Csaba gyárigazgató. - Az oldalirányú vezetőcserék az egyénnek és a szervezetnek is hasznosak. Az egyénnek azért, mert egy új területen szerez mélyreható ismereteket, és ezzel értékesebb, sokoldalúbb szakember lesz, felkészültebb arra, hogy egy következő, magasabb karrierlépcsőre lépjen. Új kihívásokkal szembesül, amik elősegítik, hogy ne megszokásból cselekedjen. A szervezet szempontjából pedig előnyös többek között, hogy az új vezető friss szemmel nézi a munkáját, a vállalatot, a folyamatokat, mások az erősségei, és ezekkel segíti a többieket a továbbfejlődésben. Ugyanakkor azzal, hogy egy vezetőnek több területről van átfogó szakmai tudása és sok személyes kapcsolata, erősödik az osztályok közötti együttműködés. A változás óta eltelt közel három hónap számomra azt igazolja, hogy érettek vagyunk az ilyen típusú, oldalirányú karriermozgásokra. Remélem, eljön az idő, hogy az emberek természetesnek veszik a hasonló lépéseket, hiszen nem csak a fizikai dolgozóktól várunk el rugalmasságot, többirányú szakértelmet, hanem a vezetőktől is. Sebéné Studer Judit az előkészítési osztály éléről került át a raktározási vezetői munkakörbe.- Benne volt a levegőben, hogy ilyesféle váltás készül, mégis meglepődtem, amikor közölték velem. Huszonnégy éve dolgozom a dohánygyárban, ebből tizenkilenc évet folyamatosan az előkészítésen töltöttem. Nagyon szerettem a munkámat és az ott dolgozó munkatársakat is, így nem tagadom, hogy számomra bizony nehéz volt a váltós. A mostani munkakörömben viszont sokat segít, hogy jól ismerem a termelést, tudom, mit miért kérnek tőlünk. A raktározási terület sok részletét kell még behatóan megismernem, erre az eltelt időszak természetesen Sebéné Studer Judit nem volt elegendő. Remélem, egy év múlva elmondhatom, hogy nincs már számomra ismeretlen részterület és a „dohányosokat" is ismerni fogom ugyanúgy, mint az NTtó-raktár dolgozóit és munkájukat. Az eddig eltelt időben ugyanis szinte csak a Berván dolgoztam. Nagyon sok segítséget kapok az új kollégáimtól, akik mindannyian otthon vannak a saját szakterületükön. Ez pedig nagyon fontos most, amikor a termelés napi kiszolgálásán túl nagyszabású projekteket is végre kell hajtanunk: a készáru-raktár elköltözik a főváros közelébe, a dohányraktárak jó részét pedig a bervai bázison vonjuk össze. Vintze István a feldolgozási osztály éléről lépett át az előkészítés vezetői posztjára.- Tizenhat évig dolgoztam a minőségbiztosításon. Ezalatt felépült ott egy jó szervezet. A feldolgozáson töltött hat évben lényegében ugyanez volt a feladatom. Az előkészítésen viszont a szervezet adott, látványos átalakításokra nincs szükség, az apró finomításokra kell helyezni a hangsúlyt. A váltás előszelét én is megéreztem, de hogy pont az előkészítésre kerültem, az meglepett. A terület számomra nem teljesen idegen, hiszen a „QA-s időmben" minőségbiztosítási oldalról hozzám tartozott, másrészt pedig gyakorlatilag napi kapcsolatban álltunk, hiszen az előkészítés és a feldolgozás munkája szorosan összefonódik. Az eltelt idő arra volt elég, hogy megismerjem a közvetlen kollégáimat, hogy azonosuljak a területtel, és hogy felfedezzek olyan részleteket, amelyeken lehet még finomítani. Nagyon jó szakembergárda dolgozik az előkészítésen, értelmesek, ügyesek és szorgalmasak. Ugyankkor nekem úgy tűnik, hogy az önbecsülésük lehetne jobb is. Az osztály eredményei jók, a munkánk fontos a szervezet számára, tehát minden ok megvan arra, hogy érezzük: a vállalat eredményességéhez nagymértékben hozzájáruló, megbecsült csapat vagyunk. Erre fogok törekedni. Remélem, sikerülni is fog, hiszen úgy érzem, befogadtak, kíváncsiak a véleményemre, elfogadják, amit mondok. Jó rajtot vettünk együtt. Csépe László műszaki fejlesztési osztályvezetőként dolgozott, a váltás óta a feldolgozási osztályt irányítja.- Az ajánlat váratlanul ért, ennek ellenére örömmel fogadtam el, hiszen dohánygyári karrierem óta egyre jobban és jobban vonzódtam a gyár fő tevékenységének számító termeléshez. Természetesen tisztában voltam azzal, hogy ez a terület nagyon szerteágazó, és az addig megszerzett ismereteimtől eltérő, illetve azon felüli tudáshalmaz megszerzését igényli. Mindezt nagy kihívásnak tekintettem, különösképpen azért, mert ilyen nagy létszámú osztálynak még nem voltam vezetője. Az egyik legfontosabb célomul tűztem ezért ki, hogy mielőbb megismerjem az itt dolgozókat, és jó kapcsolatot építsek ki velük. Ehhez rengeteg idő kell, amit nem mindig egyszerű megteremteni, tekintettel arra, hogy az elmúlt két hónapban sok energiámat fölemésztette a termelési folyamatoknak, programoknak és az osztály operatív működésének tanulmányozása, megismerése. Úgy érzem, hogy a két hónap alatt sikerült jól Vincze István
