Képmás, 1999
3. szám
STAFÉTA GARAMSZEGI GABOR ES MIROSLAV SEDLAK Caramszegi Gábor- k Caramszegi Gábor név szinte teljesen összefonódott a Philip Morris magyarországi történetével. Hogyan lettél ilyen „központi alakja" a vállalatnak? -1991. november 1 -jén érkeztem a Philip Morrishoz a Vállalkozók Országos Szövetségéből. Rövid idő után kezdtem ismerkedni a gyárral, s 1992 januárjától intenzíven bekapcsolódtam a privatizáció utáni folyamatokba. Bár feladatom alapvetően a külső érdekképviselet és kapcsolattartás volt, nagyon érdekelt a szervezet fejlődése és az, hogy hogyan lehet egy sikerorientált, hatékonyan dolgozni tudó csapatot építeni, melynek tagjai jól is érzik magukat munkakörükben és munkahelyükön.- Valószínűleg sokakban felmerül a kérdés, hogy immáron egy kéznyújtásnyira az ügyvezetői igazgatói széktől, mi indított arra, hogy elhagyd a Philip Morris Magyarország Kft.-t?- Elmondhatom, nem volt könnyű döntés. Nagyon szeretek itt dolgozni, s nemcsak a vállalat kultúrája, hanem az itt dolgozó munkatársak is közel állnak hozzám. Meggyőződésem, hogy a gyár és az ott dolgozók előtt van perspektíva, s ez a csapat képes bármely kihívásnak megfelelni. Természetesen - és ez nagyon nagy eredmény - a Philip Morris a magyar- országi céget „felnőttként" kezeli, ami azt is jelenti, hogy nemcsak a hazai versenyben, hanem nemzetközi összehasonlításban is helyt kell állnunk. Ma is érvényesek jövőképünk mindazon elemei, amelyek ennek különböző vetületeit tartalmazzák. A MÓL óriási szakmai kihívást és lehetőséget jelent számomra. Igazán az én szakmámban ennél többet nem nagyon lehet elérni. Érzek magamban annyi energiát, hogy megálljom a helyem egy teljesen új környezetben, más, általam nem ismert iparágban és szervezetben. Igazán ez az, ami izgatott, s ami végül eldöntötte a kérdést.- Mi volt a legnagyobb kihívás az itt végzett munkád során?- Az év elején elmondtam az éves értekezleten, hogy a vállalat vezetésének esetenként nehéz döntéseket is vállalnia kell ahhoz, hogy versenyképesek maradjunk. Igaz ez az üzleti tevékenység valamennyi elemére. Talán az volt a legnagyobb kihívás, hogy egy gyorsan változó külső világ kérdéseire gyorsan, rugalmasan és úgy tudjunk válaszolni, hogy szem előtt tartsuk a vállalat és az ott dolgozók hosszú távú érdekeit, s ezeket a válaszokat külső partnereink, valamint vezetőink és munkatársaink a vállalat valamennyi területén és szintjén jól értsék.- Mire vagy a legbüszkébb az elért eredményeid közül?- Örülök annak, hogy sikerült hozzájárulnom olyan szabályozási környezet (reklám-, termék- és adójog- szabályok) létrejöttéhez, mely viszonylag kiszámíthatóvá teszi a vállalat működésének alapvető feltételeit. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy a sikerek mindig csapatmunka eredményei. Közvetlen munkatársaimnak, valamint a legkülönbözőbb területeken dolgozó kollégáimnak legalább akkora részük van benne, mint magamnak. Mégis, legbüszkébb talán arra vagyok, hogy elfogaVáratlanul ért minket a hír, hogy Garamszegi Gábor, a Philip Morris Magyarország Kft. ügyvezető igazgatóhelyettese és vállalati kapcsolatok igazgatója úgy döntött, 1999. augusztus 31-ével elhagyja a vállalatot, és a MÓL Rt.-nél vállal újabb kihívásokat jelentő pozíciót. Utódaként Miroslav Sedlak csatlakozik hozzánk, aki eddig a Philip Morris szlovákiai Tabak s.r.o. leányvállalatánál töltötte be a vállalati kapcsolatok igazgatója pozíciót. dott a közösség. Ennek sok-sok jelét tapasztalom az elmúlt hetekben, s szeretném is mindenkinek megköszönni.- Van-e esetleg valami, amit szerettél volna, de nem sikerült megvalósítanod?- Nagyon sok feladat maradt természetesen, amit nem tudok befejezni, de itt vannak azok, akik sikeresen továbbviszik őket. Ezért nyugodt vagyok.- Milyen tanácsokkal adod át a területed az utódodnak?- A legfontosabb tanácsom talán az lehet - de Miroslav ezt pontosan tudja -, hogy támaszkodjon a kollégák szakmai tudására és elkötelezettségére a vállalati kapcsolatok osztályán és a vállalat más területein. Meggyőződésem, hogy ez a siker kulcsa. Amit kívánok neki, az pedig ez: legyen nagyon sikeres, és élvezze azt, amit csinál. A komoly munka és az egészséges (ön) irónia, a jókedv nemcsak megférnek, de feltételezik is egymást. Végül szeretném megköszönni mindenkinek azt a sok szeretetet, megbecsülést, emberi és szakmai támogatást, amit kaptam. Mindig egy kicsit „egri dohánygyárinak" és „Philip Morris-osnak" fogom magam tekinteni, és soha sem fogom elfelejteni ezt a nyolc gyönyörű évet.
