Képmás, 1999
3. szám
STAFÉTA Miroslav Sedlak- Először is, honnan tudsz ilyen jól magyarul?- Édesanyám magyar, és otthon magyarul beszélünk.- Röviden elmesélnéd, milyen nagyobb lépéseket tettél a pályafutásod során, és mióta dolgozol a PM-nél?- 1978-ban végeztem a kassai Safarik Egyetem eperjesi bölcsészkarán angol-orosz szakon, majd ugyanitt dolgoztam 1983-ig mint asszisztens az orosz tanszéken. Ezután négy évig voltam a kassai Műszaki Egyetem nyelvi tanszékének tanára, majd három évig a pozsonyi Közgazdasági Egyetem kassai tagozatán a nyelvi tanszék tanára. 1991 -ben a csehszlovák külügyminisztériumban dolgoztam rövid ideig Prágában, majd közel másfél évig Csehszlovákia ENSZ-missziójának diplomatájaként New Yorkban. A Cseh és Szlovák Köztársaságok kettéválása után a Szlovák ENSZ-misszió diplomatájaként folytattam New York-i munkámat, egészen 1996 januárjáig. A szlovák külügyminisztérium nemzetközi szervezetek osztályának igazgatóhelyettese voltam, mielőtt 1997 januárjában a Tabak s.r.o-hoz kerültem Pozsonyba, vállalati kapcsolatok igazgatóként.- Sokakban felvetődött kérdés: egy külföldi hogyan tudja majd ellátni a vállalati kapcsolatok feladatait, amelyekhez elengedhetetlen a helyi viszonyok ismerete. Hogyan lehet ezt az akadályt leküzdeni?- Magyarországot eléggé jól ismerem, még egyetemi tanulmányaim idején idegenvezetőként dolgoztam, évente legalább tíz alkalommal jártam itt, és sokat dolgoztam magyarokkal odahaza is. Állandó figyelemmel kísértem a magyarországi fejleményeket. Nem én leszek az első, sem az utolsó idegen, aki egy másik országban ilyen posztot betölt. Mark Stevenson például annak idején ugyanezt a pozíciót töltötte be Prágában. Igaz, hogy egy idegennek bizonyos szempontból valamelyest nehezebb a helyzete, de egyúttal megvan az az előnye is, hogy más perspektívából, más optikával tud bizonyos dolgokat megfigyelni. Ez pedig inkább segít. A problémák nagyon hasonlóak ebben az iparágban, gyakran beszélgettünk róluk a különböző találkozókon. Végül, de nem utolsósorban, minden, amit csinálunk, csapatmunka eredménye, és én örülök, hogy ilyen kitűnő kollégákkal fogok együtt dolgozni. Szeretném továbbvinni azt, amit Gábor kiépített, és remélem, közösen meg tudjuk oldani az előttünk álló feladatokat.- Ugyanazt a munkakört fogod betölteni, amit eddig, csak most éppen másik országban. Milyen különbségekre számítasz?- A különbségek inkább „kozmetikai" jellegűek. A PM-munkakultúra itt ugyanaz, mint Pozsonyban, a cég működése is hasonló, ez pedig nagy előny. Ami a két ország különbözőségeit illeti, talán meglepő lesz egyesek számára, de szerintem a szlovákok és a magyarok mentalitása sokkal közelebb van egymáshoz, mint a szlovákoké és a cseheké. Politikai szempontból a szlovákiai választások után a helyzet eléggé hasonló, azzal a különbséggel, hogy a magyarok nem veszítettek el négy évet.- A szlovák és magyar jogrendszert összehasonlítva mire számítasz: könnyebb vagy nehezebb lesz itt a dolgod?- Erre még talán korai lenne választ adni, egyelőre annyit mondhatok, hogy valamivel könnyebbnek tartom az itteni helyzetet, mivel Magyarországon már befejeződött a jogállam alapjainak letétele.- Van-e valamilyen stratégiád, amellyel belekezdesz az itteni munkába?- Van, de ezt először a kollégáimmal szeretném egyeztetni.- Mi lesz az első nagy feladat, amellyel meg kell birkóznod?- Az elsők között szerepel mindenképpen a jövedékiadó-emelés, az EU-val kapcsolatos derogóció és a növekedő ellenségesség az iparágunk ellen.- Mondanál néhány szót a családodról: hogyan reagáltak magyarországi kinevezésedre, mit szóltak a költözéshez?- Nős vagyok, a feleségemmel, Annával még az egyetemen ismerkedtünk meg. Két gyermekünk van, Natália kislányom 12, Miroslav fiam 8 és fél éves. A kinevezésem egy kicsit meglepetés volt, talán egy kicsit későbbre vártam volna. Amikor a PM-hez kerültem, tudtam, hogy nem fogok évekig egy helyen maradni, ezért is tetszik nekem ez a munka: dinamikus, nem engedi, hogy az ember belesüppedjen a mindennapos rutinba. A költözés számunkra nem probléma, mert 1991 óta ez lesz a nyolcadik. Ráadásul nem is olyan messzire, hiszen Pozsony csak két és fél órányi út kocsival.
