Egri Dohánygyári Híradó, 1997
8. szám
Az első lépcső terveit az ebédlőben tettük közszemlére Annak idején az üzemi tanács azzal a feltétellel egyezett bele a Balatonszabadiban lévő - egyébként meglehetőségen viharvert állapotú - üdülőnk eladásába, hogy a vételárat a szabadidős lehetőségek fejlesztésére fordítja a vállalat. Nos, az egyezségnek megfelelően elkészültek a tervek, és rövidesen megindulnak a munkálatok is Felsőtárkányban. Az ebédlőben kifüggesztett rajzokat bizonyára sokan megtekintették, ám nem árt, ha lapunk hasábjain is összefoglaljuk, milyen változások várhatók a lassan száz éve a Dohánygyár birtokában lévő, közel öthektáros ingatlanon. Információinkat természetesen első kézből, a projektért felelős mérnök kollégáktól szereztük, akiktől azt is megtudtuk, hogy annak idején ez a telek volt a Dohánygyár víznyerő területe. Három kutat fúrtak, amelyeknek vizét csővezeték szállította a gyárudvaron lévő víztoronyba. No igen, akkor is voltak már elismerésre méltó projektek... Később, pontosabban az ötvenes évektől a vállalati dolgozók gyermekei nyaraltak, pihentek ott, majd pedig családi üdülővé vált, és ebben a funkciójában fejlesztjük most tovább. A tervek három lépcsőt tartalmaznak, az első megvalósítása biztos, a másodiké valószínű, a harmadiké inkább csak az álmok világába tartozik egyelőre. Az első lépcsőről rögvest részletesebben írunk, a második lépcsőben két apartmanház épülne még a területen, a harmadik lépcsőben pedig egy olyan központ kerülne Felsőtárkányba, ami nemcsak a magyarországi vállalatokat, hanem az egész EEMA-régiót szolgálná: egy modern képzési és információs centrum. Mint mondani szokás, az ötlet nem rossz, de bizonnyal sok víz lefolyik még az Eger-patakon, mire valósággá válik. (Folytatás a 2. oldalon)
