Egri Dohánygyári Híradó, 1994

1994-02-01

Uj törvény a munkavédelemről Az 1990-es rendszerváltás óta az élet számos területét újrasza­bályozta már törvényhozó munká­jával az Országgyűlés, amely ta­valy új munkavédelmi törvényt is alkotott. Ez a törvény keretjelleg­gel állapítja meg a munkaadók, il­letve a munkavállalók feladatait, jogait és kötelességeit. Ezt a kere­tet a végrehajtási szabályok töltik majd meg konkrét tartalommal, megjelenésük az év első harmadá­ban várható. A legfőbb változás a korábbi­hoz képest, hogy az új törvény na­gyobb önállóságot biztosít a mun­káltatóknak, ám ezzel együtt meg­nő a felelősségük is a dolgozók testi épségének, életének védelmé­ben. A munkavállalók ugyanakkor több jogi eszközt vehetnek igénybe érdekeik érvényesítésére. Számos új elem található az 1994. január 1-jén életbe lépett új törvényben. Ilyen például, hogy elő­írja a foglalkozás-egészségügyi szolgálat biztosításának kötele­zettségét. Ugyancsak megjegyzés­re érdemes változás, hogy a mun­kába jövet-menet történt baleset nem számít munkabalesetnek. Mindaddig, amíg a törvény vállalati adaptálása teljes egészé­ben nem történik meg, a munka- védelem zavartalan működése ér­dekében a jelenlegi Munkavédelmi Szabályzat előírásait kell figye­lembe venni. Alkalmazásakor azonban már a törvény szellemé­ben és annak értelmében kell el­járni. A szeretet tizenhét zsákja Árvíz volt a Kárpátalján. A szo­katlan, téli időpontban érkező ára­dat felkészületlenül érte az Ukrajna nyugati végein élőket, és számos te­lepülést szó szerint elmosott. Szép számmal akadtak magyar ajkúak is azok között a gyerekek között, akik a katasztrófasújtotta területről ér­keztek a Magyar Vöröskereszt szer­vezésében a Zánkai Gyermekváros­ba. Mivel sokan közülük csomagok nélkül, egy szál ruhában jöttek, a Vöröskereszt országos gyűjtést indí­tott a felöltöztetésükre. Az akcióba a Dohánygyár vöröskeresztes alap­szervezete is bekapcsolódott. A fel­hívásuk visszhangra talált, és a megadott időpontban sok dolgozónk jelent meg kisebb—nagyobb csoma­gokkal az átvevőhelyeken. Szívesen írnánk névsort az adományozókról, megemlítve, kik voltak a legbőke­zűbbek, de nem tehetjük, mert nem készült ilyen lajstrom. Mint Nagy Ferencné Anitól megtudtuk, min­denki nevének elhallgatását kérte, mondván, nem az a fontos, hogy ki adja, hanem csak az, hogy adjon. Összesen tizenhét zsáknyi ruhane­mű gyűlt össze, ingeket, szabadidő- ruhákat, kabátokat, csizmákat, ci­pőket, alsóruházatot rejtenek a kék színű nejlonzsákok, amelyek a volt bölcsőde egyik üres helyiségében várnak indulásra. Közben ugyanis a kárpátaljai gyerekek a Vöröskereszt számára is váratlanul visszautaztak Ukrajná­ba, és a dohánygyári alapszervezet úgy döntött, hogy a gyűjtés eredeti céljának megfelelően mégiscsak ne­kik adják át az adományt. Ennek érdekében kapcsolatba léptek az ungvári Vöröskereszttel, amelynek vezetője személyes garan­ciát vállalt arra, hogy a ruhák eljut­nak a címzettekhez. Valószínűleg március 7-én indul útnak a szállít­mány, amelyet Záhonyban vesznek majd át a vámolás után az ungvári­ak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom