Dohánygyári Híradó, 1991

1991-11-01 / 4. szám

Dr. Dotnán László\ A 200-AK KLUBJÁBAN Az üzleti világban bevett szokás, hogy rangsorolják a vállalatokat, gazdálkodási mi­nőség és piaci teljesítmény szerint. Jóleső érzéssel és egyszersmind komoly felelős­ségtudattal tölthet el bennünket az a tény, hogy az Egri Dohánygyár a gazdálkodás mi­nőségét jellemző mutatók tekintetében a leg­jobbak között van ebben a hazában. A Figyelő ez év július 4-i számában tette közzé a több, mint 4000 hazai vállalat közül a legjobb 200-nak rangsorát a csúcsteljesít­mény szférájában. Ebben a rangsorban vál­lalatunk a 107. helyen áll. Már maga a „200- ak klubjának” tagsága rangot ad; ám a sor­ban ugyanannyian vannak mögöttünk, mint előttünk, s még örvendetesebb, hogy 1989. évhez képest — amikor a 139. helyen álltunk — 32 hellyel léptünk feljebb. Ez a rangsorolás sokkal keményebb krité­riumok szerint történik, mint a hajdani, proto­kolláris „Kiváló vállalat” pályázat. A jelenleg figyelembe vett tényezők a következők: — bruttó árbevétel; — nettó árbevétel; — az eredmény és az árbevétel hányadosa; — létszám; — összes export; — konvertibilis valutában megvalósuló ex­port; — rubelben megvalósuló export; — vagyon; — a vagyonhoz viszonyított eredmény. A107. hely a 4000 között (annyi, mint a má­sodik vagy harmadik hely egy százas me­zőnyben) mindenképpen a vállalatnál dolgo­zó emberek tevékenységének erkölcsi elis­merését jelenti, de nagyon is figyelemre mél­tó gyakorlati haszna van. Ez a vállalat jelen­tős értéknövekedésével jár, s amikor a válla­latra a leendő tulajdonosok alkusznak, igen kedvezővé teszi a Vagyonügynökség alku­pozícióját, ami az elérhető legmagasabb árat illeti. Ám nemcsak a Vagyonügynökség tárgya­lási pozícióit javítja, hanem a miénket is: le­hetővé teszi, hogy tárgyalópartnereinkkel kö­tött előzetes megállapodásaink szerződési kötelezettség jelleggel érvényesíthetők le­gyenek az átalakulás pillanatában és az azt követő időszakban. Bízom benne, hogy vállalatunk kedvező megítélése 1991. évi tevékenységünk alapján sem romlik, s ezzel együtt az átalakulással összefüggő helyzetünk sem változik meg számunkra előnytelenül. Ehhez, természetesen, mindnyájunk kö­zös erőfeszítésére, tevékenységünk minősé­gi színvonalának emelésére, fegyelmezett munkára van szükség. Mindnyájunk jól felfo­gott érdekére hivatkozva, ehhez kérem min­den dohánygyári munkatársam segítségét. A krakkóiaknak is feladva a lecke... Éppen, mielőtt a nyár elbúcsúzott volna, betoppantak a lengyel dohányipar képvise­lői. A krakkói gyárak küldöttei: Dr. Wladyslaw Pello, a Krakkói Dohányipar igazgatója. Mgr.-lng. Jacek Bogusz, műszaki igazgató- helyettes és Marek Kolowrocki, a Dolgozók Tanácsának elnöke. Krakkó dohánykombi­nátja több önálló gyárból áll, s ezek 4000 fős létszámmal évi 34 milliárd cigarettát állítanak elő. „Polak, wegier dwa bratanki...” — mondja a régi lengyel rigmus: „lengyel, magyar két egytestvér, a kardban is, a kupában is” (félre­értések elkerülése végett, az utóbbi kis betű­vel). Viszont immár „i do priwatizacji”—a pri­vatizációban is, mivel ugyanabban a cipőben járunk. Ezért, bár udvariasan megnézték a terme­lést is, nem titkolták, hogy mindenekelőtt a mi átalakulásunk érdekli őket, mert a leckét ne­kik is feladták és ilyet ők is életükben most csinálnak először. Ebből kifolyólag részünk­ről dr. Szalóczi Géza volt a megbeszélés fő­szereplője, mivel ebben a kérdéskörben a jo­gászok ismerik ki legjobban magukat. — Ajánlatot és szándék-nyilatkozatot kap­tunk egy külföldi cégtől — mondja Pello igaz­gató úr. — Bejelentették igényüket a többségi tulajdonra. Nem kérdezzük, melyik a külföldi fél; ha ők maguktól nem árulják el, nem illik kíváncsis­kodni. Azt viszont tudják, hogy mi a Philip Morrisnak mundtuk ki a boldogító igent, mert ezt már tavasszal gágogták Lengyelország fölött az észak felé húzó vadludak. Csak megjegyezzük: — Ez eddig szokásos, így szokott lenni. — Csak az a bökkenő — mondják a krak­kóiak, — hogy a privatizációs minisztérium álláspontja szerint jövedéki iparágban nem lehet külföldi többség. Őszinte véleményünk: aligha lesz olyan külföldi üzletfél, aki rész­vény-kisebbséggel betársulna, hiszen akkor számára nincs fantázia az egészben. — Csakhogy még a hányadon is vita van. Úgy látszik, a lengyel minisztériumnak még illúziói vannak az „egyenlő tárgyalási pozíciókat” illetőleg. Mi őszintén elmondjuk, hogyan barátkoztunk meg egy év alatt a rea­litásokkal. — Igen, de nálunk nagyon erős a szakszerve­zet, a Szolidaritás—szögezi le Kolowrocki úr. Szerintünk a főkérdés itt nem politikai, ha­nem technológiai és gazdasági: képes-e a lengyel állam a szükséges modernizációra? — Szeretnék a távolságot a dolgozói rész­vényekkel áthidalni — mondja Pello igazgató úr. — Önök mennyi dolgozói részvényt tartot­tak meg? — Nálunk nem részvénytársaság lesz, ha­nem kft. — feleli dr. Szalóczi Géza. — Ebben pedig nekünk nem kell dolgozói tulajdoni há­nyad, mert — például — egy komolyabb alap­tőke-emelés esetében ez a hányad nevetsé­ges arányúra zsugorodik. De még a részvény sem előnyös, akkor sem, ha politikailag na­gyon jól hangzik. A kisebbségi részvényes kénytelen a részvénytöbbséghez alkalmaz­kodni. S ha az úgy határoz, hogy öt évig nem lesz osztalék? Egy multinacionális vállalat számára ez nem probléma, de egy kisrész­vényes öt évig nem jut pénzecskéjéhez, „s mi néked semmiség, nékem egy világ”, mint a nagy magyar író, Madách Imre mondja. S bár egy ideig mi is lelkesedtünk a „tulajdonos munkavállaló” eszméjéért, rájöttünk, hogy nem előnyös összekeverni a munkavállalói és tulajdonosi érdekeket. A munkavállaló bérben érdekelt, a tulajdonos nyereségben. Belebotlunk a saját lábunkba. Mi úgy látjuk, jobb a tiszta képlet. Ezt tudtuk mondani a saját helyzetünkről a lengyel kollégáknak. Tanácsolni nem tudunk semmit: saját lehetőségeiket ők ismerik. DOHÁNYGYÁRI í R A D Ó Az Egri Dohánygyár vállalati közlönye A szerkesztőbizottság elnöke: Sándor András Munkatársak: Csiffáry Csilla, Fülöp András, Keresztessy Ferenc, Pók Pál, Ruby István Felelős kiadó: Dr. Domán László Készült az Egri Nyomdában Felelős vezető: Kopka László Szerkesztőség: 3300 Eger Somogyi Béla u. 4. Telefon: 11-411 Címlap: KORSZAKVÁLTÁS Hátsó borító: „Tizet egy ellen, hogy Keleten Eger lesz a Nyugat!...’’ 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom