Dohánygyári Híradó, 1991

1991-11-01 / 4. szám

Dr. Dotnán László\

A 200-AK KLUBJÁBAN

Az üzleti világban bevett szokás, hogy rangsorolják a vállalatokat, gazdálkodási minőség és piaci teljesítmény szerint. Jóleső érzéssel és egyszersmind komoly felelősségtudattal tölthet el bennünket az a tény, hogy az Egri Dohánygyár a gazdálkodás minőségét jellemző mutatók tekintetében a legjobbak között van ebben a hazában.

A Figyelő ez év július 4-i számában tette közzé a több, mint 4000 hazai vállalat közül a legjobb 200-nak rangsorát a csúcsteljesítmény szférájában. Ebben a rangsorban vállalatunk a 107. helyen áll. Már maga a „200- ak klubjának” tagsága rangot ad; ám a sorban ugyanannyian vannak mögöttünk, mint előttünk, s még örvendetesebb, hogy 1989. évhez képest — amikor a 139. helyen álltunk — 32 hellyel léptünk feljebb.

Ez a rangsorolás sokkal keményebb kritériumok szerint történik, mint a hajdani, protokolláris „Kiváló vállalat” pályázat. A jelenleg figyelembe vett tényezők a következők:

— bruttó árbevétel;

— nettó árbevétel;

— az eredmény és az árbevétel hányadosa;

— létszám;

— összes export;

— konvertibilis valutában megvalósuló export;

— rubelben megvalósuló export;

— vagyon;

— a vagyonhoz viszonyított eredmény.

A107. hely a 4000 között (annyi, mint a második vagy harmadik hely egy százas mezőnyben) mindenképpen a vállalatnál dolgozó emberek tevékenységének erkölcsi elismerését jelenti, de nagyon is figyelemre méltó gyakorlati haszna van. Ez a vállalat jelentős értéknövekedésével jár, s amikor a vállalatra a leendő tulajdonosok alkusznak, igen kedvezővé teszi a Vagyonügynökség alkupozícióját, ami az elérhető legmagasabb árat illeti.

Ám nemcsak a Vagyonügynökség tárgyalási pozícióit javítja, hanem a miénket is: lehetővé teszi, hogy tárgyalópartnereinkkel kötött előzetes megállapodásaink szerződési kötelezettség jelleggel érvényesíthetők legyenek az átalakulás pillanatában és az azt követő időszakban.

Bízom benne, hogy vállalatunk kedvező megítélése 1991. évi tevékenységünk alapján sem romlik, s ezzel együtt az átalakulással összefüggő helyzetünk sem változik meg számunkra előnytelenül.

Ehhez, természetesen, mindnyájunk közös erőfeszítésére, tevékenységünk minőségi színvonalának emelésére, fegyelmezett munkára van szükség. Mindnyájunk jól felfogott érdekére hivatkozva, ehhez kérem minden dohánygyári munkatársam segítségét.

A krakkóiaknak is feladva a lecke...

Éppen, mielőtt a nyár elbúcsúzott volna, betoppantak a lengyel dohányipar képviselői. A krakkói gyárak küldöttei: Dr. Wladyslaw Pello, a Krakkói Dohányipar igazgatója. Mgr.-lng. Jacek Bogusz, műszaki igazgató- helyettes és Marek Kolowrocki, a Dolgozók Tanácsának elnöke. Krakkó dohánykombinátja több önálló gyárból áll, s ezek 4000 fős létszámmal évi 34 milliárd cigarettát állítanak elő. „Polak, wegier dwa bratanki...” — mondja a régi lengyel rigmus: „lengyel, magyar két egytestvér, a kardban is, a kupában is” (félreértések elkerülése végett, az utóbbi kis betűvel). Viszont immár „i do priwatizacji”—a privatizációban is, mivel ugyanabban a cipőben járunk.

Ezért, bár udvariasan megnézték a termelést is, nem titkolták, hogy mindenekelőtt a mi átalakulásunk érdekli őket, mert a leckét nekik is feladták és ilyet ők is életükben most csinálnak először. Ebből kifolyólag részünkről dr. Szalóczi Géza volt a megbeszélés főszereplője, mivel ebben a kérdéskörben a jogászok ismerik ki legjobban magukat.

— Ajánlatot és szándék-nyilatkozatot kaptunk egy külföldi cégtől — mondja Pello igazgató úr. — Bejelentették igényüket a többségi tulajdonra.

Nem kérdezzük, melyik a külföldi fél; ha ők

maguktól nem árulják el, nem illik kíváncsiskodni. Azt viszont tudják, hogy mi a Philip Morrisnak mundtuk ki a boldogító igent, mert ezt már tavasszal gágogták Lengyelország fölött az észak felé húzó vadludak. Csak megjegyezzük:

— Ez eddig szokásos, így szokott lenni.

— Csak az a bökkenő — mondják a krakkóiak, — hogy a privatizációs minisztérium álláspontja szerint jövedéki iparágban nem lehet külföldi többség. Őszinte véleményünk: aligha lesz olyan külföldi üzletfél, aki részvény-kisebbséggel betársulna, hiszen akkor számára nincs fantázia az egészben.

— Csakhogy még a hányadon is vita van. Úgy látszik, a lengyel minisztériumnak

még illúziói vannak az „egyenlő tárgyalási pozíciókat” illetőleg. Mi őszintén elmondjuk, hogyan barátkoztunk meg egy év alatt a realitásokkal.

— Igen, de nálunk nagyon erős a szakszervezet, a Szolidaritás—szögezi le Kolowrocki úr.

Szerintünk a főkérdés itt nem politikai, hanem technológiai és gazdasági: képes-e a lengyel állam a szükséges modernizációra?

— Szeretnék a távolságot a dolgozói részvényekkel áthidalni — mondja Pello igazgató úr. — Önök mennyi dolgozói részvényt tartottak meg?

— Nálunk nem részvénytársaság lesz, hanem kft. — feleli dr. Szalóczi Géza. — Ebben pedig nekünk nem kell dolgozói tulajdoni hányad, mert — például — egy komolyabb alaptőke-emelés esetében ez a hányad nevetséges arányúra zsugorodik. De még a részvény sem előnyös, akkor sem, ha politikailag nagyon jól hangzik. A kisebbségi részvényes kénytelen a részvénytöbbséghez alkalmazkodni. S ha az úgy határoz, hogy öt évig nem lesz osztalék? Egy multinacionális vállalat számára ez nem probléma, de egy kisrészvényes öt évig nem jut pénzecskéjéhez, „s mi néked semmiség, nékem egy világ”, mint a nagy magyar író, Madách Imre mondja. S bár egy ideig mi is lelkesedtünk a „tulajdonos munkavállaló” eszméjéért, rájöttünk, hogy nem előnyös összekeverni a munkavállalói és tulajdonosi érdekeket. A munkavállaló bérben érdekelt, a tulajdonos nyereségben. Belebotlunk a saját lábunkba. Mi úgy látjuk, jobb a tiszta képlet.

Ezt tudtuk mondani a saját helyzetünkről a lengyel kollégáknak. Tanácsolni nem tudunk semmit: saját lehetőségeiket ők ismerik.

DOHÁNYGYÁRI í R A D Ó Az Egri Dohánygyár vállalati közlönye

A szerkesztőbizottság elnöke: Sándor András Munkatársak: Csiffáry Csilla,

Fülöp András, Keresztessy Ferenc, Pók Pál, Ruby István Felelős kiadó: Dr. Domán László Készült az Egri Nyomdában Felelős vezető: Kopka László Szerkesztőség: 3300 Eger Somogyi Béla u. 4.

Telefon: 11-411 Címlap: KORSZAKVÁLTÁS Hátsó borító: „Tizet egy ellen, hogy Keleten Eger lesz a Nyugat!...’’

7