Dohánygyári Híradó, 1991

1991-11-01 / 4. szám

John Campbell, a Philip Morris Product Inc. elnöke: „AMI AZ EGRI GYÁRBAN LEGJOBBAN TETSZETT, - AZ EMBEREK” Aznap, augusztus 29-én, meglehetősen őszies volt az idő, még esőre is kilátás lehe­tett, az igazgató szabadságon, sőt, a műsza­ki-termelési igazgatóhelyettes is szabadság­ról kellett bejöjjön. „Mi lesz, ha esik?” „Philip Morris ernyőket tudok adni” — mondja Anikó a titkárságon. „Nem fogunk annyit tartózkod­ni az udvaron” — legyint Ruby. Mert, hogy szavunkat ne felejtsük, reggel fél kilencre volt jelezve a Philip Morris techno­lógiai delegációjának „háztűznézője” a gyárban. S nemcsak jelezve volt, hanem meg is tör­tént, mert íme fél kilenckor begördültek a X-es kocsik s kiszálltak belőle kilencen, igaz­gatók, a világban jártas-kőttes, nagy tapasz­talaté emberek, köztük olyanok is, akik nem először járnak itt. Hogy egyebet ne mond­junk, Renaudin úr is köztük volt, aki már szin­te egrinek érzi magát. Nos, mint a delegáció rangidőse, villanó szemüvegével mosolygósán nyújtotta üd­vözlésre kezét John Campbell úr, a Philip Morris Product egyesülés elnöke, Léon J. Dediot úr, a dohánytechnológiai csoport ve­zetője Richmondban, David Milby úr, aki meglepően fiatal, ahhoz képest, hogy a PM EEMA operatív tanácsának alelnöke, a fürge és mosolygós Dierter Maeder, a PM EEMA operatív igazgatója, aki — akárcsak David de Courcy-lreland, a kelet-európai operatív ve­zető — már többször járt a gyárban, Jean- Luc Debetaz az építész-tervezési osztály ve­zetője és ketten Neuchatelből: Lopezúr, a ro­konszenves portugál mérnök és Mike Lau- enstein, a neuchateli műszaki-fejlesztési fő­osztályvezető. Molnár Jenő gazdasági igazgatóhelyettes takarékoskodott a szavakkal, amikor ismer­tette a gyárat; tudta, a vendégek alig várják már, hogy saját szemükkel lássanak min­dent. A látogatást a gépészeten kezdték, s mindjárt feloldódott a hangulat, amikor a mű­helyekben köröskörül látták a „dekorációt”. „Ettől csak kedvet kapnak a munkához” — jegyezte meg Dediotúr kacsintva, annál is in­kább, mert sok lapot ismertek föl a Philip Mor­ris naptárakból. A félgyártmány-teremben és az előkészí­tésen bele-beleszagoltak a dohányba, a két neuchateli, Lauenstein úr és Lopez úr na­gyon otthonosan mozgott, akkor is, ha elő­ször jártak itt. Mire a látogatás véget ért és a vendégek ebédelni vonultak, már olyanok voltak, mint­ha maguk is egri dohánygyáriak lennének. — Nem a legmodernebb technika — mondta a nagy tapasztalaté Léon Dediot úr, — de ami van az kitűnően ki van használva, karbantartva, s kitűnő az emberek szelleme. Nyílt, kedves, barátságos mindenki, a légkör nagyon jó. S mennyire tetszett nekem az a ta­lálékonyság, amellyel saját maguk készítet­tek berendezéseket! — Eger sajátos és különleges helyet foglal el a kelet-európai dohányiparban — jegyezte meg David de Courcy-lreland úr, aki már is­mer bennünket. — Minden elismerésünk — mondta Campbell úr. — Észre lehet venni, amint kor­szerűsödik a technika, a géppark, de ami az egri gyárban legjobban tetszett, az az emberek! Ismét barátokat szereztünk. S barátokat szerezni — ez a siker záloga. „Ez nem mindennapi kávé, ez Jacobs kávé...” EGRIEKNEK TANULSÁGOS ESETTANULMÁNY: HOGYAN VETTE MEG A PM A JACOBS SUCHARD-T? Tavaly, 1990 augusztusában, mikor a lausannei Philip Morris-kocsi repített Ne- uchatelfelé, J. Lubomirski, a régi jó barát, egyszer csak megjegyezte: — Most vettük meg a Jacobs Su- chard-t. Európa egyik legnagyobb kávé- és csokoládékonszernjét... Mint kiderült, a Jacobs Suchard a Philip Morris nagy élel­miszeripari trösztjének, a Kraft General Foods International tagvállalata lett, s ez­zel a Philip Morris Európa harmadik leg­nagyobb élelmiszeripari forgalmazójává lépett elő. Most már ott tartunk, hogy ami­kor az európaiak egy csomag cigarettát vásárolnak, egy csésze kávét isznak vagy egy tábla csokoládét vesznek, mindinkább csak PM termékek között vá­logathatnak. A stratégia A Philip Morris terjeszkedő vállalat. Alapelve egyrészt a „kritikus tömeg” szintjének elérése (amelyen már önma­gától születik újra a hegemónia a piacon), másrészt a versenyképességet automa­tikusan fenntartó ideális üzletág-kombi­náció. Számára a legnagyobb fantázia most Európában van, mert a gazdasági 8 és politikai változások hosszú ideig kiak­názható piaci lehetőségeket fognak nyitni Keleten — a Nyugaton erős piaci pozíció­júak számára. A Jacobs Suchard dob­bantó a Philip Morris számára, mert a Ja- cobs-kávéval diadalmasan bevonul Né­metországba, Franciaországba, Ausztri­ába és Svájcba, miután már eddig is az övé volt a kávépiac (a KGFI-n keresztül) Nagy-Britanniában, Skandináviában és Spanyolországban. S mert Jacobs Su­chard az édességiparban Európában szilárdan tartja a harmadik helyet, íme az újabb lehetőség: Franciaországban ed­dig is a PM Hollywoodja volt a legnépsze­rűbb rágógumi, s most, ezen a Hollywo- od-hídon át a csokoládéval is bevonul, mint piacelső, Párizsba és a francia me­gyékbe. Az ügylet maga A Jacobs Suchard-t a Philip Morris két lépésben szerezte meg. Először a Coli­ma Holding Rt.-t vették meg, melynek irányítója Klaus Jacobs volt. A Colima el­lenőrizte a J. Suchard részvényeknek csaknem 62 százalékát. A második lé­pésben már a Colima (PM tulajdonban) írt ki egy tendert, melyet, természetesen, a KG FI nyert meg, s így felvásárolta a töb­bi J. Suchard részvényt is. A Philip Mor- risnak ez a vásár nettó 3,8 milliárd dollár­jába került. A Jacobs Suchard a KGFI-n belül is elég jelentékeny függetlenséget tartott meg, de a vezető helyeken a sze­mélycserék bizony megtörténtek. Az új vezérigazgató is a Philip Morris embere, Raymond G. Viault, aki előzőleg a Max­well House Kávé-vállalat elnöke volt (a PM amerikai vállalata). Sok új beruhá­zásra nincs szükség, mert a Jacobs Su­chard nemrég modernizált. A PM nem zár be üzemeket és nem tervez elbocsá­tásokat. Ott is száz esztendő... A Suchard a XIX. században született, amikor újítószellemű svájci vállalkozók új csokoládégyártó technológiákat fejlesz­tettek ki; a világon először Philip Suchard kezdett ipari méretekben csokoládét gyártani. Az ágazat másik újítója Jakob Tobler volt; fia, Theodore dobta piacra a Toblerone csokoládét, melynek jellegze­tes háromoldalú hasáb alakja az Alpokra emlékeztet. 1970-ben egyesült a Su­chard Holding a Tobler Csokoládégyár­ral, s azóta Svájc egyik legnagyobb kon­szernjét alkotják. A vállalat nevében a „Jacobs” Johann Jacobs-tól, egy német üzletembertől származik, aki a kávévál­lalatot 1895-ben alapította. Unoka-uno- kaöccse, Klaus Jacobs 1982-ben csatla­kozott a Suchard—Tobler csoporthoz. Végezetül John Keenan-nek, a KGFI elnökének egy mondata, amelyre egri fü­lek is hegyeződnek: „A Jacobs Suchard története 100 esz­tendőt ölel föl. Meggyőződésünk, hogy a következő száz éve éppen olyan impo­záns lesz, mint az első volt.” S. A. *,>'$** 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom