Dohánygyári Híradó, 1991
1991-11-01 / 4. szám
John Campbell, a Philip Morris Product Inc. elnöke: „AMI AZ EGRI GYÁRBAN LEGJOBBAN TETSZETT, - AZ EMBEREK” Aznap, augusztus 29-én, meglehetősen őszies volt az idő, még esőre is kilátás lehetett, az igazgató szabadságon, sőt, a műszaki-termelési igazgatóhelyettes is szabadságról kellett bejöjjön. „Mi lesz, ha esik?” „Philip Morris ernyőket tudok adni” — mondja Anikó a titkárságon. „Nem fogunk annyit tartózkodni az udvaron” — legyint Ruby. Mert, hogy szavunkat ne felejtsük, reggel fél kilencre volt jelezve a Philip Morris technológiai delegációjának „háztűznézője” a gyárban. S nemcsak jelezve volt, hanem meg is történt, mert íme fél kilenckor begördültek a X-es kocsik s kiszálltak belőle kilencen, igazgatók, a világban jártas-kőttes, nagy tapasztalaté emberek, köztük olyanok is, akik nem először járnak itt. Hogy egyebet ne mondjunk, Renaudin úr is köztük volt, aki már szinte egrinek érzi magát. Nos, mint a delegáció rangidőse, villanó szemüvegével mosolygósán nyújtotta üdvözlésre kezét John Campbell úr, a Philip Morris Product egyesülés elnöke, Léon J. Dediot úr, a dohánytechnológiai csoport vezetője Richmondban, David Milby úr, aki meglepően fiatal, ahhoz képest, hogy a PM EEMA operatív tanácsának alelnöke, a fürge és mosolygós Dierter Maeder, a PM EEMA operatív igazgatója, aki — akárcsak David de Courcy-lreland, a kelet-európai operatív vezető — már többször járt a gyárban, Jean- Luc Debetaz az építész-tervezési osztály vezetője és ketten Neuchatelből: Lopezúr, a rokonszenves portugál mérnök és Mike Lau- enstein, a neuchateli műszaki-fejlesztési főosztályvezető. Molnár Jenő gazdasági igazgatóhelyettes takarékoskodott a szavakkal, amikor ismertette a gyárat; tudta, a vendégek alig várják már, hogy saját szemükkel lássanak mindent. A látogatást a gépészeten kezdték, s mindjárt feloldódott a hangulat, amikor a műhelyekben köröskörül látták a „dekorációt”. „Ettől csak kedvet kapnak a munkához” — jegyezte meg Dediotúr kacsintva, annál is inkább, mert sok lapot ismertek föl a Philip Morris naptárakból. A félgyártmány-teremben és az előkészítésen bele-beleszagoltak a dohányba, a két neuchateli, Lauenstein úr és Lopez úr nagyon otthonosan mozgott, akkor is, ha először jártak itt. Mire a látogatás véget ért és a vendégek ebédelni vonultak, már olyanok voltak, mintha maguk is egri dohánygyáriak lennének. — Nem a legmodernebb technika — mondta a nagy tapasztalaté Léon Dediot úr, — de ami van az kitűnően ki van használva, karbantartva, s kitűnő az emberek szelleme. Nyílt, kedves, barátságos mindenki, a légkör nagyon jó. S mennyire tetszett nekem az a találékonyság, amellyel saját maguk készítettek berendezéseket! — Eger sajátos és különleges helyet foglal el a kelet-európai dohányiparban — jegyezte meg David de Courcy-lreland úr, aki már ismer bennünket. — Minden elismerésünk — mondta Campbell úr. — Észre lehet venni, amint korszerűsödik a technika, a géppark, de ami az egri gyárban legjobban tetszett, az az emberek! Ismét barátokat szereztünk. S barátokat szerezni — ez a siker záloga. „Ez nem mindennapi kávé, ez Jacobs kávé...” EGRIEKNEK TANULSÁGOS ESETTANULMÁNY: HOGYAN VETTE MEG A PM A JACOBS SUCHARD-T? Tavaly, 1990 augusztusában, mikor a lausannei Philip Morris-kocsi repített Ne- uchatelfelé, J. Lubomirski, a régi jó barát, egyszer csak megjegyezte: — Most vettük meg a Jacobs Su- chard-t. Európa egyik legnagyobb kávé- és csokoládékonszernjét... Mint kiderült, a Jacobs Suchard a Philip Morris nagy élelmiszeripari trösztjének, a Kraft General Foods International tagvállalata lett, s ezzel a Philip Morris Európa harmadik legnagyobb élelmiszeripari forgalmazójává lépett elő. Most már ott tartunk, hogy amikor az európaiak egy csomag cigarettát vásárolnak, egy csésze kávét isznak vagy egy tábla csokoládét vesznek, mindinkább csak PM termékek között válogathatnak. A stratégia A Philip Morris terjeszkedő vállalat. Alapelve egyrészt a „kritikus tömeg” szintjének elérése (amelyen már önmagától születik újra a hegemónia a piacon), másrészt a versenyképességet automatikusan fenntartó ideális üzletág-kombináció. Számára a legnagyobb fantázia most Európában van, mert a gazdasági 8 és politikai változások hosszú ideig kiaknázható piaci lehetőségeket fognak nyitni Keleten — a Nyugaton erős piaci pozíciójúak számára. A Jacobs Suchard dobbantó a Philip Morris számára, mert a Ja- cobs-kávéval diadalmasan bevonul Németországba, Franciaországba, Ausztriába és Svájcba, miután már eddig is az övé volt a kávépiac (a KGFI-n keresztül) Nagy-Britanniában, Skandináviában és Spanyolországban. S mert Jacobs Suchard az édességiparban Európában szilárdan tartja a harmadik helyet, íme az újabb lehetőség: Franciaországban eddig is a PM Hollywoodja volt a legnépszerűbb rágógumi, s most, ezen a Hollywo- od-hídon át a csokoládéval is bevonul, mint piacelső, Párizsba és a francia megyékbe. Az ügylet maga A Jacobs Suchard-t a Philip Morris két lépésben szerezte meg. Először a Colima Holding Rt.-t vették meg, melynek irányítója Klaus Jacobs volt. A Colima ellenőrizte a J. Suchard részvényeknek csaknem 62 százalékát. A második lépésben már a Colima (PM tulajdonban) írt ki egy tendert, melyet, természetesen, a KG FI nyert meg, s így felvásárolta a többi J. Suchard részvényt is. A Philip Mor- risnak ez a vásár nettó 3,8 milliárd dollárjába került. A Jacobs Suchard a KGFI-n belül is elég jelentékeny függetlenséget tartott meg, de a vezető helyeken a személycserék bizony megtörténtek. Az új vezérigazgató is a Philip Morris embere, Raymond G. Viault, aki előzőleg a Maxwell House Kávé-vállalat elnöke volt (a PM amerikai vállalata). Sok új beruházásra nincs szükség, mert a Jacobs Suchard nemrég modernizált. A PM nem zár be üzemeket és nem tervez elbocsátásokat. Ott is száz esztendő... A Suchard a XIX. században született, amikor újítószellemű svájci vállalkozók új csokoládégyártó technológiákat fejlesztettek ki; a világon először Philip Suchard kezdett ipari méretekben csokoládét gyártani. Az ágazat másik újítója Jakob Tobler volt; fia, Theodore dobta piacra a Toblerone csokoládét, melynek jellegzetes háromoldalú hasáb alakja az Alpokra emlékeztet. 1970-ben egyesült a Suchard Holding a Tobler Csokoládégyárral, s azóta Svájc egyik legnagyobb konszernjét alkotják. A vállalat nevében a „Jacobs” Johann Jacobs-tól, egy német üzletembertől származik, aki a kávévállalatot 1895-ben alapította. Unoka-uno- kaöccse, Klaus Jacobs 1982-ben csatlakozott a Suchard—Tobler csoporthoz. Végezetül John Keenan-nek, a KGFI elnökének egy mondata, amelyre egri fülek is hegyeződnek: „A Jacobs Suchard története 100 esztendőt ölel föl. Meggyőződésünk, hogy a következő száz éve éppen olyan impozáns lesz, mint az első volt.” S. A. *,>'$** 1
