Dohánygyári Híradó, 1991

1991-01-01 / 1. szám

Ml ÚJSÁG A GYÁRBAN? NYUGDÍJBA VONULT DR. POLGÁRY LÁSZLÓNÉ, SZARVAS ALADÁRNÉ, BÁRÁNY TIBOR ÉS KASZÁS IMRE „A MUNKAHELY MAGÁN VISELI SZEMÉLYISÉGÜK NYOMÁT” Bensőséges kis ünnepség keretében dr. Domán László igazgató „Egri Dohánygyá­rért” emlékplakettet adott át d r. Polgáry Lász- lónénak és Szarvas Aladárnénak, valamint ajándékokat az emlékplakettel már rendelke­ző Bárány Tibornak és Kaszás Imrének, nyugdíjba vonulásuk alkalmából. — A vállalat életében jelentős szerepet ját­szott négy munkatársunk megy most nyug­díjba — mondta dr. Domán László. — Sok évtizedes tevékenységüket függesztik most fel, s azt a munkahelyüket hagyják el, mely számukra életmeghatározó volt. A gyár szin­te magánéletükké vált, gondjai alapvetően befolyásolták életüket. Ám a munkahely örömforrást is jelentett. Ilyenkor, amikor az ember búcsút vesz, számvetést is próbál vé­gezni, mit hagyott hátra az utódoknak. Nos, nyugodt lelkiismerettel hagyhatják abba a munkát, amit itt hagytak, pozitív, és magán viseli az ő személyiségük nyomát. Hozzájá­rulták a vállalat sikeréhez, jó érzéssel mehet­nek nyugdíjba. S ha ügyes-bajos dolgaikban bármikor a vállalathoz fordulnak, segítsé­gükre leszünk. Köszönjük munkájukat, szak­értelmüket, sőt, munkahelyen túli lelkese­désüket is, a vállalat gondjaival töltött éjsza­káikat: ez minden közösség túlélésének le­gértékesebbforrása. Kívánunk nagyon hosz- szú életet és jó egészséget! m Bárány Tibor: — Negyven év alatt jellemző volt, hogy mindig féltem valamitől, de amitől féltem, mindig jóra vált. 1951-ben, fiatalon, Vendrei igazgató úr csak tűzoltónak akart fölvenni, de amikor elébe álltam, hogy vállalom, kiküldött Pergéhez a nehéz anyagmozgatásra. Akkor mindig azért imádkoztam, nehogy a szigorú Somos János keze alá kerüljek, láttam, ho­gyan bánik Szőke János bácsival, a szivar­gyártási segédművezetővel. Hát mit tesz Is­ten: 54 novemberében én lettem Szőke utó­da! 1957 elején tett meg cigarettaelőkészítési művezetőnek Zsíros Lajos: a mai fiatalok rá sem ismernének az akkori előkészítésre. Egyszer Sátoraljaújhelyre mentünk, ott lát­tam tárgyalni az ottani igazgatóval Domán Lászlót. Kemény ember volt, örültem, hogy nem nálunk van. Erre 1964-ben megérkezik! Nagyon féltem tőle. Az első találkozás azután minden félelmet elmosott: hamarosan el sem tudtam képzelni nélküle a gyárat. A legfonto­sabb, hogy ezer ember jól érezze magát. Mindig szeretettel fogok visszagondolni a gyárra és kedves üzemrészemre. Kaszás Imre: — Én beleszülettem az Egri Dohánygyár­ba, édesanyám bölcsődébe is ide hordott, is­koláskoromban mindig itt mentem el a gyár előtt. Itt voltam az 50. évfordulón, amikor a szivarelőkészítőben zenekar húzta a talpalá- valót. 1951 áprilisában Bárány Tiborral együtt léptem be, először segédmunkás voltam, majd bérelszámoló, azután a műszaki osz­tályt ketten alkottuk Gimesi Jánossal, 54 no­vemberében lettem szivarelőkészítési osz­tályvezető, 66-ban gyártásirányító, 1968 ja­nuárjától termelési osztályvezető, majd 1982 júliusában szaktanácsadó, dohányváloga­tásra a licenc-ellentételezéshez. 40 év alatt sokat tettem a gyárért, a gyár is értem. Nem akarok tőle elszakadni. Micike (Szarvas A.-né): — Mi volt a legnehezebb? Anyának, fele­ségnek és munkavállalónak lenni egyszerre. S mi volt a legszebb? Az a sok-sok biztató mosoly, mit az utolsó percig őrizni fogok ma­gamban. Szerettem azt a 150—200 kedves munkatársat a csomagoláson, s ők is engem, robbanékonyságommal, türelmetlenségem­mel együtt, — de hát ez vagyok én. A csoma­golás jelentős műszaki fejlődésen ment át, a kollektíva az én irányításom alatt alakult ki. Jól éreztem magam. Jó volt mindennapos gondjaikkal törődni, egy nagy család fejének lenni, ami sokkal többet jelentett, mint napon­ta százszor elmondani, hogy „jó reggelt” és „viszontlátásra”. Szép volt. Szeretném most megköszönni, hogy itt lehettem. Manyika (dr. Polgáryné): — 1954 augusztusától, az első perctől most az utolsóig a munkaügyön dolgoztam. Bérelszámolóként kezdtem, 63-tól munkaü­gyi vezető, 71-től munkaügyi osztályvezető voltam. Még ma is azon tűnődöm: hogyan is merték rám bízni! Akkor ritka volt vezető be­osztásban a nő. Mindig olyan főnökeim és kollégáim voltak, akik jók voltak, — én min­denkit szerettem. A munkaügyisre is nehéz időszak következik most. A legfontosabb, hogy a munkaügyön szeressék az embere­ket. Igyekeztem úgy nevelni az utódokat, hogy együtt gondolkodjunk. Ez volt az én családom, ez az egy volt, amiben nem csa­lódtam. NEMZEDÉKVÁLTÁS A DOHÁNYGYÁRBAN Mintha az emberiség, valóságos törté­netében és fejlődési szakaszaiban, maga is igazodnék saját, száz és ezer évekre be­rendezett időbeosztásához: a kaotikusán gomolygó XX. század utolsó évtizede mint­ha valóban egy új évezred prológusaként, előkészítéseként kezdődnék. Történelmi­leg „új osztás”, új felállás, új csoportosulás bontakozik ki, világ-, nemzet-, és mikrotár- sadalmi méretekben. Egyetlen rendszerré egységesedik az emberiség (és mozgás­formája, a világgazdaság), mint egy gala­xis-halmaz, centrummal és perifériával; a magyarság felvételi vizsgát tesz: beléphet- e az új évezredbe, miután első évezrede végérvényesen lezárul és múlttá válik; s egy sejtje, egy kicsiny közössége, az Egri Dohánygyár 1990-ről 1991 -re virradóra tör­ténetének olyan új szakaszába lép, mely­nek már előszele jelzi az új kort: a techniká­ban átveszi a hatalmat az elektronika, és a filoxera előtt szölőkötöző egri asszonyok utódai számára tudománnyá válik az ipar. Ünnepélyes és megrendítő, hogy ez egy­szersmind a nemzedékváltás pillanata is: az életkor parancsára éppen most kezdi át­adni helyét az 1950-es generáció, a me­chanikai modernizáció nemzedéke az újnak, melynek bízvást megelőlegezhetjük az elektronikus modernizáció nemze­déke nevet. Bárány Tibor, Szarvas Aladár- né, Kaszás Imre nyugdíjba vonul s átadja helyét Sebéné Studer Jutkának, Szőllősi Gábornak, mint dr. Polgáry Lászlóné Veres Icának; Mózesek ők, kik elvezették a népet az ígéret földjének határára, de maguk már nem léphettek be: ott már a Józsuák fognak vitézkedni, s ha kell, akár megállítani a Na­pot. Hatalmas feladat előtt állnak: be kell teljesíteniük a korszakos átalakulást, me­lyet most lelépő elődeik a 70-es és 80-as évtizedben a DH-val és a világpiaci nyitás­sal visszafordíthatatlanul elkezdtek. Rajtuk áll, hogy a Dohánygyár, akárcsak a Vár, Eger legsajátabb jelképe marad-e: ha úttö­rője és első zsengéje volt az ipari forrada­lomnak ebben a városban, úttörője és első zsengéje lesz-e Eger posztindusztriális jö­vőjének is. 21

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom