Dohánygyári Híradó, 1991
1991-01-01 / 1. szám
Ml ÚJSÁG A GYÁRBAN? Új beosztásban BÓDI LÁSZLÓNÉ 1967- ben került az Egri Dohánygyárba, mint szivarfonó. 1968- ban a segéd- anyagraktárban kapott beosztást, majd ^ 1975-ben a pénzügyi osztály előadója lett. 1979-ben választották a szakszervezeti bizottság, majd a vállalati szakszervezeti tanács titkárává. 1991. január 2-ától szociálpolitikai főelőadóként kapott kinevezést a munkaügyi osztályon, de emellett, társadalmi munkában, megtartja VSZT-titkári funkcióját is. A vállalat népszerű Erzs/kéjének új beosztásában, mely hosszú szakszervezeti gyakorlata után cseppet sem idegen neki, eredményes munkát kívánunk. Új beosztásban VERES JÁNOSNÉ A MUNKAÜGYI OSZTÁLY VEZETŐJE Dr. Polgáry Lászlóné — Manyika — immár a vállalat nyugdíjasa. A stafétabotot azonban olyan pályatársának adja át, aki már jó néhány évet ,,vele együtt futott”: Veres Icának, aki fiatal létére a legtapasztaltabb dohánygyáriak egyike. Veres Jánosné 1969-ben lépett be a Dohánygyárba, mint időelemző. 1982-ben munkaerő- és jövedelemgazdálkodási csoportvezető lett, 1984-ben belső ellenőrzési csoport-, majd 1987-ben osztály- vezető. Ebből a beosztásából került át a munkaügyi osztály élére. Időközben, 1980- tól a szakszervezeti bizottság tagja, majd 1989-től a vállalati szakszervezeti tanács elnöke. Most ezt a funkcióját átadta. Elsőfokú munkaügyi szakképesítést, majd a Pénzügyi-Számviteli Főiskolán okleveles üzem- gazdászi képesítést szerzett. Mostantól nagy felelősség nyomja a vállát, de tudjuk: örök fürgesége, vidámsága erőt ad neki. Utolsó szép óráit is a gyárban töltötte FODOR néni 1974-ben ment nyugdíjba az előkészítésről. A Bethlen utcában lakott. Mindenki szerette. 1990. november 16-án, férje oldalán, örömmel jött a nyugdíjas-találkozóra. Milyen jól érezte magát! Hallgatta a magyarnótákat, énekelte is, sok régi munkatárssal beszélgetett, és tele volt tervekkel, programokkal november 17-ére, 18-ára, 19-ére... és így tovább, amíg még 70-en fölül élni adatik az ember lányának. Azután, fél hét tájban haza készülődött, s Fodor Sándorral, élete párjával, fülében a nóták dallamával, kilépett a Dohánygyár kapuján, mint annyiszor az évtizedek során, s ment volna át az egykor csendes, fákkal szegélyezett Vörösmarty utcán, mely most könyörtelen, ólmos, füstös futószalagja gépkocsiknak, mindenen átgázo- lóknak. Rajta is. Cseh Tamásnak hívták a kölcsön kért Ford volánja mögött ülő ifjút, akit sem család, sem iskola nem tanított meg arra, hogy nem egyedül van a világon. Legalább száz kilométerrel, ha nem többel, száguldott lakott területen, — mit lakott területen! a külső sávban, közvetlenül a járda mellett! — este, mikor sárgán villog a lámpa a Hatvani Hóstya idős lakóit állandó életveszélybe döntő országúton (mert csak rakétákra volt pénz, Egert megkerülő útra nem). Hiába akart fékezni az esztelen: már nem tudott. Egy másodperc, s Fodor néni nincs többé. 1990 utolsó napjaiban és 1991 első negyedévében munkatársaink közül 21-en vonultak nyugdíjba. Úgyszólván valamennyiüknek 30—35—40 munkásév áll a háta mögött. Megérdemlik a pihenést! Ámbár nyugdíjba vonulásuk ideje éppen a nehéz gazdasági viszonyok éveire esik, továbbra is a Dohánygyár nagy családjának tagjai maradnak és a vállalat nem veszti szem elől őket. Minden lehetséges módon segíteni fog azon, aki rászorul. Új nyugdíjasaink a következők (nevük után zárójelben munkában töltött éveik számát közöljük): Kelemen Mihály (40), Mészáros Andrásné Az úttesten heverő holttestben döbbenten ismerte föl arcát Bárány Tibor, egykori művezetője. Egy idős ember özvegyen maradt. Egy másfél ezer tagú család elvesztette egy tagját. Egy örömteli találkozóra gyász ütött fekete pecsétet. Egy fiatalembert egy életen át kísérni fog egy árny, ha csak feloldozást nem talál. Kicserélődhetnek s megújulhatnak az előkészítés gépei; Fodor néni emléke most már mindig ott marad, mint a dohánylevél illata, mely életét, az utolsó percig belengte. (37), Bata Miklósné (29), Szabó Béláné (29), Dotoa/Miklósné(38), SzakácsSándor- né(28), Lakatos Sándor (40), Farkas Béláné (31), Mészáros Jánosné (36), Juhász Lászlóné (33), dr. Domán Lászlóné (34), Helto- vics Lászlóné (36), Szarvas Aladárné (35), Bárány Tibor (40), Kaszás Imre (42), Bernát Józsefné (31), Szabó Tiborné (37), Novák József(37), RáczJózsefné(39), dr. Polgáry Lászlóné (36), Oszkó Mária (35). Mindannyiuknak sok örömet, megérdemelt pihenésükhöz sok boldogságot kívánunk! Tagjai maradnak a Dohánygyár nagy családjának NYUGDÍJBA MENNEK: 30-40 ÉVET TÖLTÖTTEK MUNKÁBAN TÁNCHÁZ AZ ÓVODÁBAN — A múlt év decemberében az óvodában a „Kolompos ” együttes szerzett magyar dallamokkal Igaz gyönyörűséget a gyermekszíveknek Új munkatársunk GYÖRGYIVÉ A debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem Bölcsészettudományi Karának angol—orosz szakán végzett 1979-ben. Azóta tanít angol nyelvet. 1982-ig — amikor Egerbe került — pilótákat oktatott a MALÉV-nál. Egerben dolgozott a főiskolán és a ,,Lila"-iskolában. Többször nyert tanulmányi ösztöndíjat Angliába. Reméljük, hogy tanítványai új munkahelyén is gyakran örvendeztetik meg sikeres vizsga- eredményeikkel. 22
