Dohánygyári Híradó, 1991
1991-01-01 / 1. szám
SZAKSZERVEZET A VÁLLALATI SZAKSZERVEZETI TANÁCS ÚJ ELNÖKE: BESSENYEI LAJOS Titkár Bódi Lászlóné, de fizetését új munkakörében — szociálpolitikai főelőadó — kapja — Veres Jánosné a Munkaügyi Osztály vezetője — A VSZT új tagja: Somkutfalvi Ferenc A Vállalati Szakszervezeti Tanács 1990. december 5-én ülést tartott. Veres Jánosné VSZT-elnök, tekintettel új beosztására — a Munkaügyi Osztály vezetője — lemondott. A Vállalati Szak- szervezeti Tanács elnökének Bessenyei Lajos karbantartó lakatost választotta meg. A megüresedő VSZT-tagsá- gi helyre beválasztották Somkutfalvi Ferencet. Bódi Lászlónénak, mint titkárnak, a tanács egyhangúlag bizalmat szavazott, s így továbbra is ő tölti be ezt a funkciót, bár nem függetlenített státusban: a Munkaügyi Osztály keretében szociálpolitikai főelőadónak nevezték ki. A Nyugdíjas-Alapítvány kuratóriuma A Vállalati Szakszervezeti Tanács megelégedéssel és köszönettel vette tudomásul az igazgatói döntést, miszerint a vállalat 5 millió forintos alapítványt létesít a dohánygyár kisnyugdíjasainak megsegítésére. Az 5 tagú kuratóriumba a Vállalati Szakszervezeti Tanács 3 tagot delegál, s ezek, a VSZT javaslata szerint Fazekas Sándor, Varga Miklós- né és Újlaki Sándorné. A VSZT javaslatba hozta Bódi Lászlóné titkárt arra az esetre, ha a javasolt tagok közül valaki nem vállalná vagy akadályoztatva lenne. 30%-kal drágább az üdülés, de jobb a minőség Bódi Lászlóné titkár ismertette az üdültetéssel kapcsolatos legújabb fejleményeket. Eszerint még nincs parlamenti elöntés a 970 millió forintos támogatásról, az azonban már bizonyos, hogy az MSZOSZ-beutalójegyek elosztása tagszervezetekre, taglétszám alapján történik. A beutalójegyen nem a térítési díj, hanem az önköltség szerepel, a térítési díjat az alapszervezet állapítja meg; a külföldi beutalás önköltségi áron történik. A beutalójegyek mintegy 30 százalékkal drágábbak. A csoportos gyermekbeutalás nem szak- szervezeti, hanem önkormányzati hatáskör, iskolák között létszámarányosan szétosztva. Az egyes szakszervezeti alapszervezetek ettől függetlenül saját gyermeküdültetésüket továbbra is végezhetik. 1991 -ben minőségjavító intézkedésekre kerül sor az üdülőkben: a nyersanyagnorma 85 forintról 120 forintra emelkedik, a térítési díj biztosítást is tartalmaz (betegség, baleset, pogy- gyászkár). Javítják a családos beutaltak elhelyezési körülményeit: 2+2, illetve ennél több személyre szóló beutaló 2 szobára szól. Az 1991. évi beutalójegyeket 1990. december 29-én adták ki. Az 1991. január-februári balatoni beutalójegyeket külön lehetett igényelni. Erre az időre a beutaltak „beutalópótló igazolást” kaptak. Módosították a kollektív szerződést VÉGKIELÉGÍTÉS ÉS KORENGEDMÉNYES NYUGDÍJ AKUPUNKTÚRA« és fogorvosi RENDELÉS 1991-BEN A VSZT egyetértőleg vette tudomásul az igazgatói bejelentést, miszerint 1991-ben szigorítások lépnek életbe a vállalati tulajdon ellen elkövetett vétségek szankcionálásában. A13. havi fizetés egyáltalán nem lesz kifizethető és az eltulajdonított értéknek megfelelő mozgóbér-elvonásokra kerül sor. Bessenyei Lajos közölte azt a véleményt, miszerint az üzemorvos főállásban való foglalkoztatása kívánatos volna. Dr. Dömén azt válaszolta, hogy 1991-ben megvizsgálják ennek lehetőségét, bár emlékeztetett a táppénzesnapok túlságosan magas számára. Bódi Lászlóné VSZT-titkár szerint ez nem az üzemorvosi intézménnyel függ össze, mert a táppénzeseknek igen nagy részét a körzeti orvosok írják ki. Az igazgató bejelentette, hogy 1991-ben megindul a vállalaton belüli fogorvosi rendelés és különböző betegségek kezelésére akupunktúrás orvost is fognak foglalkoztatni. Az 1990. évi kollektív szerződést a Vállalati Szakszervezeti Tanács a vállalatvezetéssel egyetértésben két ponttal kiegészítette. Az egyik kiegészítés a korengedményes nyugdíjazásra vonatkozik. Akinek az Egri Dohánygyárban átszervezés vagy létszám- csökkentés miatt a munkaköre megszűnik és 5 évvel a nyugdíjkorhatár előtt áll, amennyiben, ha nő, 25 évig, ha férfi, 30 évig folyamatosan a vállalatnál dolgozott, korengedményes nyugdíjazásához hozzá kell járulni. A másik kiegészítés további biztosítékot jelent esetleg munkahelyelvesztés esetére, annak ellenére, hogy a vállalatvezetés további beruházási tervei biztosítékot adnak arra, hogy a vállalatnál számottevő elbocsátásokra a jövőben nem fog sor kerülni. Eszerint akinek az Egri Dohánygyárban átszervezés vagy létszámcsökkentés miatt munkaköre megszűnik és az illetékes munkaközvetítő szerv nem tud reszere megfelelő munkahelyet felajánlani, öregségi nyugdíjra még nem, rokkantsági nyugdíjra egyáltalán nem jogosult, annak végkielégítés fizethető. A végkielégítés összege az Egri Dohánygyárban 10 éves szolgálati idő után a havi keresetnek szellemi foglalkozásúaknál 24-sze- rese, szakmunkásoknál 18-szorosa, betanított és segédmunkásoknál 12-szerese. A kollektív szerződés 99/1. bekezdése így módosul: „Az egyéni részesedés számítási alapja a dolgozó tárgyévben elért keresete. A keresetbe beszámít — állománytól függetlenül — minden, a bérköltség terhére folyósított juttatás, az adózott eredmény terhére történt kifizetés, kivéve az a prémium vagy jutalom, amelynek kifizetésekor a munkáltatói jogú vezető írásban közli, hogy az nem képezi az év végi részesedés alapját.” TMK: AMI HALMOZÓDÓ ELŐNY AZ EGYIK OLDALON, HALMOZÓDÓ HÁTRÁNY A MÁSIK OLDALON A Vállalati Szakszervezeti Tanács múlt év november 15-i ülésén a VSZT tudomásul vette Veres Jánosné tájékoztatását a termelő területeken dolgozó szakmunkások és a tmk- ban dolgozó szakmunkások órabérének összehasonlításáról. Eszerint az alapórabérekben nincs számottevő eltérés; a termelő területeken a műszakpótlék emeli meg a béreket, a prémium felosztása pedig bérarányosán történik. Az egyetlen, aki nem fogadta el a választ, Bessenyei Lajos volt, a tmk képviselője, az ,,interpelláló". Ragaszkodott ahhoz, hogy a követelés; egy 15 éve itt dolgozó tmk-s szakmunkás akkor érezné elismerve a munkáját, ha alapórabére elérné a 80—85 forintot. Ha ehhez a bérezési rendszert kell megváltoztatni, változtassák meg. Megkérdeztük Bessenyei Lajost, milyen elképzelései vannak a tmk-sok megnyugtatására. Ez a kérdés már csak azért is más megvilágítást kapott a VSZT novemberi ülése óta, mert időközben, december 5-én, a VSZT elnökévé választotta Bessenyeit. —Azzal kell kezdenem, hogy a helyzetet jól illusztrálja a következő: nem egy gyártási üzemeltető évi 520 ezer forintot visz haza, miközben a tmk-sok nem érnek el többet évi 190 ezernél. Ez igazságtalan. Nem így van? — Miért van ez így? — A vállalatban több évtizedes beidegzés, hogy a vállalati bérpolitika gyártás- és csomagoláscentrikus. Mi, tmk-sok, akik munkánkkal lehetővé tesszük, hogy ezek az osztályok zavartalanul dolgozzanak, hagyományosan afféle „szükséges rossz" vagyunk. — A tmk-sok egy műszakban dolgoznak. Igaz? — Igen. A műszakpótlékot, természetesen jogosnak tartjuk. Csakhogy az osztályos műszerészek alapórabérére még gépórabér is rakódik, egy sor egyéb pótlék, ösztönzés licenc- gyártmányokra stb. akkor jön a prémium, s az ilyenformán messze meghaladja a tmk-sokét. Fonák helyzet, hogy a műszerészek képzettsége pontosan olyan, mint a tmk-soké, jóval fiatalabbak; rendellenes dolognak tartjuk, hogy a 38 éve itt dolgozó tmk-s lakatos, sokkal nagyobb gyakorlattal, olyan munkával, mely hosszú távra teszi lehetővé a gép üzemelését, kevesebbet kap, mint egy öt éve itt dolgozó műszerész. Ez nem dolgozik többet, nem nagyobb a tudása, kisebb a tapasztalata, a vállalatnál töltött ideje, — csak mert másik munkahely-kategóriában van, aránytalan előnyben részesül. — Milyen megoldási javaslata van? — A tmk-sokat azzal kell kárpótolni, hogy a műszerészek különböző címeken járó többleteit — a műszakpótlék kivételével — a tmk-sok alapórabérébe kell beépíteni. A jelenlegi tmk-s 62 forintos átlagórabér helyett egy 80 forintos átlagórabér lenne igazságos, oly módon, hogy szolgálati idő szerint és teljesítmény szerint 70 és 90 forint között mozogjon. A másik megoldás az volna, hogy a tmk-sok bér szempontjából az osztályokhoz tartoznának. Az igazságos elosztást szolgálná, ha a műszerészeknél fix összegű lenne a délutános és az éjszakai pótlék. 20
