Dohánygyári Híradó, 1990
1990-12-01 / 2. szám
NYISSUNK ABLAKOT Rokonszenves, fiatal ügyvéd Christ Koers úr, ügyvéd és jogtanácsos, mint névjegyén feltünteti. Hollandiából jött, Rodenből, amely közel van a német határhoz. Lévén Észak- Hollandia, ő kálvinista, ami Hollandiában lényeges társadalmi-politikai meghatározottságot is jelent. — Hogyan került ügyvéd úr a Budawesthez?— kérdezzük. — A lapokban láttam a Budawest hirdetését. Most nagyon érdeklődünk a kelet-európai kapcsolatok iránt... Az érdekel legjobban, és azt szeretném ügyfeleim számára földeríteni, hogyan lehet Magyarországon, Csehszlovákiában és Lengyelországban üzletet csinálni. — És az egykori NDK-ban?... — Éppen ez az. Számunkra nagyon előnyös volt az NDK, mert munkaerőköltség szempontjából, mint minden szovjetblokkország, kedvező volt, nyelvi szempontból pedig ideális, lévén a német közeli rokonnyelve a hollandnak. Csakhogy ez a lehetőség most bezárult. Az egykori NDK, Szászország, Thüringia, Brandenburg a nyugatnémeteké. — Lám, a németeknek kell egyesülniük, hogy a hollandok fölfedezzék a magyarokat, akikhez pedig Vilma királynő a húszas években olyan kedves volt... — Igen, tudom, magyar gyerekeket látott vendégül Hollandia az első világháború után. Budapesten ért az a meglepetés, hogy egy idős hölgy hollandul beszélt velem: ő is vendéggyerek volt, megtanult hollandul. NEMCSAK A MAGYAR, A KÖZÖS PIACI BÜROKRÁCIÁRA IS PANASZKODIK DR. KOERS — S miben utazik? — Textilvállalati együttműködésben, marketingben, reklámban. De legjobban szeretném, ha szakembereket vihetnék ki Hollandiába. — Az nekünk is jó lenne, hogy odakint munkastílust és technológiát tanuljanak! — Elektrotechnikusok kellenének: 2500 gulden havi fizetéssel. Csakhogy két bürokrácia fala mered elém, keményebb, mint a berlini fal: a magyar és a közös piaci bürokráciáé. Itt minden rettenetesen lassan megy. A szemlélet, a gondolkodásmód... Döntésképtelenség és cselekvésképtelenség jellemző a magyar intézményekre, hivatalokra. Ami meg a mi nagykövetségünket illeti... Borzasztó. Hónapokig tart egy engedély megszerzése, mert az Európai Közösség nagyon körülményes és elbástyázza magát. A hollandiai munkatempó mellett már egy hónap is örökkévalóság: az ügyfél már rég elfelejtette, mivel bízott meg... — Vagyis mégis csak jó volna, ha minél előbb bekerülnénk az Európai Közösségbe! — Semmi kétség. Csak nem ezzel a szemlélettel. Tanácsolom: szokjanak le mennél előbb arról, hogy utasítást, adományt, intézkedést várnak valahonnan, és tanuljanak meg felelősséget vállalni önálló döntésekért, a döntéseket pedig a lehető leggyorsabban hajtsák végre. Ami ezeket a rokonszenves fiatalembereket illeti itt, a Budawestnél, úgy látom, ők már megélnének az Európai Közösségben, mint hal a vízben!-s ándor-Babilon a Dohánygyárban 34-EN AZ ANGOL NYELVTANFOLYAMON - NÉMET INTENZÍV IS INDUL Tekintettel egyre bővülő nemzetközi kapcsolatainkra, a vállalat vezetése már évekkel ezelőtt arra ösztönözte munkatársainkat, hogy mindazok, akik külföldi partnereinkkel „tárgyalási helyzetbe” kerülhetnek, legalább egy világnyelven tárgyalóképesek legyenek. Többen időben belátták, illetve felismerték ennek gazdasági jelentőségét, valamint saját jól felfogott érdeküket Is, hozzáfogtak a nyelvtanuláshoz, vagy folytatták a már korábban elkezdett tanulmányaikat. Elsősorban műszaki területen dolgozó mérnökök, technikusok és műszakiak tettek angolból, németből vagy franciából valamilyen szintű nyelvvizsgát. Ez év őszén felgyorsult, még intenzívebbé vált a tanulás. Szeptember közepén 34 fő kezdte el, illetve folytatja az angol nyelv tanulását. A budapesti székhelyű „Babilon Nyelvstúdió” tanárai itt helyben oktatják csoportjainkat, akik minden támogatást megkapnak a vállalattól. Rövid időn belül egy német intenzív kurzus is kezdetét veszi azon vezetők számára, akik mögött már hosszabb nyelvtanulás áll. Jó tanulást, sok-sok szorgalmat kívánunk!! (Személyzeti és Oktatási Osztály) Nyelvekről LEVÉL AZ OLVASÓHOZ Tisztelt Olvasó! Tekintettel arra, hogy beköszöntött a nyelvtanulás korszaka a vállalat életében, elhatároztam, hogy levelet írok a szerkesztőségnek. Azután eszembe jutott, hogy ezúttal fordított lesz a levélírás: mivel önmagámnak csak nem fogok levelet írni, — írok hát az Olvasónak. írhatok, mert ezúttal nem bagoly mondja verébnek: nagyfejű. Akik jó tizenhét eszten-20 deje már itt dolgoztak, tudják, hogy akkor engem különc csodabogárnak tartottak azzal a hat-hét nyelvvel, melyet volt szerencsém megtanulni. Közszájon forog egyébként országszerte egy bizonyos „nyelvérzék” megjelölésűfogalom; nos, lehet, hogy van benne valami, de azt határozottan ki kell jelentenem: egy vagy két nyelv megtanulásához nem nyelvérzék, hanem akarat és szorgalom kell. Miért kell nyelveket tudnunk? Azért, mert a mi nyelvünk — a világon a legszebb, legkifejezőbb, leggazdagabb nyelvek egyike — idegen Európában. Mint tudjuk, Európában a népek germán, latin és szláv nyelveken beszélnek, egy pedig görögül. Ezek mind indoeurópai nyelvek, melyek bármennyire különböznek is egymástól, gondolkodás és szerkezet szempontjából egy kaptafára vannak húzva: nyelvtanuk egyezik, csak szavakat, ragokat, szóvégződéseket kell behelyettesíteniük. Germánnak, latinnak vagy szlávnak nagyon nehéz magyarul megtanulni. Nem éri meg neki a befektetés, mert kizárólag Magyarországon (és a szomszédos országok magyarjai között) tudja magát megértetni vele. íme egy kifejezés: „a gyárnak egy dolgozója ”. Az angol így mondja: a worker of the factory. A német: Ein Arbeiter von der Fabrik. A francia: Un ouvrier de la fabrique. Látjuk, hogy a szerkezet azonos. Nekik ez a természetes. S akkor találkoznak a magyar szerkezettel, amely homlokegyenest az ellenkezője! Külföldi partnerünk még akkor sem szívesen tenne erőfeszítést a megtanulására, ha elsősorban neki volna szüksége arra, hogy velünk beszéljen. Hát még akkor, amikor nekünk van égető szükségünk a vele való érintkezésre, az ő szakirodaimának, szakkifejezéseinek ismeretére! Az emberi világnak megvannak a maga könyörtelen társadalmi törvényei. A nagy és fejlett népek nyelve válik világnyelvvé, vagyis olyan nyelvvé, mely a nemzetközi érintkezés eszköze. A középkorban, amikor még nem alakultak ki „vezető hatalmak”, egy ókori nyelv, a latin töltötte be ezt a szerepet. Ma viszont a latin helyébe az angol lépett, először azért, mert a modern világ egyik megalapozója az angol világbirodalom volt, másodszor azért, mert korunk vezető világhatalma (gazdaságilag és technikában is) az angol nyelvű USA, harmadszor azért, mert a számítástechnika ezekben az angolszász országokban született és a számítástechnika kódnyelve az angol lett. Aki a mai sűrű nemzetközi érintkezésű világban nem tud angolul, fél ember. Mi, magyarok, legszorosabb gazdasági kapcsolatainkat német nyelvű országokkal építjük ki, hiszen ez egész történelmünk folyamán így volt. Ezek: az egyesült Németország és Ausztria. Éppen ezért nekünk, magyaroknak, elengedhetetlen a német nyelvtudás! Egészen a bekebelezésünkre tett kétbalkezes orosz kísérletig, évszázadokon át, a német nyelv rendes tantárgy volt a magyarországi iskolában. Mi, egri dohánygyáriak, szoros partneri kapcsolatban vagyunk az Austria Tabakwerké-vel és a Philip Morris multinacionális nagyvállalattal. Az egyik német nyelvű, a másik angol (s a lausanne-i központot tekintve: francia). Tessék elhinni: egyre terhesebb lesz nekik tolmács útján érintkezni velünk, osztályvezetővel, technikussal, műszerésszel, energetikussal egyaránt. Ha 1973-ban én voltam a csodabogár, el kell jutni oda, hogy az Egri Dohánygyárban az legyen a különc, aki — szakember létére — legalább németül vagy legalább angolul nem tud. A nyelvtanulás nem ördöngösség: a titka az, hogy mindennap kell foglalkozni a nyelvvel, ha csak fél óra hosszat is. Remélem, megbocsátja az olvasó ezt a „felszólalást”. Hovatovább létkérdés lesz. r
