Dohánygyári Híradó, 1990

1990-12-01 / 2. szám

SZÉKELY ASSZONY HATEZER BORÍTÉKOT VÁG Hangyasav a pác a Szumátrán LÁTOGATÁS A „SZIVARON”: Megváltozott a szivargyártás, a Szivargyár relik­viája, a „gubó”, melyből a mai Egri Dohánygyár ki­bontotta szárnyait. Kézi szivart már csak hárman sodornak, mindössze hat gép gyártja a piaca-szű­­külő Csongort, viszont negyvenhat jobbos-balos gépen vágják a borítékot az első emeleten, világos, csendes, tiszta, laboratóriumszerű teremben. Akik vágják, szinte valamennyien „újak”: fiatalok, lá­nyok, menyecskék. Köztük az egyetlen régi sziva­­ros Erdős Istvánné. Csak a munkairányítók, csak ők tartoznak az Egri Dohánygyár törzsgárdájához: Ja­­kubné Erzsiké, LezsákSanyi, SzabolcsiAndrásné. Jön be külföldről a szép, egészséges Szumátra és Kolumbia levél: bálástul vákuumba kerül, majd a földszinti páckonyha veszi kezelésbe. Patikamérle­gen mérik a pácot: hangyasavat, ecetsavat és egyéb anyagokat, páchengerben összekeverik, az­után a vákuumüstben elhelyezett dohánylevélre rá­eresztik. Háromnegyed órát pácolódik odabenn, azután kicentrifugázzák, s megszárítják. Minden­nek kiszabott ideje van: másodpercre kiszámított minden fázis. Odafönt, a gépteremben, az ablaknál rakja seré­nyen kés alá a levelet Navreáné Sinka Ilona, udvar­helyszéki székely asszony Malomfalváról. — Mennyit tud már csinálni? — Én hatezret egy műszak alatt — válaszolja. — Jaj, olyan jó itt dolgozni! Ha visszaemlékezem arra a piszkos gyárra otthon, ahol marós voltam... — Azért nem mindenki ilyen elégedett — mondja Jakub Arnoldné. — Erősen fluktuál a létszám. 136- an voltak, a termelési tanácskozásig ennek 30 szá­zaléka elment. Kit mi küldtünk, ki maga ment; volt, aki hol jött, hol nem, ittasság miatt is ajtót kellett mu­tassunk. Volt, aki valami gerincbetegség miatt nem bírta a nyolcórai egy helyben ülést. Azt viszont meg kell mondjam, az erdélyiek kiváló munkások, be­csületesek, szerények... — S milyen szépen beszélnek magyarul! — jegyzi meg Lezsák Sándor. — Változatosan! — teszi hozzá Jakubné. — S mennyi szép dalt tudnak... — ők már elérik a szükséges mennyiséget és jó a minőség is, amit csinálnak. Egy gép két műszak alatt most 12 000 borítékot kell, hogy adjon. A gépek elméleti maximális teljesítménye 22 boríték percen­ként, de ezt nem lehet emberi mozdulatokkal elérni; a legtöbb, amit egy boszorkányos ügyességű mun­kásnő kivághat, 18 egy perc alatt. Most a legjobb nem haladja meg a 14 borítékot. Ez azonban nor­mális. Aki egy műszak alatt 6300 borítékot kivág, annak az órabére 49,50. Most még 38 forint az át­lag, bele kell jönniök. — Mennyit tud keresni havonta? — kérdezzük a székely menyecskét. — Nyolcezer nyolcszázat, Isten segedelmével — feleli. — Ez úgy van — kapcsolódik be a beszélgetés­be Szabolcsi Andrásné munkairányító, — hogy amikor megkapunk egy gépet — még vagy hatot vá­runk, — az első hónapban 3900-at kell rajta vágni műszakonként. A következő hónapban már 4100- at, és így tovább: a hetedik hónapra el kell érni a 6100-at. — Most mennyi a létszám? — fordulunk Jakub­né Erzsikéhez. — Most éppen 108. Attól is meg voltunk kissé szorítva, hogy többeket kellett kölcsönadni a gyár­tásnak, sürgős exportmunka miatt. Akkor szorong­tunk: ha a létszámot átadjuk, tudjuk-e ugyan a fel­adatunkat teljesíteni? Node nem tartott sokáig. Most már jönnek vissza. Nyugodtak vagyunk. Szé­pen ki fog ez alakulni. Szép, sötétbarna a Kolumbia-levél. Lám, csú­csosra vágják, minta Jávát. Ez ismerős; az emlékező lélek kapaszkodója a viharos változások közepette. S. A. „RT 3.” - A BUDAWEST a központ EURÓPÁBAN 50 EZREN, EGERBEN 22-EN: „A KEREK ASZTAL LOVAGJAI” „Kérjük, engedje meg, hogy röviden bemutas­suk mozgalmunkat. A Round Table a világ több, mint 90 országában működő, nem nyereségre tö­rekvő nemzetközi egyesület, amelynek tagjai kiter­jedt szociális tevékenységgel, a nemzetközi meg­értés, barátság és együttműködés erősítésével kí­vánják szolgálni a közösséget... Arthur király lovag­jainak hagyományát követve, 1990. október 26— 28-án több kerek asztalt avatunk föl Budapesten, többek között az egri Round Table 3.-at. Ehhez kapcsolódva szeretnénk fölajánlani Önnek azt az egyedülálló lehetőséget, hogy egy — legalább 10000 forintos nagyságrendű — pénzadománnyal támogató tagként beírja nevét az alapítandó Round Table klubok évkönyveibe. Adományával együtt két akciót is segít: a bevételből egy budapesti gyermek­­otthont és egy temesvári segélyprogramot támoga­tunk...” Ezt a levelet vállalatok és intézmények kapják. A Round Table („kerek asztal") klubmozgalom a „Fiatalok Klubjainak Világtanácsa" (World Council of Young Men’s Service Clubs) keretében működik, melynek célkitűzései: fiatalok barátságának fej­lesztése üzleti, hivatásbeli és közösségszolgálati tevékenységük révén; a tevékeny és felelős polgári öntudat bátorítása a legnemesebb eszmék szolgá­latával az üzleti, hivatásbeli és civil hagyományok­ban; a nemzetközi egyetértés szolgálata, a nem­zetközi barátság és együttműködés építése. Egerben a BUDAWEST közvetítésével és szor­galmazására megalakult az RT 3.", vagyis Magyar­­országon a harmadik Round Table klub. Koordiná­tora: Dr. Szalóczy Géza, a Budawest vezetője, az Egri Dohánygyár jogi osztályának vezetője. Ezzel 22 taggal bővült az európai Round Table hálózat 50 ezres tagsága (Európa és Észak-Afrika 24 orszá­gában 2500 klub működik). Az avató ünnepséget október 26—27—28-án tartják Budapesten, nem­zetközi seregszemlével egybekötve, fényes külső­ségek között. Az ünnepség a Ramada Grand Hotel­ben nyílik a Margitszigeten, cigányzenés gulyásva­csorával, másnap, szombaton, hajókirándulás a Dunán, délután fél háromkor az avatóünnepség, melyet este nyolckor nemzetközi bál követ. Október 28-án, szombaton városnézés Budapesten, majd búcsúebéd. Az RT 3., az egri klub avatandó tagjai — vala­mennyien 40 éven aluliak — a következők: Dr. Sza­lóczy Géza jogtanácsos, Maczák József üzem­mérnök, Hopka Csaba fogtechnikus, dr. Gyurkó Péter ügyvéd, Bánhidy Csaba fogtechnikus, Stipta Sándor vállalkozó, Kovács Imre Zsolt üzletkötő, Bodnár Pál üzletkötő, Gyenes István fogtechnikus, Szabó László villamosmérnök. Juhász Károly vál­lalkozó, Papp Tamás borászmérnök, Pók Ferenc közlekedési mérnök, Gál András közlekedési mér­nök, Hínár András, Láng Zsolt vállalkozó, Láng László Csaba vállalkozó, Tordai Péter mérnök, Tor­­daiGyörgy közgazdász, Szabó István szállodapor­tás és Román Péter borászmérnök. Új klub alapítására is van lehetőség; a feltétel a 40 év alatti életkor és az, hogy a klubtag vállalkozó szellemű, fantáziadús, önálló élettervezésű és gondolkodású ember legyen. Ebben az ügyben dr. Szalóczy Géza ad felvilágosítást. Úgy hisszük, rokonszenves mozgalom; volta­képpen az egységes Európa kialakulásának egyik nemhivatalos, társadalmi szekciója. 1990 NYARÁN TALÁLKOZTAK PHILIPPINÉL „ŐRÜLT MAGYAROK BOLYONGANAK A KIHALT VÁROSBAN „Káliméra!” Annyi, mint „jó napot". Ennyit min­denesetre megtanultak görögül azok a munkatár­saink, akiknek ezen a nyáron szerencséjük volt csaknem két hetet eltölteni a thesszaloniki tenger­parton Görögországban, Kavalában, a híres fürdő­helyen. A 32 magyar között, akit a dohányipar gö­rög ügyfele, Katakalidesúr — az Odette Nikos Petri­­des vállalat vezetője — látott vendégül, négy egri volt: Ruby István, Czeglédi László, Daróczi Csaba és Ripszky István. — Jól éreztétek magatokat? — Nagyon jó volt — emlékezik vissza a nyári él­ményekre Ripszky Pista, a kereskedelmi osztályon. — A szakmai programon túl csak üdültünk, füröd­tünk. A szakmai program a dohánytermesztés és a dohányválogatás tanulmányozásából állt. Káváié­tól nem messze, Drammában néztük meg a régi, el­avult, kézműipari módszerekkel dolgozó üzemet. Csakhogy most már ez Európai Közösség támoga­tásával modern, hatalmas csarnok épül, korszerű gépekkel. Mi úgyszólván az utolsó pillanatban néz­tük meg a hagyományos, balkáni munkakultúrát: ez néhány éven belül eltűnik. — Vagyis nem mindegy, hogy egy kelet-európai ország az Európai Közösséghez tartozik-e vagy sem... — Cseppet se mindegy. Ha nem csipkedjük ma­gunkat, a görögök el fognak hagyni! Ez az üzem egyébként Philippi környékén épül, tehát nagyon nevezetes történelmi helyen. A csata, amelyben a Római Birodalom sorsa eldőlt, egy kiszélesedő völgyben zajlott le... — Találkoztatok Philippinél. — Igen, találkoztunk, de nemcsak Brútusszal, hanem Pál apostollal is. Ott van az állítólagos bör­töncella, ahol fogva volt. Nagy áhítattal mutogatják. A környék, a hegyek megdöbbentően kopaszak. Sehol egy tenyérnyi erdő, minden száraz és tar, a fehér sziklák tüzesen verik vissza a napsugarakat. Ott jövünk rá, milyen nagy kincs az erdő. — Tanultatok-e valamit görögül? — Nem, csak annyit, hogy „káliméra”. Pedig na­gyon kedves, barátságos a nép, olyan igazi egysze­rű falusi emberek és asszonyok. Egyébként is kicsit olyanok voltunk ott, mint az újszülött, akinek min­den vicc új. Nem tudtuk, milyen meleg tud azon a vi­déken lenni... Délután kettő körül érkeztünk Tosca Beach-be, ahol közvetlenül a tengerparton, 2—4 személyes bungalók vártak bennünket. Vagy tizen­öten közülünk nem fértek a bőrükbe, mindjárt be­mentek Kavalába. Nos, ott délben, késő délutánig minden bezár, lélek sincs az utcán, kihalt a város. Hát aztán még 3 óra előtt kapott egy telefont Kata­­kalides úr, hogy intézkedjék, mert egy őrült magyar csoport bolyong az izzó hőségben a kihalt város-DÉLI VERŐN...” ban... Este, a fogadáson, aggódva kérdezte, nem kaptak-e napszúrást. Ott este 9-kor kezdődik az élet. Hullámzó néppel telik meg a korzó, benépesednek a kedves kávé­zók. Sokkal nagyobb a társasági élet, mint miná­­lunk. Érdekes ételek vannak. Nekem nagyon ízlett a chorietiki, egyfajta saláta, zöldségből, paradicsom­ból, uborkából, olajbogyóból, gomolyából. Kitűnő a zaddiki: joghurt vöröshagymával és olajbogyóval. A jó kajákat Metaxával öblítettük. Igen elterjedt a ku­­so, az ánizspálinka. Ittunk retsina-bort is, gyantás bort, de az kicsit szokatlan. Egyelőre még szegény ország Görögország. Vi­szont az emberek nem idegesek, nem pukkadoz­­nak, mint minálunk. Valahogyan elégedettek, ter­mészetesek. Érdekesek a fizetési és árarányok. 90 ezer drachma egy kezdő dohányválogató nő fizeté­se. Ehhez képest 100 drachma egy kiló kenyér. Egy nyugati kocsi kb. másfél millió drachma. Mármost egy osztályvezető fizetése 350 ezer, egy főmérnö­ké 500 ezer. Hajói meggondoljuk, a segédmunkás kezdő fizetése nem is olyan alacsony. No persze, ugyanakkor sokszoros milliomosok is vannak. Elég Onassisra gondolni... — Legszebb élményetek? — Taxos szigete. Érintetlen, szép hegyi falu, ha­lászok lakják. Meglepett, hogy abban a kicsi falu­ban, a szigeten, mindent kapni, igen sok üzletben. Sőt: benzinkút is volt! 21

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom