Dohánygyári Híradó, 1990
1990-12-01 / 2. szám
OKTOBER MÁR 34 ÉVE - MÉG CSAK 1 ÉVE Akkor is keddi nap volt, október 23-a. „Október szaka szép idő” — mint akkoriban írta az ifjú Csoóri Sándor. Milyen fényesen sütött a nap, s csillant a Duna vizében! Bem apó szobra Pest felé mutatott, egy másik szobor ledőlt; csak csizmája maradt. BTejínt SyjszélftaS a csak beszélünk ... Megint beszélünk s csuk beszélünk, A nyelv mozog s a kéz pihen ; Azt akarják, hogv Magyarország Inkább kofa, mint hős legyen. Dicsőségünknek, kardja! csak most Készültél s már a rozsda esz, Meglássátok, maholnap minden Az ó kerékvágásba’ lesz. Úgy állok itt, mint a tüzes lő, Mely ft»I vagyon nyergeivé már, S prüsszögve és tombolva ott beim Fecsegő gazdájára vár. Nem a teltek terén fogok hát, Mint egy csillag lehullani ? Megfojtanak a tétlenség Lomhán ölelő karjai ? S nem lenne baj, ha magam volnék, Hisz egy ernbor nem a világ, De ezer cs ezer van, aki Ä zablán tépelödve rág. Óh ifjaink, óh én barátim, Ti megkötött szárnyú sasok, Láng a fejem, jég a szivein, ha Végig tekintek ríjatok i... Fői, föl, hazám, előre gyorsan* Megállni fél utón kívánsz? Csupán meg van tágítva rajiad, De nincs eltörve még a LimcA I (P«st. 13-ÍS.) Igen, ha akkor, úgy, ifjan, magyarság- és szabadság-eszmékkel csordultig, felbuzgó lélek-energiákkal telten folytathattuk volna! Ha egy novemberi hajnal az Üllői utat és a reményt össze nem törte volna! Ha egy új tatárhad, a mozdulatlan Európa szeme láttára, akarásunk el nem taposta volna! Ha annak a XX. századi októberi márciusnak ünneplését becsempészni nem csak az egy esztendeje kikiáltott (ó, e században harmadszor kikiáltott) köztársaság hátán tudtuk volna! Ha fiatalságunk börtönmélybe nem fulladt volna! Ha... Akkor, minden bizonnyal, most nem ezt a verset közöltük volna. 18
