Dohánygyári Híradó, 1990
1990-12-01 / 2. szám
Dr. Domán László: A MAGYAR CIGARETTAIPAR NEMZETKÖZI KAPCSOLATAI Előadás a bécsi World Tobacco Symposium-on A magyar cigarettaipar az Osztrák-Magyar Monarchia meglehetősen autarchikus folyamatrendszerébe született bele. Az 1867-es kiegyezés után a dualizmus keretében az osztrák és a magyar pénzügyek kettéváltak, az egyeztetést a „Delegáció" nevű állandó bizottság végezte. Mivel a dohánygazdaság már az 1600-as évektől császári monopólium volt, mint ilyen megmaradt, immár „Magyar Királyi Dohányjövedék”-ként, az új Magyar Királyi Pénzügyminisztérium keretein belül. 1867 és 1910 között az országban 12 „dohánygyár” létesült, melyeknek főterméke az első világháborúig a szivar volt. A Magyar Királyi Dohányjövedék az ipart „kerítésen belül” tartotta, mind beszerzés, mind termeltetés, mind értékesítés tekintetében. Komolyabb változások csak az 1930-as években, a trianoni béke után függetlenné vált Magyarországon történtek, elsősorban a dohány- és cigarettaimport területén. A gépesítés létrehozta a külkereskedelmi kapcsolatokat: akkor jelentek meg Magyarországon a Tabakuni UM, Triumph, Rapid DC és Rapid DK cigarettagyártó gépek. A gyártás segédanyagait is mindinkább külföldről szerezték be, különösen a finomabb cigaretták esetében: a Kék Darling például ópiumot tartalmazott. A második világháború után, az ország kényszerű politikai helykijelölése következtében, az 1960-as évek közepéig a magyar cigarettaipar ismét visszatért az autarchiához. A négy-öt „dohánygyár”, vagyis cigarettatermékeket gyártó üzem egy országos dohányipari szervezet gyáregysége volt és meglehetősen szűk választékban gyártott, jórészt fekete dohányokból, cigarettákat, központi tervutasítás alapján. Eger, az úttörő — ATW és Philip Morris A komolyabb külföldi kapcsolatok az 1960- as évek közepén keletkeztek, akkor, amikor elhatározták az egri gyár modernizálását. A hamburgi Hauni gépgyár (Körber AG) szállította a megújuló egri gyár meghatározó gépegységeit és egész gyártási konstrukciója ennek megfelelően alakult át. Ettől kezdve az Egri Dohánygyár vált azoknak a külföldi kapcsolatoknak az úttörőjévé, melyek a magyar cigarettaiparban az 1970-es években csíráztak, az 1980-as években bontakoztak ki, hogy 1990-re olyan kép táruljon a szemünk elé, mely ennek az iparágnak, immár sokrétű és szerves kapcsolatrendszerét mutatja a világ dohányiparával. Mindez összefüggött az ipar struktúrájának fokozatos átalakulásával. Amikor az Egri Dohánygyár modernizált termelését megkezdte 1970-ben, bár korlátozott önálóssággal, de kétségtelenül vállalattá alakult a Dohányipari Vállalatok Trösztjén belül, akárcsak a Debreceni, a Pécsi és a Sátoraljaújhelyi Dohánygyár. A vállalat a legvégső határig kihasználta szűk mozgásterét. 1973-ban „Dohányzó Világ" címen kiállítást rendezett a világ dohánytermékeiből és a kiállításra meghívta a különböző országok dohányiparának képviselőit; licenckapcsolatokat létesített az Austria Tabakwerkével, az osztrák dohányiparral és piacra dobta az első licenc terméket, az ATW Golden Smart-\át. Kapcsolatokat létesített a World Tobacco nemzetközi dohányipari folyóirattal, majd az 1968-as Tokiói Minőségszabályozási Konferencia jegyző-4 könyvei alapján kidolgozott egy management-korszerűsítési rendszert, ennek keretében előfizetője volt az Industrielle Organisation svájci folyóiratnak. Ezeket az egri kapcsolatokat más vonalon kiegészítették a Dohánykutató Intézet fejlődő külföldi kapcsolatai. Az Egri Dohánygyár 1975-ben licenckapcsolatot létesített a Philip Morris Inc. transznacionális nagyvállalattal és svájci leányvállalata révén megvásárolta a ,,Marlboro” cigaretta licencét, ezt követte a „Multifilter” és két másik Philip Morris termék licencgyártása, az L ’M"-é és a ,,BondStreet’’-é. Eközben az Austria Tabakwerkével létrejött a ,, Milde Sorte "márka licenc-szerződése, ezt követte az 1980-as években a,,Memphis International", ebben az évben pedig a,,Memphis 100 Light”, box-csomagolásban. A „Camer-től és „PallMaH”-tól a Mitsubishi-kábelig Az egri gyárat követve, a többi magyar cigarettagyár is mind több külföldi kapcsolatot létesített. A Debreceni Dohánygyár a Reynolds-szál lépett kapcsolatba és piacra dobta először a „ Camel”, majd a „ Winston ’’cigarettamárkákat, mint magyar licenc-gyártmányokat. A Pécsi Dohánygyára British American Tobacco-val kötött licencszerződést, ennek alapján gyártja a Pali-Mail Export és a HB King Size cigarettákat, box-csomagolásban. Napjainkban alakít ki francia kapcsolatokat, licenc-cigarettagyártás érdekében, a Sátoraljaújhelyi Dohánygyár. A licenc-gyártmányokkal együtt megindult a változás a „bennszülött” gyártmánystruktúrában is, az eltolódás az alacsony nikotin- és kátránytartalmú cigaretták felé, mert a licenc-gyártmányok hatására ilyen irányú változás indult meg a közízlésben. Ám éppen azért, mert az ilyen cigaretták amerikai és európai blendek, ez a trend a dohányanyag költségemelkedését jelentette. így az önköltségcsökkentés követelménye korszerűbb előkészítő és gyártóberendezések beszerzését tette szükségessé. Az egri gyár, immár mint teljesen önálló vállalat, ahamburgi, Körber AG-tól kocsányfeldolgozó vonalat vásárolt, ebben többek között kocsányduzzasztó berendezést, továbbá percenként 4000 db cigarettát gyártó, filterfelrakóval és kerettöltővel kombinált gépeket (Decouflé LOG és Hauni MAX S) szerzett be vásárlás és leasing útján. A Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat AMF Legg és Cardwell kocsányozó gépsorokat, valamint Proctor fermentálógépet állított be és egy Fishburne bálapréssel egészítette ki gépparkját. A licenc-cigaretták és hazai blend-gyártmányok ugrásszerű fejlődést hoztak afüstszűrőgyártásban is és ez tovább bővítette a magyar cigarettaipar kapcsolatait: a Debreceni Dohánygyár licencszerződést kötött az ausztriai OZF-el hosszkreppelő és filterrúdgyártó berendezések bérletére. Az Egri Dohánygtyár hosszú együttműködése ugyancsak az OZF-fel és a svájci Baumgartner filterrúdgyártó vállalattal meghonosította Magyarországon a kombinált aktívszenes filterek gyártását — az aktívszenet a belga Chemviron Carbon és a japán Marubeni szállítja — s míg az említett vállalatok a német Schoeller Hoesch GMBH-tó\ filterburkolót, az osztrák Tannpap/'erfő/mandzsettapapírt, a Wattenspapiertól cigarettapapírt vásárolnak. A négy magyar cigarettagyár acetátkábel-szállítói az angol Courtaulds Trading, a német RhodiaAG, a japán Mitsubishi, az amerikai Eastman Chemical Int. AG és a Celanese Amcel. Az Egri Dohánygyár a legkorszerűbb Heinrich Borgwaldt és Filtrona minőségvizsgáló berendezéseket tartalmazó laboratóriummal rendelkezik. Magyar cigaretta a Távol-Keletre A fejlődés iránya, amely a magyar cigarettagyártást mindinkább közelítette a blend típusok felé, óhatatlanul hatással volt a magyarországi dohánytermesztésre is, különösen ami a flue-cured Virginia dohányokat illeti. Elsőnek a Philip Momsfigyelt fel arra, hogy itt segítséget kell nyújtania, tudniillik a licencszerződések magyar részről dohány-ellentételezést tartalmaztak. A Philip Morris követelményei a magyar dohányexportot a minőségi kivitel irányában tolták el. A Virginia minőségének feljavítására az egyesült államokbeli Universal Leaf Tobacco dohánytermeltető vállalat dolgozott ki hosszú távú programot, a hazai dohánytermelők és a két fermentáló vállalat, a nyíregyházi és a budapesti számára. Ennek keretében került sor a magyar fermentálók referencia-látogatásaira a portugál Tabaquera-nál és az olasz dohányfeldolgozók szövetségénél, valamint az 1989-ben a Philip Morris és a Universal Leaf Tobacco részvételével rendezett szolnoki víruskonferenciára. A Nyíregyházi Fermentáló Vállalat növekvő mennyiségben exportál elsőrendű minőségi dohányt a Philip Morris, a Reynolds, a Rothmans és a Svedska Tobaco vállalatok számára. Sőt, hosszú idő után először, megindult a magyar cigarettaexport is; az Egri Dohánygyár Európa több országába és a Távol-Keletre exportál, míg a Debreceni Dohánygyár termékeit a hamburgi Mórád Trading GMBH és az olasz La Contadina forgalmazza külföldön. Más iparágakat megelőzve Nem volna teljes a kép, ha nem említenénk meg a Magyar cigarettaipar olasz kapcsolatait a csomagolástechnikában: két bolognai vállalat, a GD. és a SASIB csomagológépeit láthatjuk munkában az Egri Dohánygyárban, mely a trevisoi COMAS gépgyártól egy Burley-feldolgozó gépsort is vásárolt. Az Egri Dohánygyár külkereskedelmi érdeklődése azonban már túlmegy a dohányiparon: BUDAWEST leányvállalata, amely az amsterdami Business Büro Oosteuropa vállalattal közös alapítású, partnerek felkutatásával foglalkozik magyar és külföldi vegyes vállalatok számára. Ez a korántsem teljes körkép azt bizonyítja, hogy a magyar cigarettaipar, mely nagyon hamar, már az 1970-es évtized elején megkezdte a monopólium lebontását, egy lassan fellazuló monolitikus gazdaságban, más iparágakat is megelőzve áttörte a politikai-gazdasági blokk-kerítéseket és mintegy prognosztizálva az 1980-as évek második felének eseménysorát, korán megkezdte az integrálódást a világpiac dohányszektorába. Ma már, egy új gazdasági fejlődés küszöbén, minden reményünk megvan, hogy ez az integrálódás teljes lesz és a magyar dohányipar figyelemre méltó helyet vív ki magának a nemzetközi mezőnyben.
