Dohánygyári Híradó, 1990

1990-09-01 / 1. szám

NEMHIÁBA SEGÍTETTEK A DOHÁNYGYÁRIAK Ml TÖRTÉNT MARIKÁVAL? Lehet, hogy már sokunknak ismeret­lenül cseng ez a név: Hajdú Marika. Jó néhányan azonban még emlékezünk ar­ra, hogy öt évvel ezelőtt vállalatunk egyik brigádja felhívást tett közzé, Hajdú Marika gyógyítása érdekében. Több, mint 110 ezer forint gyűlt össze. így lehe­tővé vált a kislány gyógykezeltetése kül­földön. Az utóbbi időben többen érdek­lődtek mi is történt azóta Marikával? A szülők, Hajdú István és felesége mindketten vállalatunk dolgozói. Az édesapa készségesen, s szinte öröm­mel fogadta érdeklődésemet: — Kislányom — mint utóbb kiderült — szülés közben szenvedett maradandó egészségkárosodást. Megsérült az alsó agykéreg. Erre sajnos az orvosok na­gyon későn jöttek rá. Kétszer volt élet és halál közt: 3 hónapos és 3 éves korában. Sokáig epilepsziásként kezelték. Egyér­telműen az óvodában derült ki, hogy gyermekem nem egészséges szellemi­leg. Nem beszélt, agresszív volt, időn­ként tört-zúzott. Borzasztó volt tudomá­sul venni, hogy egy egészséges gyer­mek után ilyen probléma elé kell néz­nünk. Két évig hiába kopogtattam, jár­tam a hivatalos fórumokat, az egész­ségügyben nem javasolták lányom kül­földi gyógykezelését, mondván úgyis re­ménytelen eset. Képtelen voltam ebbe belenyugodni. Ekkor már birtokomban volt egy bécsi professzor címe, de nem volt hozzá elegendő forintunk és valu­tánk. — Kitől kértek, és kaptak segítséget? — Végső elkeseredésemben igazga­tónk segítségét kértem, akinek sikerült elintéznie az Egészségügyi Minisztéri­umnál, hogy méltányossági alapon ki­utazhassunk. Nagyon sokat segített a dolgozók által felajánlott 110 ezer forint, amelyet hivatalosan váltottak át valutá­ra. A saját valutakeretünket is ki kellett váltanunk, hogy összejöjjön a kezelés­hez szükséges pénz. — Hány éves volt ekkor Marika ? — Már nyolcéves volt és még nem be­szélt semmit. Nagyon vártuk a bécsi pro­fesszor válaszát, hogy mikor indulha­tunk. Abban is az igazgató úr segített, hogy innen kocsival kivigyenek minket, s a szállásért sem kellett fizetnünk. — Hogyan fogadták a gyereket, s mi­lyen kezeléseket kapott? — Általában öt napig tartózkodtunk kinn, s ilyenkor a professzor nagy ala­possággal vizsgálta meg a lányom. Gyógyszert, injekciót írt neki, amit még ma is kap a gyerek. Azt mondta, hogy már hároméves korában kellett volna el­kezdeni a kezelést, de még talán így is tud segíteni. Csodát nem várhattunk, de nagyon reménykedtünk. Három hónap után a gyerek kezdett beszélni. Szépen, fokozatosan egyre több szót tanult meg. Persze ez még nem azt jelenti, hogy úgy beszél, mint egy egészséges ember. — Milyen időközönként kell visszajár­ni? — Csak évente, de most már elég ré­gen nem voltunk, mert a valutánk elfo­gyott. Pedig szeretném, ha mégegyszer láthatná a professzor, mennyit fejlődött. Most már 13 éves. A gyermekvárosba visszük minden reggel, s délután me­gyünk érte. Rengeteget fejlődött a keze­lések, gyógyszerek hatására. Két éve önállóan öltözködik, segít mosogatni, de még ma sem beszél minden szót, a szí­neket nem tudja megkülönböztetni. Megszűnt a fogalomzavara is. Érdekes, hogy az emlékezőtehetsége meglepően jó. Sajnos, írni, olvasni már sosem fog tudni megtanulni. — Mi lesz a kislány további sorsa? Úgy tudom, hogy 1—2 éven belül kikerül a gyermekvárosból. — Igen, így van. Sikerült elintézni, hogy a lajosvárosi szociális foglalkozta­tóba átkerüljön. Más lehetőség nincs, de nekünk ez is sokat ér. KASZINÓ A BUTTL Az Egri Dohánygyár minden tekintet­ben fiatal és mozgékony piacszervező leányvállalata, a BUDAWEST, meglepe­tést tartogat Eger idegenforgalma szá­mára. Mint dr. Szalóczi Géza elmondta, a vállalat létrehozta az EURODARIUS KFT-t, melynek tagjai a Pannónia Ven­déglátóipari Vállalat, az Egri Városi Ta­nács és a ciprusi Spyros Spyrou cég. Az új vállalkozás újszerű játékautomatákat fog üzemeltetni Egerben. Ezeket az au­tomatákat a ciprusi vállalat gyártja; az — Várható-e további javulás, fejlődés a kislánynál? — Mi reménykedünk. Nagyon sokat jelentett, hogy nem adtuk fel, nem nyu­godtunk bele, hogy reménytelen gyer­mekem helyzete. Két éve már gyógy­szerért sem kell külföldre mennük, mert már itthon is meg lehet kapni ezeket a gyógyszereket meglehetősen jutányos áron, mindössze a postaköltséget kell kifizetnünk. Három hónapja a Béres­­cseppeket is adjuk a gyereknek, hátha ez is segít rajta! — Mennyiben jelent gondot a kislány a szülőknek? — Mi már ezt megszoktuk, beletörőd­tünk. Lehetőség lett volna arra, hogy bentlakásos legyen a gyermekváros­ban, de nem akartunk megválni tőle, hisz ugyanúgy gyermekünk, mint a na­gyobb kislány. A feleségemmel váltott műszakban dolgozunk, hogy kísérni tudjuk, s egy percre se hagyjuk egyedül a lakásban. A nagyobbik lányom is segít­ségünkre van már ebben. Sokszor kell nekem is „gyermekké” válnom, hogy el­érjem Marikánál azt, amit szeretnék. Csak játékos formában lehet tanítani. Az agresszív hang, őbelőle is agresszivitást vált ki. Bizony nehéz feladatok ezek, de már megszoktuk. Odaadó szülői gon­doskodásra van szüksége és nagy-nagy türelemre. Azt hiszem nem is lehet mást kívánni a szülőknek, mint amit eddig is tettek; nyugodt és türelmes életet Marika to­vábbfejlődése érdekében. Véghné Barta Judit ER-HÁZBAN? eddigieknél magasabb színvonalú, esz­tétikus és nem hazárdjátékra való auto­matákról van szó, olyanokról, melyek nemes szórakozást nyújtanak. A játék­automaták hasznát ugyancsak Egerben kívánják befektetni. A tervek szerint ka­szinót rendeznének be a Buttler-házban és a házat a vállalkozás nyereségéből kívánják rekonstruálni és kaszinó céljára alkalmassá tenni. A Buttler-házat, mint tudjuk, Mikszáth Kálmán tette híressé „Különös házasság” című regényében. liüLl/^V SPYROS SPYROU JÁTÉKAUTOMATÁI 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom