Dohánygyári Híradó, 1990
1990-09-01 / 1. szám
LEHETSÉGES A 180 EZER FORINTOS ÉVES JÖVEDELEM FEJENKÉNT Sok kérdés, élénk viták a Vállalati Szakszervezeti Tanácsban A Vállalati Szakszervezeti Tanács öt ülést tartott 1990 első félévében, noha az ötödik már második félévinek számíthat, hiszen július 3-án volt. Összefoglalva ezeket az üléseket, kiderül, hogy a szakszervezet vállalatunknál igen nagy átalakuláson ment át. Most már valóságos kérdésekről van szó, nemegyszer késhegyig menő vitákkal, a vezetőkkel való konfrontációval, a kisebbségi vélemények jegyzőkönyvezésével — tehát demokratikusan. A valóság az, hogy a termelő vállalaton belül a demokrácia a szakszervezet munkájában nyilvánul meg; a pártállam idején hirdetett,,üzemi demokráciáról” kiderült, hogy hangzatos frázis. A vállalati termelésben és gazdálkodásban, akárcsak egy hadsereg hadműveleteiben, nem lehet szó demokráciáról, csupán a termelés és gazdálkodás különböző szintjein állóknak a részvételéről a döntések előkészítésében, aszerint, milyen információk állnak rendelkezésükre. A megtermelt nyereség elosztásában azonban már az érdekek demokratikus ütköztetése szükséges: ebben a tekintetben a vezetés ellensúlyozó pólusa a szakszervezet. Ha a vállalatvezetés korszerű — mint az Egri Dohánygyárban — és javadalmazás tekintetében elébe megy a munkásköveteléseknek, tehát 20,27%-os bérfejlesztést és jó esetben 180 ezer forintos fejenkénti évi jövedelmet tud a szakszervezeti tanács elé tárni, ez még mindig nem jelenti azt, hogy nincs ezernyi más igény, a „halmozott” fegyelmi büntetések kifogásolásától kezdve a túlórákon, a jövedelmek nyilvánosságán vagy titkosságán, a belső vállalati kölcsönalap igényén át a jogsegélyig, amelyet a dolgozók támasztanak. Ha a munka és a tőke ellentéte ma már túlhaladott is, az, hogy jócskán vannak elkülönült érdekeik, vitathatatlan. HOGYAN ALAKULNAK A BÉREK 1990-BEN? A július 3-i szakszervezeti tanácsi ülésen két felső vezető is részt vett: dr Dömén László igazgató és Molnár Jenő, gazdasági-kereskedelmi igazgatóhelyettes. Dr. Dömén László tájékoztatta a szakszervezeti tanácsot a bérek várható alakulásáról. Amikor elkészült a vállalat 1990. évi terve, 270 milliós nyereséget lehetett reálisan betervezni és ezzel együtt a bérek 10%-os növekedését. Csakhogy már januárban sikerült meghaladni ezt a 10%-ot, amennyiben az 1989-ről áthúzódó bérfejlesztésekkel együtt a béremelkedés elérte a 15,49%ot. Ha most ehhez hozzáadjuk a július 1 -jével tervezett bérfejlesztést, ez öszszességében 20,27%-ot tesz ki, mégpedig úgy, hogy adómentesen tudjuk végrehajtani. Ennek fedezete máris megvan a prémiumkeret terhére. Ha viszont ezt sikerül nem a prémiumkeret terhére végrehajtani, akkor éves átlagban, egy főre vetítve mintegy 180 ezer forintos jövedelem lesz a dohánygyár munkatársainak bérszintje. Ennek, természetesen, feltétele a vállalat pénzügyi helyzetének jelentős javulása. Minden valószínűsége megvan annak, hogy ez a feltétel teljesül: növelni tudtuk az exportot, kedvezően alakul a dohánymegtakarítás, új termékeket dobtunk piacra (EFES, SENATOR), s végül jelentősen csökkentek a kamatterhek. Mihelyt a vezetés tudomására jutott, hogy a bérfejlesztéssel kapcsolatban problémák vetődtek fel a szivarágazaton, máris meghozta azokat az intézkedéseket, melyek biztosítják, hogy a régi dolgozókat és a műszerészeket ott ne érje hátrány. Nem vártuk meg a minimális bérekre vonatkozó kormányintézkedéseket: október 1 -jétől kezdve az Egri Dohánygyárban a minimális bér 6500 forint. Karácsony előtt, természetesen, ismét lesz 13. havi fizetés. A vezetés megérti, ha valaki anyagi megfontolásokból elmegy a vállalattól. Ha megbánja és visszajön, nyitva a kapu, de csak azzal a bérrel, amellyel elment. A SZAKSZERVEZETI TAGDÍJ FELHASZNÁLÁSA JOGSEGÉLY, KARÁCSONYI SZALONCUKOR, AJÁNDÉK NYUGDÍJASOKNAK Átalakult az ÉDOSZ struktúrája. Megalakult az ÉDOSZ-szövetség. Költségvetéséhez az üzemi szakszervezetek is hozzájárulnak 30%-os arányban. A Szövetségben viták folynak a költségek részletes felosztásáról és arról, milyen mértékű legyen a támogatás. Nagyon fontos a művelődési házak és könyvtárak támogatása. AVSZT megvitatta a tagdíjak itt maradó részének felhasználását. Bódi Lászlóné titkár több javaslatot tett. Végül is a Tanács úgy határozott, hogy az éves szinten több, mint 1 millió forintnyi öszszegből először is fölemeli az első osztályos iskolásgyermekek számára adott 16 segélyt 200 forintról 300 forintra, karácsonyra olyan akciót indít, hogy a szakszervezeti tagok ajándék-szaloncukorban részesüljenek, további 14 ajándékot fognak vásárolni a nyugdíjba menő dolgozóknak, végül hozzájárul havi 3500 forinttal a vállalati jogsegélyszolgálat fedezéséhez. A vállalat 1990. január 1-jétől határozatlan időre szóló szerződést kötött dr. Ites István jogtanácsossal a vállalati jogsegélyszolgálat ellátására. Ennek előnyei a vállalat dolgozói számára nyilvánvalóak. Méltányosnak látszik, hogy a költségeket a vállalat és a szakszervezet közösen fedezze. VSZT-HATÁROZAT A SEGÉLYEZÉSEK MÉRTÉKÉRŐL A Vállalati Szakszervezeti Tanács újólag megállapította a különböző segélyek összegét. Eszerint a szülési segély 1000 forint, a temetési segély 2000 forint, a szociális segély alsó határa pedig 1000 forint. Fajka Jánosné tanácsülésen fölvetette, hogy a segélyezésnél ne az legyen kizárólagos feltétel, ki mennyi ideig volt beteg, hanem vegyék figyelembe a rászorultságot. Sód/Lászlóné titkár nyomatékosan kérte a bizalmiakat, hogy a véleményezésnél legyenek sokkal körültekintőbbek, mert magától értődik, hogy a rászorultság kell, hogy eldöntse a segélyezés mértékét.
