Egri Dohánygyár, 1990 (19. évfolyam, 1-3. szám)

1990-02-01 / 2. szám

Jx. küldetés A Nagy-Britanniában megjele­nő „Long Range Planning” című szaklapban egy felmérés eredmé­nyeit közölték arról, hogyan hatá­rozzák meg a cégek a maguk kül­detését. Vállalati küldetés Valamely szervezetet nem a ne­ve, alapszabálya, hanem a külde­tése jellemez. A küldetés, a betöl­tendő feladat általános megfogal­mazása Peter Druckernek a ’70-es évek közepén végzett kutatásain és írásain alapul. Drucker szerint az a kérdés, hogy „mi a mi üzleti tevékenységünk”, egyet jelent a „mi a mi küldetésünk” kérdésének a felvetésével. Két hasonló szerve­zet abban is különbözhet egymás­tól, hogy hogyan határozza meg feladatkörét, melyik miben látja legfőbb — „létezésének oka”-ként megjelölt — célját. A cél, a külde­tés nagyon sokféle lehet, és a neki tulajdonított jelentőség még a cé­gen belül sem feltétlenül egységes. A General Mills-nél nagyon egy­szerű a küldetés megfogalmazása: „Azért vagyunk, hogy vezetők le­gyünk a szervezetek között. Küz­deni fogunk azért, hogy minden vállalkozásunkban kiemelkedő szintet érjünk el. Ehhez fogékony­nak és figyelmeseknek kell len­nünk atekintetben, hogy mit te­szünk legfontosabb „választóink”, a fogyasztók, a dolgozók, a részvé­nyesek és a társadalom szolgálatá­ban.” A fentieket a vállalat vezetője azzal egészítette ki, hogy ha a kül­detést nem támasztják alá a meg­felelő célok és stratégiák, akkor az puszta szólam marad. Az alábbi­akban ismertetett tanulmány cél­ja: megvizsgálni a nagy gyártó és szolgáltató cégek küldetésének megfogalmazásait. E megfogal­mazások segíthetnek a szerveze­teknek önálló arculatuk és irány­vonalaik kialakításában. A felmérés Az első lépés az volt, hogy a Bu­siness Week-ben szereplő 1000 cég vezetőinek személyes hangű levelet küldtek ki, amelyben kér­ték a cég leírt küldetésének egyik másolatát. A levélben megmagya­rázták, hogy küldetésen olyasmit értenek, mint pl. a szándékok, ter­vek, vagy az általános elvek meg­fogalmazása. A „Business Week 1000” a leg­nagyobb szolgáltató és gyártó cé­geket veszi jegyzékbe a piaci érték sorrendjében. A piaci érték össze­tett mérőszám annak meghatáro­zására, hogy mennyire nagy és egészséges valamely adott cég, adott időpontban. A Business Week évente méri fel, hogy melyik a vezető 1000 cég az USA-ban. Összesen 181 válasz érkezett vissza. A reagáló cégek 41 %-ának volt, 59 %-ának nem volt írásban rögzített feladatköre. Az igennel felelő 75 vállalatból 30 termelő és 45 szolgáltató vállalat volt. Az alkotóelemek A megfogalmazott küldetések az alábbi témakörökben az alábbi kérdésekre adtak választ: — Vevők. Kik a cég vevői? — Termékek vagy szolgáltatá­sok. Melyek a legfontosabb gyárt­mányok, illetve szolgáltatások? — Közlöm, hogy ezeket az el­beszéléseket eddig még senki nem adta ki — mondja a kezdő író a szerkesztőnek. — És senki nem is fog-2 ! DOHÁNYGYÁR — Helyszín. Hol versenyez a cég? — Technika. Milyen technikán alapul a cég tevékenysége? — Törődés a fennmaradással. Milyen gazdasági célok érdekében kötelezte el magát a vállalat? — Vállalati felfogás. Milyen ér­tékeken, értéksorrenden alapul a szervezet? — Önmeghatározás. Mikben rejlenek a cég legfőbb erősségei, hol helyezkednek el versenybeli előnyei? — A közvéleményben kialakult kép: milyen felelősséggel tartozik a cég a közvéleménynek, milyen képet szeretne kialakítani abban? — Magatartás a munkaválla­lókkal szemben. Milyen magatar­tást tanúsít a cég a dolgozóival szemben? Néhány példa a konkrét vála­szokból: a Johnson and Johnson cég úgy érzi, hogy elsősorban az orvosoknak, ápolónőknek, a bete­geknek, a szülőnőknek és mind­azoknak tartozik felelősséggel, akik használják gyártmányaikat és igénybe veszik szolgáltatásaikat. A fogyasztókat illetően a Motoro­la cég úgy vélekedik, hogy felada­ta: becsülettel szolgálni a közön­ség igényeit, éspedig oly módon, hogy kiváló minőségű termékeket ad és szolgáltatásokat nyújt tisz­tességes áron a vásárlóknak. Termékek és szolgáltatások címszó alatt a Carteret Savings and Loan Association (Carteret Takarék- és Kölcsönzőtársaság) felsorolja az általa ügyfeleinek nyújtott különböző szolgáltatáso­kat. A „helyszín”-re adott felele­tében a Corning Üvegipari Művek úgy nyilatkozik, hogy világmére­tekben vesz részt a versenyben, és mindenütt, ahol jelen van, sikert kíván elérni. A Sara Lee Corpora­tion azt tekinti küldetésének, hogy vezető fogyasztási marketingcég legyen az USA-ban és nemzetközi méretekben. Technika. A Control Data a mikroelektronika és a számító­gép-technika két területén műkö­dik, egyrészt a hardver terén, más­részt a számítógépesítéssel össze­függő szolgáltatásokban. A Du Pont sokféle vegyipari, energetikai terméket állít elő, és nagy hagyományokkal rendelke­zik a felfedezésekben. Üzleti terü­lete állandóan bővül, folyamato­san keresi az új és jobb módszere­ket emberi, műszaki és pénzügyi erőforrásai jobb felhasználása vé­gett, illetve azért, hogy javítsa az élet minőségét szerte a világon. A McGraw-Hill fennmaradása fontos eszközének tekinti, hogy a több ismeret iránt világméretek­ben jelentkező szükségletet kielé­gítse, úgy, hogy ezek az ismeretek az ügyfelek, alkalmazottak, szer­zők, beruházók és a társadalom legnagyobb előnyére szolgáljanak. A közvélemény szemében ked­vező színben feltűnni az egyik vá­laszadó cég szerint azt jelenti, hogy a cég hozzájárul a társada­lom gazdasági erejéhez, és a cég munkatársai úgy dolgoznak, mint jó állampolgár, helyi, állami, or­szágos szinten, minden országban, ahol a cég üzleti tevékenységet folytat. A küldetés magában foglalja az ügyfeleknek biztosított magas színvonalú szolgáltatást, a vállalati részvények után járó osztalékok állandó növelését, a dolgozók ma­ja! — válaszol a szerkesztő, mi­után átfutotta az írásokat. * A skót biztosítási intézet igaz­gatója átadja az özvegynek a 20 ezer fontról szóló életbiztosítási gas életszínvonalát biztosító java­dalmazást, és a részvételt a közös­ség, a nemzet ügyeiben. A szolgáltató és gyártó cégek más-más változókat hangsúlyoz­nak, ha arról van szó, hogy ver­senybeli előnyökre tegyenek szert a piacon. A termelők többnyire munkacentrikusak, és a fizikai munkásokra építenek. A szolgáltatók nagyobb hang­súlyt helyeznek az információra és a „fehérgalléros”-okra. A küldetés jellege A tanulmány alapul szolgál a küldetések jellegének meghatáro­zására. A gyártó cégek 83 %-a, a szolgáltatók 76 %-a foglalkozik a vevőkkel a küldetés megfogalma­zása során. Peter Drucker azt mondja: azt, hogy milyen az üzlet, a vevő határozza meg. Csakis a vá­sárló az, aki átalakítja a gazdasági erőforrásokat gazdagsággá, a dol­gokat termékekké, mégpedig az­zal, hogy kész javakért, szolgálta­tásokért fizetni. Nem az a fontos a jelen és különösen a jövő, a siker szempontjából, hogy a termelő miként vélekedik arról, amit ter­mel. A döntő az, hogy a vevő mit gondol megvenni, milyen értéket tulajdonít annak, amit megvesz. A vevő sohasem a terméket veszi meg, hanem azt, amit a termék az ő számára jelent. Az üzlet alapja a vásárló, és ő tartja fenn az üzletet. A cégek 80 %-ában szerepel a termék vagy szolgáltatás a külde­tés alkotóelemeként. Ugyanilyen szerepet kap az az érték, amit a vé­tellel a vevő megszerez magának. Ezért az AT and T a kommuniká­ciót és nem a távbeszélőt, az Ex­xon az energiát-és nem az olajat vagy a földgázt hangsúlyozza. A vállalatok túlnyomó többsége tö­rődik a közvéleményben róla ki­alakult képpel. Ebben megnyilvá­nul a fogyasztókkal, a környezet­tel, a kisebbségekkel, a közössé­gekkel szemben érzett felelősség. A megközelítésben ugyan vannak különbségek, de mindegyik válla­lat biztosítani akarja a kívülállókat arról, hogy a vállalkozást a társa­dalom iránt érzett kötelezettség alapján irányítja. A tanulmányban feldolgozott küldetések zömmel magatartásra vonatkozó kijelentések, és nem a tevékenységek meghatározott programjai. Ennek oka többek között abban keresendő, hogy a program korlátozhatja a lehetősé­geket, a kreativitást. George Stei­ner szerint a vállalati hivatás meg­határozása nem akar konkrét len­ni, inkább a céget irányító felfo­gást, az általános irányt akarja ki­fejezésre juttatni. A túlzott részle­tesség ellenkezést válthat ki, kor­látok közé szoríthatja az alkotóké­pességet. A meghatározottság hiá­nya nagyobb rugalmasságot tesz lehetővé, előmozdítja a változó környezethez való alkalmazko­dást. Miért nincs megfogalmazott küldetés? A tanulmányból kitűnt, hogy a cégek 59 %-a nem rendelkezik megfogalmazott alapfeladatkör­rel. Nyilván ennek több oka van, a legdöntőbb azonban valószínűleg az, hogy a kérdés : „mi is a mi üzleti csekket. Az özvegy könnyek kö­zött mondja: — Higgye el, igazgató úr, azon­nal odaadnék 10 ezer fontot, ha a férjemet megint az élők között lát­hatnám. területünk” ellentétek forrása le­het. E kérdés felvetése ellentéte­ket szül, és ezeket a vezetőknek kell feloldaniuk a vállalaton belül. Ha az alapvető célok, a tervek te­kintetében ellentétek feszülnek, akkor nincs „békés megoldás”. Kialakítani valamely szervezet küldetését — ez mindig azt jelenti, hogy választani kell több lehetsé­ges stratégia közül. E stratégiák a gazdasági környezet realitásait más-más feltételezés alapján ve­szik figyelembe. Drucker hangsú­lyozza, hogy a küldetésről szóló döntés túlságosan fontos ahhoz, hogy gyorsan történhessék, e dön­tést sohasem lehet könnyen, fájda­lommentesen meghozni. Kidolgo­zása lényeges lépés a vezetés haté­konyságának növeléséhez. Tudni­illik előfeltétele a vezetésen belüli egyetértésnek, ami a legfontosab­bak egyike. Nélküle tehát a veze­tésen belül nincs egyetértés, túl sok összeütközés keletkezik a mű­ködtetés szintjén. Másik ok lehet, hogy több csúcsvezető csaknem minden ide­jét az igazgatási és taktikai meg­fontolásoknak szenteli. A külde­tés megfogalmazását figyelmen kívül hagyva inkább a célok kitű­zése, a stratégiák alkalmazása van a napirenden, anélkül, hogy kellő időt szánnának a stratégiák tisztá­zására. E probléma még a nagy­­vállalatokra is jellemző. Az egyér­telmű feladatmeghatározás és an­nak széles körű ismertetése az egyik általánosan elhanyagolt fel­adat a stratégiai irányításban. Enélkül pedig a rövid távra érvé­nyes akciók ellentmondanak a hosszú távú érdekeknek. Egyes esetekben a küldetést ak­kor fogalmazzák meg, amikor a cég bajban van. Ilyenkor látványos eredményeket szülhet, segíthet megállítani a hanyatlást. Drucker arra mutat rá, hogy a küldetést ak­kor kell megfogalmazni, amikor a vállalat sikeres. A siker rendsze- : rint elavulttá teszi azt a magatar­tást, amellyel elérték. Üj realitáso­kat, új és más problémákat termel ki. Csak a tündérmese végződik 1 úgy, hogy „boldogan éltek, amíg j meg nem haltak.” A régi görögök tudták, hogy a siker büntetése súlyos lehet. Ha a vezetés nem teszi fel az eredmé­nyek idején a kérdést, hogy „mi a mi küldetésünk”, akkor a siker rö­vid időn belül kudarccá változik. Az ösztönző feladatkör mégha- ; tározását elmulasztó vállalat el­veszti a lehetőséget arra, hogy 1 kedvező színben tűnjön fel megle­vő és lehetséges partnerei szemé­ben. Következtetés Minden szervezetnek sajátos oka van a fennállásra. Az egyedi­séget a küldetésnek vissza kell tük­röznie. A cikkben ismertetett alapvető összetevők gyakorlati ke­retül szolgálnak a feladatkör meg­fogalmazásához. A küldetés — mint az ösztönzés eszköze — ér­zékletesen jelenik meg a Porsche cég egyik vezetőjének példázatá­ban: három ember dolgozott az egyik építkezésen. Bár mind a hár­man ugyanazt a munkát végezték, amikor megkérdezték őket mun­kájuk felől, eltérő válaszokat ad­tak. „Követ török” — mondta egyikük, „kenyeret keresek” — felelte a másik. A harmadik ezt mondta: „katedrálist építek”. — Holnaptól érvénytelen a há­zasságunk! — Hogy jutott eszedbe ez a sza­márság? — A házassági tanúnk hamis tanúzás miatt börtönbe került! Humor îà tanács az edényekről — Új jénai tűzálló edényein­ket használat előtt egy nagyobb edényben maroknyi sóval és any­­nyi vízzel, mely ellepi, forraljuk legalább fél óráig. A vízben hagyjuk teljesen kihűlni. így a hőre ellenállóbbak lesznek, és sokkal tartósabbak is. — Zománcedényeinket is ha­sonlóan avassuk fel. Itt elegendő, ha magában az edényben forral­juk a vizet és sót, fél óráig. — Ne idegenkedjünk megbar­­nult zománcedényeinktől: főz­zünk benne nyers burgonyát, hagyjuk benne egy napig, majd újra forraljuk fel. Csillogó, tiszta lesz. — A lerakodott vízkőtől 10 százalékos ecetes oldattal szaba­díthatjuk meg lábasainkat. Szó­­dás vízzel öblítsük át, utána jöhet a tiszta, forró öblítővíz. — A serpenyő alját, ha oda­égett az étel, hintsük be vastagon sóval, hagyjuk állni néhány órá­ig, utána könnyen letisztíthatjuk. — Rossz szagú műanyag edény szagát veszti, ha tömény kávézaccos vízzel töltjük fel, és meleg helyen állni hagyjuk egy ideig. Kimosás után törlés és fe­dő nélkül szárítsuk meg. Fa vágódeszkáink világo­sabbak maradnak, ha használat előtt hideg vizet engedünk rá. Telítődik vízzel, ezért a színeket és szagokat kevésbé szívja magá­ba. — A vágódeszkáról és a faka­nálról a hagyma és egyéb zöldfé­lék szaga eltűnik, ha lemosás után sót szórunk rá, és hagyjuk állni kb. 10 percig. Meleg vízzel öblítsük le, szagtalanok lesznek. — Az üvegpoharak fényesek lesznek, ha sós vízben mossuk és hideg vízzel öblítjük át őket. — Egymásba szorult üvegpo­harak szétválasztását ne erőltes­sük, mert könnyen megreped­hetnek vagy eltörnek. Öntsünk hideg vizet a felső pohárba, az al­sót pedig állítsuk meleg vízbe. Pár perc múlva könnyedén szét­­vehetjük őket. — Ha a termosznak szaga len­ne, szódabikarbónás vízzel mos­suk ki, majd alaposan öblítsük át. Ne tároljuk bedugaszolva! A ter­mosz dugóját sós vízben átforral­va szagtalaníthatjuk. — A tűzhely lapjáról meleg kávézaccal tüntethetjük el a zsír­foltokat. Ha kihűlt, tiszta ruhával fényesre dörzsöljük. A só is meg­felel: a még meleg, zsíros főzőla­pot szórjuk be sóval, és újságpa­pírral dörzsöljük át. — A megbámult zománco­zott mosogatókagylót tömény hypóval kenjük be. 10 — 15 perc múlva alaposan mossuk ki. A zo­mánc nem sérül meg, és mosoga­tónk is ismét fehér lesz. »

Next

/
Oldalképek
Tartalom