Egri Dohánygyár, 1988 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1988-02-01 / 2. szám

A szocialista brigádok munkájáról

(Folytatás az 1. oldalról)

mozdulásai, eseményei azt bizonyítják, hogy szükség van a munkaverseny-mozgalomra, s ezenbelül a szocialista brigádmozgalomra. A brigádmozgalom csak ott válhat életképtelenné és formálissá, ahol demagóg jelszavakon kívül, a naplóvezetésen kívül más, érdemleges tevékenységet nem találnak, vagy nem tudnak meghonosítani.

Vállalatunknál jelenleg is van alakulóban lévő brigád, ez is mutatja, az embereknek. a munkahelyen dolgozó kisebb kollektíváknak szüksége van a szorosabb együvétartozásra, a feladatok, a gondok megoldása könnyebb és eredményesebb lehet, ha azt összehangolva, egymást segítve végzik.

A gazdálkodásban kialakult új feltételrendszer inkább szükségessé, mint feleslegessé teszi a brigádok működését, természetesen csakis az eredményes működést tudja dotálni. A munkahelyeken számtalan olyan feladat adódik. amelyek színvonalas megoldása jövedelmezőségi mutatónkat javítja, a fegyelmezett munkavégzés jobban megkövetelhető a brigádon belül, hiszen közös érdekük, hogy ne csak saját maguk, hanem társaik fegyelmezett. gondos munkát végezzenek. A szociális és társadalmi gondok növekedése szintén azt igényli, hogy ezek megoldásában ugyanúgy, ha lehet még nagyobb mértékben vegye ki részét egy-egy kollektíva.

Az Egri Dohánygyár szocialista brigádjai is számtalan helyen szereztek elismerést, megbecsülést munkájukkal az elmúlt években, a város különböző intézményeiben mintegy 4000 társadalmi órát végeztek. de nem jelentéktelen, sőt ennek mintegy kétszerese a vállalaton belül végzett társadalmi munka.

Ennek jelentősége és szerepe elvitathatatlan, azonban e helyen is hangsúlyozni kell, hogy a brigádoknak elsősorban gazdasági munkájuk hatékony végzésére kell figyelmüket összpontosítani és emellett részt vállalni más szociális és társadalmi tevékenységből, illetve feladatokból-E cikk megjelenésekor már lezajlanak a brigádok értekezletei, sőt sor kerül a szocialista brigádvezetők szokásos évi tanácskozására, ahol az elmúlt évi brigádmunka alapján gazdára találnak a különböző kitüntetések, címek és jutalmak.

Az 1988. évi vállalások megtételénél brigádok jó támpontot kaphatnak üzemrészük DH akcióbizottsági programjából, amelyben konkretizálódtak azok a feladatok, amelyek az üzemrészben hivatottak elősegíteni a vállalati tervek maradéktalan teljesítését.

Bízunk abban, hogy a 45 szocialista brigád és a 6 szocialista üzemrész, amely együttesen mintegy 800 főt aktivizál. a munkaversenyben ez évben is eredményesen tevékenykedik és munkájával hozzájárul céljaink megvalósításához.

— Bárdos Miklósáé dr. —

Talán soha nem volt időszerűbb dolog termékeink, munkavégzésünk minőségéről, minőségmegőrzésről, minőségtanúsításról szólni mint napjainkban. Úgy vélem, igaz ez közvetlen munkahelyünk, az Egri Dohánygyár, sőt. azt hiszem nem túlzók ha azt állítom. hogy az egész ország, az egész népgazdaság tekintetében egyaránt. Az elmúlt időszakban párt-, kormány- és parlamenti üléseken volt közvetlen téma gazdálkodásunk helyzete, gazdaságunk állapota, állásfoglalások, programok születtek arra, hogyan kerülhetünk kii jelenlegi nem éppen kedvező helyzetünkből. A párt KB-ülésén született állásfoglalás vagy az Országgyűlés által elfogadott kormányprogram kimondva, kimondatlanul, de a termékeink minőségének jelentős emelésével lát kiutat a mai állapotból. Ezek voltak a visszavisszacsengő gondolatok. elvek az elmúlt év végén megtartott Országos Minőségügyi Konferencián is. Elsőként Berecz Frigyes, akkor még a Minisztertanács elnökhelyetteseként „Kormányintézkedések a minőség fejlesztésére” címmel tartott előadást. Szólt arról, hogy a minőség is felelős a gazdaság alacsony szintjéért, de a gazdaság is felelős a minőség alacsony színvonaláért. A gazdaság tetemes veszteséget szenved, a vállalatok sokszor az ajánlattételig sem jutnak el. Termékeink, életvitelünk minőségének növelése társadalmunk létérdeke. Hazánk valamennyi dolgozójának gondolkodásban odáig kellene eljutni. hogy tudatosítsa magában — minden termelő egyén egyben fogyasztó is. A minőségfejlesztés adminisztratív módszerei egyre csökkennek, de megmaradnak. Ma még gazdaságunkban szükséges az ösztönzés. a szankcionálás eszköze.

Termékeink minősége növelésének döntő eszköze továbbiakban csakis a műszaki fejlesztés. A legalacsonyabb minőségű, legolcsóbb termékeknek is hibátlannak kell lenni. A KGST-tagországaink egyezménye alapján egységes minőségtanúsítási

Mit ér a munka, ha

magyar?

rendszert kell valamennyi kormánynak felállítani. A nyugati országok példája igazolja. hogy ahol ilyen van az a kereskedelemben, ill. külkereskedelemben egyaránt nagy előny. Az egységes minőségértékelési és -tanúsítási rendszer a megbízhatóbb export-, importtevékenységet segíti.

Dr. Szekér Gyula, a Magyar Szabványügyi Hivatal elnöke „a KGST minőségértékelési és tanúsítási rendszeréből adódó feladatokról” szólt. A kormányoknak a termékek minőségének értékeléséhez. tanúsításához független vizsgáló laboratóriumokat kell akkreditálni, ha egy termékgyártó részt kíván venni ebben a rendszerben, akkor először kérnie kell, vizsgálják meg, hogy nála a szükséges feltételek megvannak-e a jó minőségű termékek gyártásához. Ha megfelel, akkor a vizsgálólaboratórium a terméket megvizsgálja és kiállítja a minőségtanúsítást, amelyet a tagországok újabb vizsgálat nélkül elfogadnak. Azaz az importáló ország elfogadja, elismeri az exportáló ország minőségtanúsítását. Ha bizonyos termékek minőségével kapcsolatosan hiányosságok, kifogások menüinek fel. akkor a termékminőség tanúsítását. ill. a vizsgálólaboratórium akkreditálási jogát megszüntetik.

Ehhez az együttműködéshez hazai viszonylatban szükséges a vizsgálóintézetek, -laboratóriumok kijelölése, a rendszerben részt vevő termékek körénék kiválasztása. A minőségtanúsítás alapja az állami szabvány legyen. A klasszikus minőségellenőrzés ideje lejárt, egy terméket a végén, a gyártás. előállítás után ellenőrizni már késő. A

minőséget minden esetben meg kell tervezni és termelni, A minőséget kormányzati. társadalmi üggyé kell tenni hazánkban. A kiút, a kibontakozás ‘ Csak a minőség irányában lehetséges.

A következőkben dr. Szabó Imre ipari minisztériumi államtitkár szólt arról, hogy a vállalati minőségellenőrzés nincs irigylésre méltó helyzetben. hiszen ha kizár vagy visszatart minőségi hiányosságok miatt kész, ill. félkész terméket, akkor az a vállalat szempontjából anyagi hátrányt jelent. A vevők minden piacon elvárják a megbízható terméket. Ma a társadalom minőségérdekeltsége alacsony, a minőség költsége viszont magas. Az emberek gondolkodásmódját kellene megváltoztatni, de nem csak dolgozói szinten. Az ipar területén meg kell valósítani a minőségorientált ösztönzést, A technológia korszerűsítése során nagyobb szerepet kapjon az esztétikum, a megjelenés.

Angyal Ádárn. a Ganz Danubius Hajó- és Darugyár vezérigazgatója a minőségi termelés feltételeiről, akadályairól szólt. A minőség külső, vállalaton kívüli feltételei között említette a szabványokat a nemzetközi piacon. A KGST-szäbványok közelítsenek vagy egyezzenek meg az európai szabványokkal. A magyar vállalatokra a hiányhelyzet a jellemző, azaz hiány van tökéből, piacból, munkaerőből 9tb.

És végezetül : M i t ér a munka, ha magyar?

Az utóbbi időben, úgy gondolom. sokunkban fogalmazódott meg ez a kérdés. Mi lelehet a válasz? Ha őszinték akarunk lenni — és miért szépítsük magunkat — ma még nem sokat. De az itt leírtak is talán igazolják, hogy ma már felelős beosztásúak sokasága (ha még nem is mindenki) tisztán látja azt. hogy a jelenlegi „béka” alaitti szintünkről akkor tudunk fölfelé emelkedni, ha mi-ndanynyian megtanulunk minőségben gondolkodni, élni és dolgozni.

— v — i —

Kenyér

Ügy látszik, valami fogyatékosság lehet bennem, mert sehogy sem tudok hozzászokni ahhoz a látványhoz, ahogy a diákok órakezdés előtt, vagy szünetekben önfeledten futballoznak a kenyérrel. A „jobbak” zsemlével. De láttam én már húsvét táján kuglófot görgető gyerekeket is.

A jelenséget persze nem én fedeztem föl, hiszen az már régóta része kollektív rossz élményeinknek. Szerencsére nem oly drága, meg jó is nálunk. De azért le kellene már beszélni a gyerekeket arról, hogy jókora kenyérdarabbal jelezzék, hogy honnan kell majd rúgni a tizenegyest az iskolaudvaron.

Igaz. ebben az országban már régóta senki nem hal éhen. mégis jó lenne rászorítani a gyerekeket, hogy tiszteljék a kenyeret. Ha más okuk nem is volna rá, legalább hagyományból.

Szüleik ifjú korában módjuk volt belekóstolni a legnehezebb munkák egyikébe, az aratásba, fgy azt is átérezték, hogy mennyi erő, tudás és felhalmozott tapasztalat kell ahhoz, amíg a learatott búzából kenyér lesz.

Aki a kenyeret rugdossa — jobb híján az iskola udvarán —. azt fel kell világosítani

2

DOHÁNYGYÁR

arról, hogy rosszul sáfárkodik elődeink közös örökségével. „Csak kenyér legyen!” — mondták bizakodva a régiek. Hogy mekkora volt valamikor a kenyér becsülete, az a szertartás is jelzi, ahogy a friss, illatos kenyeret megszegték.

Két világháború megtaníthatott már bennünket arra, hogy a kenyérre vigyáznunk kell. Az a gyerek, aki kenyérrel futballozik az iskola udvarán, valószínűleg felnőttként sem tiszteli majd az értékeket. Süket fülekkel megy el mellettük.

Országos

tapintatlanság?

Valaki operáció és hónapokig tartó betegség után fodrászhoz ment, erősen lenőtt, őszülő haját befestetni. A fodrásznő úndorodva pillantott rá, és megszólalt: „Ezt a hajat?!...” és elfordult a vendégtől. A molett. ha szoknyát akar venni., kénytelen elviselni az ugyanolyan derékbőségű eladónő utálkozó megjegyzését: „Erre az alakra?!...” A vékonynak szintén kijár ez a kíméletlen válasz. De hát tehetnek az emberek a külsejükről? Lollobrigida kevés van ebben az országban és Sophia Loren sem sok. Miért hát ez a tapintatlanság ? Legújabban : „Ez magának drága!” felkiáltással meg sem mutatnak az eladók árucikkeket Megalázzák azt. akinek valóban keJegyzetek

vés a pénze, és megsértik azt, akinek esetleg van. de nem jár nercbundában, talpig selyemben. bársonyban, hogy anyagi helyzetét ne tükrözze. Hát csupán álruhás milliomos dolgozik a pultok mögött? Ismerősöm, alig túl a negyvenen, aggódva panaszolta orvosának, hogy erősen romlik a szeme. „A maga korában” — nézett rá az orvos — „igazán nem csoda.” A következő sértés a rákszűrőn érte őt, nincs-e valami baja. — „Valószínűleg nincs — mondták amikor szorongva kérdezte, neki —. ami a maga korában igazán ritkaság.”

Apró ütések, ám nemcsak a hiúságra mérték. Inkább közérzetünket rontják. Tapintatlanságok, amik még jobban megtépázzák az önbizalmat, az amúgy is gondteLi. hajszolt napokat még nehezebbé teszik.

Hovatovább leszokunk a tapintatról. Éppen akkor, amikor sokkal kíméletesebbnek kellene lennünk egymással. Mert szorongunk, mert türelmetlenek vagyunk és egyre ritkábban nevetünk.

Haldokló idős asszony fekszik a klinikai szobában, csak az infúzió tartja életben. Néha föleszmél, mond valamit, de azt már csak az angyalok értik. Bejön a tinédzser korú nővér, a betegek többszöri kérésére. Felrángatja a haldokló paplanját, és rákiabál: „Mit csinált már megint, marna?! Nem szégyellii magát?” A 83 éves asszony szeme kék hervadó nefelejcs, kigördül belőle két könnycsepp, öt gyermeket hozott a világra, és most így megáláztatik. „Meghal úgyis, már csupa fölfekvés. itt fog elrohadni elevenen ...” — kárognak a szobatársak, mit sem törődve azzal, hogy talán megérti a beteg, és hogy egyszer mi is, mindnyájan ugyanilyen kórházi ágy két deszkája közé kerülhetünk.

S de jó volna egyszer eljutnunk odáig, hogy legalább halottak napján nem szólna a zene útón-útfélen. Hogy a virágboltokban és az utcai árusoknál sem harsogna a tánczene. miközben virágot vásárolunk, legalább egyszer egy évben leróni a kegyeletünket. És ha a presszókban is csönd volna, amikor az október végi széltől átfagyva leülünk megmelegedni egy tea, vagy egy kávé mellé, éltéivé emlékektől, feltörő szomorúságtól. Olyan jó volna egy évben egyszer a tapintatos csend. ..

Gúny tárgya lett, aki gyászruhát visel, pedig a fekete intő jel: arra figyelmeztet, hogy ne meséljünk vicceket, ne vegyünk neki színházjegyet. ne hívjuk sörözni, mulatni. Ennyi kíméletet megérdemel az. akinek gyásza van.

De ma már nyomasztónak tartjuk a fekete ruhát, kivéve. ha az divatból vétetett föl.

A sötét ruhával szembeni ellenszenv odáig fokozódott, hogy sokan már akkor sem veszik fők amikor a hely és az alkalom megkívánná. Színházban, hangversenyen egyre gyakoribb az utcai, hétköznapi viselet, ugyanakkor, amikor a művészek frakkban. vagy estélyi ruhában játszanak. ezzel tisztéivé meg a közönséget, és téve még ünnepibbé az estet. Csak hát a közönség egyre ritkábban viszonozza ezt az udvarias gesztust.

Igaz. nem a ruha teszi az embert, de az ember teszi az alkalmat ünnepivé, tisztelettelivé magának és másoknak. Mindenkinek van ma már legalább egy jó ruhája, amit kivételes alkalmakkor felvehet. És azt hiszem, mindenkinek van egy jó szava, egy kedves mondata^ egy tapintatos gesztusa, amivel megtisztelheti a másikat.

Ne fukarkodjunk vele!

Rajna