Egri Dohánygyár, 1988 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1988-10-01 / 10. szám
Barátaink életéből Emlékezzünk az aradi vértanúkra 1848 májusában Galíciában állomásozó huszárok megtudják, hogy a császári udvar bujtogatására ellenforradalmi lázadások fenyegetik a diadalmas március vívmányait. Éjjel titokban felnyergelnek, rongyba pólyálják a lovak patkóit és főhadnagyuk vezetésével nekivágnak a veszedelmes útnak. De vakmerő vállalkozásuknak híre fut, az egész helyőrség felriad. A parancsnokló tábornok Lenkei Jánost a menekülök után küldi, hogy igyekezzék őket szép szóval visszatéríteni. Lenkei beéri századát és maga is hozzájuk csatlakozik és minden akadályt leküzdve hazaérkeznek. A Lenkei-huszárok példáján és Kossuth szaván felbuzdulva, nem törődve a császári zsarnokság kegyetlen megtorlásával: a főbelövéssel, megtizedeléssel, a hazaszeretet eszméjétől fűtve a hon védelmére siet. A szabadságharc krónikája feljegyezte e huszárok hőstetteit. Lenkei kapitány mentéjére ezredesi paszomány került, 1949 tavaszán már tábornok, egy ideig a komáromi vár, utóbb a Tisza-vidéki lovashadosztály parancsnoka. Világos után Haynau őt is bitóra szánja, de a tizennegyedik aradi vértanú kivégzése elmarad: Lenkei János a fogságban megőrült és néhány hónap múlva a börtönben meghalt. Holttestét családja szülővárosában. Egerben temettette el. A tizenhárom tábornok és az első felelős magyar kormány miniszterelnökének meggyilkolását szándékosan időzítették október 6-ára. Egy évvel korábban, 1848. október 6-án Bécsben a népítélet végzett a gyűlölt Theodor Latour hadügyminiszterrel. Haynau emlékeztetőül és megtorlásként jelölte ki ezt a napot a kivégzésekre. Batthyány Lajos kivégzése azért is különös jelentőségű, mert a bécsi udvar számára ö jelképezte a független Magyarország megszületését, és — Kossuth távoztával — az ő személyében kívánták elpusztítani a függetlenség gondolatát is. Aradon akasztással vagy golyóval kivégeztetett tizenhárom hős honvédtábornok halálával pecsételte meg áldozatos életét: Aulich Lajos. Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly. Nagy Sándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác. Vécsey Károly. „Aradi vár! aradi vár! halál völgye. Híres nemes magyar hősök temetője. Viruljanak környékeden sirvirágok, S felejthetetlen legyen hát az ő halálok." Erről jut eszembe. Mármint az üzemi konyha. Mostanában úgy tűnik divat lett a csont. Nem dísznek, hanem az ételben. Rendben van, a hús és a csont úgy általában együtt léteznek. Amíg szét nem választják, márpedig tudomásom szerint többnyire lehet. Lehetne, de nem igen tapasztaljuk. Étkezési szokásaink olyanok, hogy döntő része van benne a húsnak, igy aztán jobban szeretjük, ha van az üzemi ebédben is. A maga nemében persze jó a csontos is: sült oldalas, a körömpörkölt, és hát a csirkét sem szoktuk általában előtte A golyóstoll az emberi elme legalattomosabb, legaljasabb találmánya. Első látásra egy szelíd, kézbesimuló szerszám. Az első betűknél boldognak latszik, hogy végre szolgálhatja nagyszerű alkotóját: az Embert. Igazi énjét csak később mutatja meg! Első ténykedése, hogy az Írás végén fehér foltokat hagy a papíron, majd egyre szemtelenebből mind sűrűbben hagyja abba a munkát. Végül addig merészkedik, hogy egyszerűen megtagadja a gömbölyű betűk írását. A próbapapíron mindig kifogástalanul működik, hogy ezzel is bizonyítsa, ő dolgozna, de a DOHÁNYGYÁR Cseni szétválogatni, de isten bizony sokan el tudjuk képzelni a rántott húst, bab- vagy krumpligulyást, sült húst, pörköltet csont nélkül is. Az utóbbi időben még véletlenül sem találkoztam itt benn csont nélküli rántott hússal. Nem akarok tovább rágódni rajta, elég ebéd közben vigyázni a fogsoromra. Nem tudom mi az oka, nem jártam utána, így csak találgatok minden sértő szándék nélkül. Lehet, hogy túl drága a hús és kevés a pénz? Nincs A galyóstoll papir a hibás! No megállj! Adok én neked mutogatást! Szétszedlek! Üj betétet teszek bele, és a játék kezdődik elölről. Mikor már a harmadik betéttel próbálkozom, halk kuncogás üti meg a fülem. Rajtam nevetnek a tollbetétek! Mit nevetnek! Vigyorognak! En meg összeszorított fogakkal írnám a betűket, de lassan már nincs mire. Körülöttem egy-egy doboznyi golyóstoll és betét, s egy tucat próbapapír. Taktikát változtattok. Egy kollégám kisfiától láttam egyszer a módszert, kipróbálom! A tollat balkézbe fogva a papírt úgy forgatom alatta, hogy aránylag olvasható betűk ke-KlNA Peking egyik sugárútjának amúgy is forgalmas szakaszán sötétedéskor indul csak . be igazán az élet. Éjszakai bazár működik itt, az utca két oldalán mintegy hatvan elárusítóhelyen kínálják nagy hangon portékáikat a kereskedők. Különösen sok helyütt lehet vásárolni a kínai konyhaművészet remekeiből: délután öt óra tájban jelennek meg háromkerekű kis kocsijaikkal, rajta székekkel, asztalokkal, tűzhellyel az árusok, hogy azután a nagyérdemű szecsuáni galuskás erőlevessel, sült hallal vagy éppen sanghaji süteménnyel csillapíthassa étvágyát. Olcsón teheti ezt, mindössze 1—2 jüanért jóllakhat s még az egyszerű önkiszolgáló éttermekben is többet kellene mindezekért fizetnie. Az éjszakai bazár sikeres működése is egyik tanújele a kínai magánvállalkozások elterjedésének, tavaly 13 millió maszekot számláltak az országban, akik főképpen ételeket-italokat készítenek és árusítanak. De mind nagyobb számban lelhetők fel a szolgáltatások több területén is. S ez azért is örvendetes a kínai falvak és városok lakói számára, mert egy pár évvel ezelőtt bizony komoly gondot jelentett például házon kívül étkezni, cipőt javíttatni, ruhát varratni. A magántevékenység engedélyezése érezhetően javította az ellátást és eközben kialakult egyféle munkamegosztás is. Míg az állami üzletekben a tartós fogyasztási cikkeket, termelőeszközöket vásárolhatják meg a kínaiak, addig a maszekok főképpen mezőgazdasági termékekre, élelmiszerekre, italokra, cigarettára, készruhákra és egyéb apró cikkekre szakosodtak. 1987- ben egyébként 101 milliárd jüant ért el a magánszektor kiskereskedelmi forgalma, ez az összforgalom 17 százaléka bontókésük? Talán a szakács csak a csontosat szereti? Netán rossz a kapcsolat a szállítókkal? Nem folytatom, bántani sem akarom a konyhásokat, azt azért nem érdemelnék meg. Általában jó, amit főznek. mindenki ízlésére, kedvére úgysem tehetnének (igaz, néha kikérhetnék a véleményünket is). Szóval ezzel a csonttal valamit tenni kellene. Lehetőleg félre! Csontlevesnek persze még nagyon jó lehet. Eddig hát a zokszó, bízva abban, hogy válaszolnak rá. Csont nélkül! Reméljük nem kerül olyan sok időbe és nem lesz e téma is lerágott csont. rekedjenek ki a kezem alól. Hurrá! Sikerült! Leírtam egy egész szót! Kezdem ■a következőt és érzem, hogy krónikusan alacsony vérnyomásom rohamosan közelít az aggastyánkori értékhez. A papíron egy hatalmas, sötétkék csillogó pont jelent meg! Nem is pont ez, hanem paca, egy gyönyörű nagy pacni. Néztemnéztem a pacát és egyszercsak beütött a pszichológiából ismert „aha élmény". Ahá! Hát ebből rajzos írás lesz! A pocak már megvan, nosza folytassuk! És lön neki keze, lába, feje és minden más. No, mi van pupákok? Beijedtetek? írtok már, mint a kisangyal! Ugye, hogy tudtok ti dolgozni is, beste szerszámjai! Azért is írni fogok és nem rajzolni! B. volt. Érdekesség, hogy a magánvállalkozások elterjedésével a kiskereskedelemben, közétkeztetésben és a háztartási szolgáltatásokban dolgozók száma kilenc év alatt 6 millióról 28 millióra nőtt. Napjainkban a kínai városlakók a húsfélék és a tojás mintegy felét, a zöldség- és gyümölcsféléknek csaknem kétharmadát szerzik be a szabadpiacokon, amelyeknek száma már mintegy 69 ezer. Igaz, hogy ezeken a piacokon mélyebben a zsebükbe kell nyúlni a fogyasztóknak, ámde a minőség kárpótol a magasabb árért. Ezért aztán az áru nem is marad az eladók nyakán, népszerűek ezek a piacók. Mint ahogyan igen népszerű az írás elején már említett pekingi éjszakai bazár is, mind az eladók, mind a vevők körében. Bizonyítja ezt, hogy naponta — pontosabban éjjelente — 30 ezren keresik fel, nyáron pedig nem ritkán 70 ezren is. E népszerűség oka az olcsó konyhán kívül, hogy a legújabb divat szerinti készruhákat is fellelhetik itt a kiskereskedők standjain az érdeklődők. Megéri itt tevékenykedni az árusoknak is, hisz az egyik baromfisütöde 31 éves tulajdonosa megkereshet havonta tisztán 5 ezer jüant is. Hatalmas összeg ez, hiszen korábbi munkahelyén, a pekingi motorkerékpár üzemben havi keresete nem sokkal haladta meg a 100 jüant... Mindent összevetve egyértelmű, hogy helyes lépés volt kitárni Kínában a piac kapuit a magánvállalkozók, kiskereskedők előtt, hiszen javult az ellátás, s a maszekok is jól megtalálják számításukat. VIETNAM A vietnami hatóságok és az országot, korábban elhagyó személyek az utóbbi időben mindinkább igyekeznek megtalálni a közös nyelvet, azaz együttműködést kialakítani. Az emigránsok közül korábban például aligha számíthatott bárki is arra, hogy beutazóvízumot kap otthon maradt rokonai meglátogatására. A közelmúlttól kezdve azonban a Vietnami Szocialista Köztársaság szélesre tárta a kapukat az egykori honfitársak előtt. Tavaly például már több mint hatezren tehettek rövid látogatást s a hazatérők száma az előzetes adatok szerint az idén tovább növekszik. Jelenleg a határokon túl él mintegy másfél millió vietnami származású személy, a legtöbben az Egyesült Államokban, Franciaországban, Kanadában, az NSZK-ban és Ausztráliában. Különösen figyelemre méltó a vietnami hatóságok gesztusa a hazatérni szándékozók iránt: függetlenül a távozás okától valamint attól, hogy legálisan avagy csónakkal menekülve hagyták el az országot, bárki előtt szabad az út. Kivételt csak a vietnamellenes szervezetekben tevékenykedő személyek képeznek, előttük természetesen továbbra sem nyílnak fel a határsorompók. Ho Si Minh-város, a korábbi Saigon utcáin már most is egyre gyakrabban tűnnek fel a két-három hetes rokonlátogatásra érkezett emigránsok. A szovjet APN sajtóügynökség tudósítója pedig arról írt, hogy a helyi lapokban egyre több külföldi cég hirdetése jelenik meg, s talán nem véletlen, hogy e cégek tulajdonosai főképpen kivándorolt vietnamiak. Ezek a vállalatok elsősorban a kereskedelem és a turizmus terén tevékenykednek, nem is kevés haszonnal. Ehhez kapcsolódóan érdemes megjegyezni, hogy máris több. különböző területen működő vegyes vállalat alapításáról született megegyezés. Ezt a fejleményt a közelmúltban elfogadott, s nyugati szakértők szerint is igen liberálisnak minősített törvény tette lehetővé, amely a külföldi tőkebefektetéseket szabályozza. E törvénynek köszönhető például egy francia—vietnami vegyi cikkeket gyártó vegyes vállalat létrehozása is. Nemcsak az emigránsok látogathatnak azonban ezentúl könnyebben haza, egyszerűbb lesz a vietnámi polgároknak is külföldön élő rokonaikat felkeresni, tanulmányokat folytatni vagy egyszerűen csak turistáskodni. Sok egykori emgiráns pedig, látva az anyaországban 1986 óta folyó megújulási politikát, úgy dönt, hogy véglegesen hazatér. (MTI—Press). BULGÁRIA Nem végleges adatok szerint 1988-ban Bulgáriában több mint 300 aranyásó fog egyéni szerződést kötni. Az aranyláz egyre több embert kerít hatalmába. Az Avramov család — Bisztra és Antoni j — diákok, tanulmányaikat egy évre felfüggesztették. Vladimír Hrisztov Gabrovóból egy szerkezetet dolgozott ki az aranyhomok mosására, amelyet a gyakorlatban a Duna melletti városból. Ruszéből származó Antonov család alkalmaz. Antonovék Pável fiuk asztmás megbetegedése miatt költöztek a hegyvidékre. Itt az aranyásás fogja biztosítani megélhetésüket. És nemcsak a megélhetést. A tapasztalt aranyásók egy évad alatt (áprilistól novemberig) legalább négy-ötezer dollárt keresnek. Kalifoniában és Alaszkában a múlt században az aranyláz az új, gazdag lelőhelyek feltárásával kezdődött. Évszázadunk végén a geológusok által keresztül-kasul bejárt Bulgária már nem kínál meglepetéseket. Néhány hegyi forrás vizében és a vízparti homokbányákban azonban jó szerencsével még kimosható pár száz grammnyi arany havonta. A bolgár „aranyláz" az aranyásókkal új feltételek mellett köthető, egyéni szerződés lehetőségének megjelenésével lángolt fel. A fizetés valutában történik. 80 gramm arany felvásárlási ára 550 dollár körül mozog. Ez a nyolcvan grammos kitermelés egész éves munkaviszonyt biztosít az összes szociális juttatással — táppénz, baleseti biztosítás, nyugdíjjárulék — együtt. 1986-ban az aranyásás elsősorban a kalandorokat vonzotta, akik a „nagy halra" vadászva akartak meggazdagodni. De lelkesedésük hamar lelohadt. A csákány és a lapát, a többtonnányi homok és kavics nehéznek bizonyult számukra. Ezenkívül az aranyásáshoz nem elegendő csak a két erős kéz, geológiai ismeretekre, ügyességre és hozzáértésre, türelemre és kitartás. ra is szükség van. Ennek ellenére az „aranyláz” nem lankadt. Két év alatt a jelentkezők összetétele szociális viszonylatban megváltozott, most egyre többen vannak a fiatal értelmiség képviselői közül. A „Pogled" c. népszerű bolgár hetilap az aranyásást „aranyszabadságnak" nevezte, ami még inkább e szakma vonzerejévé vált a nagyvárosok lakosságának körében. A hegyek által kínált természetes életmód a városi zaj, feszültség és szennyezettség alternatívája.
