Egri Dohánygyár, 1988 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1988-08-01 / 8. szám

Karbantartás Ac utóbbi években a leállásos nyári karbantartások programjában egyformán hangsúlyossá vált a tervszerű javítás és a technológiafejlesztő tevékenység. Nyugalom felé A karbantartási munkákat a technológiai üzemek igénye alapján terveztük meg. Ezek szerint: — a cigarettaelőkészítésen a levélvonal és kocsány vonal ja­vítást, két gőzsugárszivattyú beépítését a vákuumberende­zésbe, KTH kocsányvágó gép nagyjavítását. — a cigarettagyártáson a 100 mm-es cigarettát gyártó LOF gépsor, a TOFI selejtbontó gép nagyjavítását, ai többi gép egy-, vagy kéthetes kisjavítását ter­veztük. — a cigarettacsomagoláson a 100 mm-es Sasib gépsor és a 7-es Niepmann csomagológép nagyjavítása és a GD XI gép­sor szükség szerinti kisjavítá­sát, — a filterágazaton a KDF 1, KDF 2 acetátfilterrúd-gyártó gépsorok nagyjavítása és há­rom Molins filterkombináló gép átépítésére az importanyag takarékos 8+12 mm-es kom­binálásra volt a terv. A betervezett munkák mind a szükségesség, mind az elvé­gezhetőség szempontjából reá­lisak voltak. A karbantartók (műszaki osztály, gépészeti és karbantartási osztály) létszáma és a termelőterületekről ren­delkezésre álló szaklétszám elegendő volt a tervezett mun­kák elvégzéséhez. A Molins gépek átállításához szükséges alkatrészeket nem tudtuk előállítani, ezért szep­tember folyamán lesz csak le­hetséges ezen gépek átépíté­se. A javított, gépek üzembe vétele változó időt vett igény­be. Az előkészítési gépsorok, a filterrúdgyártó gépek, a se­lejtbontó gép és agyártógépek többsége azonnal, vagy néhány műszak után normát teljesített. Lapzártáig a cigarettacsoma­goló gépek bejáratása is meg­történt. A leállás alatti fejlesztő munkák a 87 januári döntés­sel induló vágattárolás — ada­golás teljes korszerűsítésének folytatása. A berendezések tervezése, gyártása már tavaly a IV. negyedévben kezdődött. Külső kivitelezőkkel szerződ­tünk egy illatosítóhenger, a vá­gatfelszívó és porelszívó cső­hálózat legyártására, helyszí­ni beszerelésére, vágatadagoló szalagok, szalagmérlegek táro­ló-adagoló szalagok gyártására, illatadagoló egység gyártására. Konténerbillentőket,, rázócsa­tornákat és igen sok kiegészí­tő egységet — lábak, garatok, felfüggesztések, stb — vala­mint vágatraktári kapcsoló­­szekrényt, az egyedi ejtőaknás adagolást működtető vezérlése­ket itthon gyártottuk le. A vágatkezelés teljesen új vona­lon történik, de a konténertöl­tő — vágatkeverő berendezés csak augusztus végére lesz kész. Most folyik a kocsány - beadagoló vonal gépészeti üzembe helyezése. A vágat­raktári átépítéseknek igen nagy mennyiségű kőműves, villanyszerelő vonzatúk volt. Szakmunkásaink munkaidőn túli tevékenységének köszön­hető a július 11-re tervezett indulás betartása. Az egyedi ejtőaknás dohányadagolás be­vezetése miatt lehetővé vált egy esztétikus, jól működő porelszívó csőhálózat kiépítése, Ezzel a cigarettagyártási te­rem légtere már kevésbé zsú­folt, világosabb lett. A most beépített vágatkezelő vonali berendezések lehetővé teszik úgy a kocsánynak, mint az il­latanyagnak a súlyarányos adagolási automatizálását is. A vágat konténeres tárolásá­val, adagolásával egy időben bevezettük a bontásból visz­­szanyert — rostált — dohány konténeres tárolását és vissza­­adagolását is. összességében elmondhat­juk. hogy céljainkat elértük, jól használtuk ki a két hetet. Mind a hivatásos karbantartók, mind a termelőterületek üze­meltetői. segédmunkásai az el­végzendő munkák fontosságá­nak megfelelő szorgalommal, munkafegyelemmel dolgoztak a két hét folyamán. A még hát­ralévő munkákat, üzem közben jelentkezett gondokat ismer­jük, a műszaki főosztály meg­felelő rangsorolással folytatja a megoldásukat. Báltermek másnapi, álma­tag szomorúsága az iskolában. A vakációs ujjongás elült, el­nyelték a falak, padok, a nagy emberek képei, grafikonok és vegyjelek. A szirmokat elta­karították, elszáradtak a vi­rágok a pedagóguslakások vá­záiban, melyek nemcsak vá­zák lehettek, hanem minden­féle üvegek, asztalon, szek­rény tetején, konyhában a föl­dön, szobában, folyosón, ta­lán a mosdók, lavórok, fürdő­kádak is tele voltak rózsával, szegfűvel, mindenféle szépség­gel, ami a kiskertekben le­szakítható. Az igazgató benéz irodájába, lépteitől megkon­­dul i a csönd, visszhangzik az ajtó nyikorgása, talán nem is az ajtó nyikorog, csak a hiány. Az igazgatót mintha nyug­díjazták volna, s ha valóban nyugdíjba megy, ezt az elha­­gyatottságot éli naponta magában, maga lesz ,a gyerek nélküli iskola. Ahonnan a pá­lyák, folytatódások kezdődnek, nehezebb végigélni a pálya befejezését. Az igazgató már készülődik. Nyolcadikosai még a szabadság átmeneti állapotá­ban, i aztán néhányuknak az úgynevezett élet, amikor töb­bet kereshetnek a kezdő ta­nítónál. A két legjobb olyan középiskolát ikezd szeptember­ben, hogy földmérő lehet, a közepes rendű gimnazista lesz, a többi nyüzsgő ketteseivel szakmunkás: traktoros, kő­műves, női szabó, dízellaka­tos, esztergályos, ök marad­nak itthon, inkább ingázónak — elképzelhetem. Ügyes ke­­zűek, de nem változtatnak semmit a falu szellemi álla­potán. — Romlik ia falu — el­megy az értelmesebb je — mondja az igazgató. Adott iez ia község 1948 óta még bölcsészdoktort is, repü­lőmérnököt, ügyvédeket, bíró­kat. Hát újra ábrándozom, nem tehetnének-e együtt va­lamit nemcsak a rokonokhoz szállingózva, hanem a közös­séghez csomózva az elszakadt köteleket. A pedagógusok kö­zül kettő :falubeli. Ismerősömmel, barátommal, a kis Polski Fiattal kievické­­lünk a mérges napraforgótáb­la mellett a műútra, onnan er­dőbe fordulunk. Fiatal, telepí­tett fenyves engedi magába a vöröskövecses .földutat, a bo­rulás határvonalán kerülget­jük a vizesgödröket, egyiknél végképp leállunk, gyalog me­gyünk tovább. Így illik, nem lehet a kegyeletes helyhez csak úgy odaberregni. Valami is­meretlen sorompó az utolsó gödör. A temetőkben majdnem úgy érzem magam, mint a virágos­kertben. A házak elöl, udva­rokból, erkélyekről elszálltak a muskátlik, petúniák, lilio­mok, krizantémok a hozzátar­tozóra, a túlélő gondozza a sírt olyan széppé, már a ha­lott csak egy fohászra jut eszé­be. Rajna A Philip Morris európai képviseletének meghívására a svájci Neuchâtel városka do­hánygyárának (Fabriques DE TABAC RÉUNIESSA rövidít­ve FTR) minőségellenőrzési, minőségbiztosítási rendszeré­vel ismerkedtünk dr. Lékó Lászlóné meó-vezetővel. A nyel­vi nehézségek, korlátok leküz­désére Daróczi Csaba volt se­gítségünkre aki korábban mint­egy félévet töltött ebben a gyárban. Kellemes közel 1 órás repülőút után érkeztünk Zürichbe, ahonnan vonaton utaztunk tovább Neuchatelbe. Az első munkanapunk regge­lén már a szállodai szobánk­ban várt az előttünk álló na­pok részletes programja. A gyárban töltött munkaidőnk minden nap 9 órától 17 óráig tartott. Ebben az írásomban szeretném nagy vonalakban ismertetni a kint szerzett ta­pasztalataimat, a gyárról ka­pott információimat. Svájcban összesen 6 dohány­gyár van, ebből egyik az FTR, amely az amerikai Philip Mor­ris leányvállalata. A gyárban 860 fő dolgozik, a termelés 2 műszakban történik és éjsza­ka karbantartást végeznek. A gyár termelése 40—60 millió db cigaretta naponta. 4 féle dohányt használnak fel: Svájc­ban termesztett, 111. Maryland. Virginia és Burley fajtákat. Svájci törvények szerint min­den cigarettatermékhez köte­lező felhasználni hazai dohányt. Belföldre 35, külföldre 107 kü­lönböző csomagolású cigaret­tát gyártanak. Termelésük több mint felét exportálják Japánba, Skandinávia és Afri­ka országaiba. A gyár helyi­ségei a hatalmas gyártó- és csomagolóüzem klimatizált. Gyártógépparkiukban megta­lálható PROTOS—MAX—S80 8000 ford./perc és MARK 9- es 5000 ford./perc teljesítményű gépek. A gyártó- és csomago­lógépek szinkronját OSCAR- rendszerű tároló-továbbító biztosítja. A gyártás során 3—4%-os seleitképződést mér­nek. A gyár létszámának két­harmada férfi, az átlagéletkor 40 év. A férfiak és nők kere­setében nincs különbség ia mi­nimumfizetés 3000 frank. Évente 13 havi bért visznek Svájcban jártunk haza a dolgozók, ismert a dél­­utános és éjszakás pótlék, sőt a törzsgárdajutalom is. Ha­vonta minden alkalmazott 2 gyűjtő cigarettát kap és éven­te kétszer karácsony és ihúsvét ünnepére további 2—2 gyűj­tőt. Lehetőség van. havonta 3 gyűjtő cigarettát kedvezmé­nyesen megvásárolni. Magás szinten biztosítják a dolgozók­nak a munka utáni szabadidő kulturált, egészséges eltöltését. A gyártól közel 40 km-re léte­sítettek egy hatalmas raktár­bázist ahol a nyersdohányt, segédanyagokat és a készárut raktározzák. Az anyagokat számítógépes nyilvántartás és lehívás után kamionok szállít­ják a gyárba ill. a késztermé­ket vissza. Érdekességképpen jegyzem meg, hogy az itt tá­rolt dohány mennyisége 20 ezer tonna, ennek értéke 186 millió svájci frank, ill. a kész­termék mintegy 1,5 milliárd db cigaretta, melynek értéke 100 millió frank. A raktár le­hetővé teszi, hogy 2 éves do­­hánvkészlettel dolgozzanak és a világ különböző tájain ak­kor vásároljanak dohányt amikor a viláeoiaci ár szá­mukra a legkedvezőbb. Ezen a raktártelepen volt szeren­csénk megtekinteni egy érde­kes üzemet ill. technológiát, amelynek lénveee, értelme a dohányexoandálás. Az Ex­panded Tobacco után rövidí­tésként az ETNA megnevezést használják erre a technológi­ára A dohánvpuffasztás e módja abból áll. hogy a do­hányvágatot amelvet az FTR- beo készítenek 20°/« nedves­séggel ide szállítják, első lé­pésként folyékony CO-, -vei maoas nyomáson impregnál-» iák. átitatlak, maid ezt a szi­lárd halmazállapotú ieges do­­hánvtömeset forró, több mint 300 °C-os levegő útiában en­gedik. Ttt a nagy hőmérséklet­­különbség és levegősebesség hatására a dohányból robba­násszerűen távozik a kifagyott víz. a dohány fölmelegszik. Ez a művelet nem tart tovább, mint egy másodperc, s ezalatt megtörténik az expanzió. A dohányt utána visszahűtik és nedvesítik. A technológiában ahol a dohányvágat végigha­lad, csak egy kis rész, a na­gyobbik hányada az üzemnek már egy valódi és roppant kor­szerű vegyipari műveletsornak felel meg, ahol a C02 csepp­­folyósítását, visszanyerését végzik rendkívüli biztonsági követelmények mellett. A tel­jesítményről annyit, hogy na­pi 14 órában 16 tonna dohányt expandálnak 10 fős műszak­létszám mellett. A dohány ex­panziós értelme abban van, hogy ezzel a dohány térfoga­ta megduplázódik, s ezt meg­felelő arányban az egyes ke­verékekhez adagolva, dohány­megtakarítást, jobb kitöltést, a cigarettafüst kátrány- és ni­kotintartalmának csökkenését lehet elérni. A következőkben a gyári minőségellenőrzésről kívánok említést tenni. A meó egyik része foglalkozik a dohányvá­gat ellenőrzésével (kitöltőké­pesség, nedvesség, frakcióvizs­gálat), egy másik csoport, ahol zömmel férfiak dolgoznak, a cigaretta- és filterrudak fizi­kai ellenőrzését végzik (átmé­rő, légellenállás, ventilláció. tömeg, végkihullás, keménység stb.). A cigaretta ill. tasakok vizuális ellenőrzése már a kész­termék-ellenőrzés csoport fel­adata, ahol is a PM követel­ményrendszere szerint ellenőr­zik és minősítik a végtermé­ket. Van a meón belül olyan csoport is, amely csak a mé­rőműszerek tesztelésével, javí­tásával. tisztításával foglalko­zik. Minden filterrúdgyártó gén mellett van átmérő és lég­­ellenállás mérő ill. a cigaret­tagyártó gépek mellett, mér­leg és átmérő-cllenőr-ző mű­szer. Ezek mind elektronikus készülékek. Régebben a gép­személyzet csak a mennyisé­gért felelt, a meós ped.ig a mi­nőségért. Ezt azonban megvál­toztatták, és ma mar a minő­ségért is a gépszemélyzet a felelős. A meós dolga a pon­tos, megbízható ellenőrzések elvégzése és az információ­­adás, ill. bizonyos esetekben a beavatkozás. A minőségel­lenőrzésben a tendencia az, hogy minél több ellenőrző- és mérőműszert felszereljenek a gyártógépekre: átmérő-, tö­megellenőrzőket ill. olyan rendszeren dolgoznak, amely a cigarettát külsőleg is vizs­gálja (szakadt, foltos stb.) és a hibásakat kidobja. Egyes korszerű gépeken az ACCU RAY rendszernek nevezett fo­lyamatos tömegmérést és sza­bályozást alkalmazzák számí­tógépes vezérléssel és feldol­gozással, a gyors és pontos be­avatkozás lehetőségével. En­nek a rendszernek rendkívül nagy jelentősége van az elő­írásnak megfelelő cigarettatör meg biztosításában és a tö­megeloszlás figyelésében. Az ACCU RAY bevezetésével több mint 2% dohányt sikerült meg­takarítaniuk. Másik nagy hasz­na és értelme az adózás miatt van, pl. 1 doboz Marlboro 100 cigaretta ára 2,95 frank és az adó 50%. Svájci törvények szerint a tömegeltérés +15%, s ha a cigaretta tömege a meg­engedettet meghaladja, akkor további adó befizetésére (0,5 frank lOOO db cigaretta) köte­lezik a vállalatot. Végső benyomásunk és ta­pasztalatunk a gyári meó fel­építését, működését, feltétel­­rendszerét megismerve az, hogy lényeges különbség a gon­dolkodásban és elképzelések­ben nincs közöttünk. Amiben viszont behozhatatlannak tű­nik a hátrányunk, azt a tech­nikai feltételrendszerben lát­juk. Ugyanis valamennyi el­lenőrző műszerük elektronikus, automata berendezés és mind korszerű számítógéppel van összekötve. Minden mért érték, adat közvetlenül a számítógép­be fut.1 Az adatgyűjtés, -fel­dolgozás, -értékelés így rend­kívül gyors, pontos és beavat­kozásra lehetőséget adó. Kinttartózkodásunk során módunk nyílt megtekinteni a segédanyagok ellenőrzését vég­ző laboratórium munkáját (mintegy 20 féle berendezést, vizsgálóműszert láthattunk a különböző segédanyagok ellen­őrzéséhez). Ezután az ún. füstlaborral ismerkedtünk, ahol a gyári, ill. különböző or­szágokból küldött cigaretta­minták füstanalízisét végzik imponáló és irigylésre méltó technikai feltételek mellett. Számunkra egyik legjobban várt, érdekes program volt an­nak a csoportnak, ill. csoport munkájának a megismerése, akik a különböző országok gyáraiból küldött cigaretta­mintát, valamint a PM által a különböző piacokon vásá­rolt márkák vizuális minőség­­ellenőrzésével, minősítésével foglalkoznak. Természetesen ők végzik az általunk Svájc­ba küldött PM-márkák min­táinak minősítését, pontozását is. Külön izgalmas volt, ami­kor az áprilisi Marlboro 84 és Marlboro 100 mintánkat vizsgálták, és öröm, hogy jó minőségűnek találták és érté­kelték. Ebbeq, a minősítési rendszerben, melyet elég so­kan ismernek, sok a szubjek­tív elem — ennek kiküszöbö­lésére odafigyelnek és külön­böző módszerekkel igyekeznek a minimumra csökkenteni — de a PM elképzelése, a törek­vése az, hogy a legtöbb vizs­gálati szempontot paraméter­rel lássák el, sőt a vizsgá­latok műszerezettségével mind objektívebbé tegyék ezt a fon­tos ellenőrzést. A több mint egy hét során betekintést nyerhettünk még a Philip Morris svájci kuta­tó-fejlesztő bázisába is, ahol dohányipari alapkutatással, gyártás-, gyártmány- és eljá­rásfejlesztéssel foglalkoznak. Svájcban eltöltött 10 nap él­ményeit leírni — még ha ez szakmai út is volt — egy új­ságcikk keretében képtelen­ség. A bőség zavarából, a szak­mai részről ennyit tartottam érdemesnek. Az emberi olda­lakról, kapcsolatokról, a do­hánygyáron kívül látottakról most nem szóltam, talán egy másik írás témája ez lehet. Vincze István DOHÁNYGYÁR 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom